Kategória:Ceropegia

• Ceropegia (Linnaeus) Linnaeus, 1753

A nemzetségnév a görög keros (viasz) és pege (forrás, kút) szavak összetételéből származik. Carl von Linné a névválasztással a virágok különleges, viaszos megjelenésére és a „viaszgyertyára” emlékeztető formájára utalt (viaszlámpás). A név a növények virágzatának sajátos alakjára utal, amely gyakran egyfajta belső csapdát képez a megporzók számára.

• Ceropegia candelabrum Linnaeus; Herb. Linn. No. 305.3 (LINN); Indiából származó típusfaj.
• Első leírása: Species Plantarum 1: 211. 1753.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl von Linné 1753

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Brachystelma (Robert Brown)
• Riocreuxia (Decaisne)
• Ceropegiopsis (De Wildeman)
• Kinepetalum (Schlechter)
• Anisotoma (Fenzl)
• Dichaelia (Harvey)
• Lygisma (Hooker filius)

A nemzetség tagjai rendkívül változatos megjelenésűek. Megtalálhatóak köztük lágyszárú kúszónövények, húsos, szukkulens szárú fajok és gumós évelők is. Száruk lehet hengeres, néha bordázott, gyakran kapaszkodó vagy kúszó életmódot folytatnak. A gyökérrendszer sok fajnál megvastagodott, húsos gyökérkoloncot vagy föld alatti gumót (tuber) alkot.

Leveleik átellenes állásúak, alakjuk a szív alakútól a lándzsásig terjedhet, de sok szukkulens fajnál a levelek redukáltak, pikkelyszerűek és hamar lehullanak. A növények víznedvű szövetekkel rendelkeznek, bár egyes rokon nemzetségeknél a tejnedvű jelleg is előfordulhat.

A virágzat egyszerű vagy ágas álernyő. A virágok morfológiája különleges, úgynevezett “pityókás” vagy csapda-virágok. A párta (corolla) alapja egy felfújt csővé (tubus) forrt össze, amely felett a pártacimpák a csúcsuknál gyakran összenőnek, ernyőszerű vagy lámpásszerű koronát alkotva. A virágok torka belül gyakran lefelé mutató szőrökkel borított, amelyek a bejutott rovarokat a megporzásig fogságban tartják. A színezetük változatos, gyakran pettyezett vagy foltos.

A termés két, hosszúkás, szétálló tüszőtermés (folliculus), amelyek éréskor hosszában felrepednek.

• Magja: A magok lapítottak, barna színűek, és a csúcsukon egy selymes szőrpamat (coma) található, amely a széllel való terjedést segíti.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség természetes módon előfordul Afrikában, Madagaszkáron, az Arab-félszigeten, Indiában, Délkelet-Ázsiában, Ausztráliában és a Kanári-szigeteken.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Legtöbb fajuk a trópusi és szubtrópusi övezeteket kedveli, ahol száraz bozótosokban, sziklás lejtőkön vagy szavannákon élnek. Számos faj szukkulens életmódot folytat az időszakos vízhiány leküzdésére.

A Ceropegia nemzetség számos tagja mutat szukkulenciát. Különösen a szár-szukkulens fajok (például a volt Stapeliinae altrubusba soroltak, amelyeket ma már sokan a Ceropegia alá sorolnak) rendelkeznek húsos, bordázott szárral. Más fajok, mint a Ceropegia woodii, levélszukkulensek és gumós raktározó szervvel rendelkeznek.

Az APG IV osztályozás szerint a Ceropegia a Gentianales rendbe, az Apocynaceae (meténgfélék) családba és az Asclepiadoideae alcsaládba tartozik. A modern molekuláris genetikai vizsgálatok alapján a korábban különálló nemzetségként kezelt szukkulens dögvirágféléket (pl. Stapelia, Huernia, Orbea) is beolvasztották vagy szoros rokonságba hozták a Ceropegia nemzetséggel, mivel monofiletikus csoportot alkotnak.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://www.worldfloraonline.org/search?query=Ceropegia
• https://en.wikipedia.org/wiki/Ceropegia
• https://www.llifle.com/
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/