Kategória:Leptadeniinae
| Leptadeniinae | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Gentianales |
| Család | Apocynaceae |
| Alcsalád | Asclepiadoideae |
| Nemzetség- csoport |
Ceropegieae |
| Alnemzetség- csoport |
Leptadeniinae |
Tudományos név
- Leptadeniinae (Meisner) K. Koch, 1844
A név eredete, etimológia
A szubtribus neve a típusnemzetség, a Leptadenia nevéből származik. A szóösszetétel a görög leptos (vékony, karcsú) és aden (mirigy) szavakból ered. Ez a morfológiai sajátosság a virágok finom, mirigyes szerkezetére utal, különösen a corona (mellékpárta) felépítésére. A tudományos nevet Karl Koch érvényesítette a Meisner által korábban javasolt rendszertani alapokra építve.
Típus
- Leptadenia R. Brown; Gyűjtő: Robert Brown, Afrika/Ázsia, 1810;
- Első leírása: Karl Koch írta le a csoportot ebben a rangban 1844-ben, a Dendrologie című munkájában.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: A csoportot szubtribus (alnemzetségcsoport) szinten Karl Koch határozta meg 1844-ben.
Leptadenia
Szinonimák
- Gymnemateae Bartling
- Leptadenieae (Meisner) Reveal
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A csoport tagjai változatos megjelenésűek: találhatók köztük fásodó szárú kúszócserjék, merev szárú bokrok, sőt, levéltelen vagy redukált levelű szukkulens formák is.
A szár gyakran víznedvű, de egyes fajoknál előfordulhat fehéres tejnedvű nedv is. A levelek többnyire átellenes állásúak, épek, de sok fajnál (például a Leptadenia pyrotechnica esetében) a levelek hamar lehullanak, és a fotoszintézist a zöld, vesszőszerű hajtások veszik át.
Generatív test
Virág
A virágzat általában bogernyő. A virágok öttagúak, gyakran aprók. A párta (corolla) csöves vagy forgó, a párta cimpái a bimbóban csavarodottan vagy valvátusan állnak.
Jellemző rájuk a corona (mellékpárta) jelenléte, amely a porzókhoz vagy a párta torkához rögzül. A porzók és a bibeszál összeolvadásából létrejön a gynostegium. A pollen tömör egységekbe, úgynevezett pollinium-okba tömörül, amelyek párosával kapcsolódnak a translator készülékhez.
Termés
A termés ikertüsző (folliculus), amely éretten hosszában felreped.
- Magja: A magok laposak, gyakran szárnyasak, és a csúcsukon hosszú, selymes szőrüstök (comatose) található, amely a széllel való terjedést segíti.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A szubtribus képviselői főként az Óvilág trópusi és szubtrópusi területein élnek. Elterjedési területük magában foglalja Afrika jelentős részét (a Szaharától délre és az északi száraz vidékeket is), az Arab-félszigetet, valamint Ázsia déli részeit, egészen Indiáig és Madagaszkár szigetéig.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban arid és szemiarid területek lakói. Megtalálhatóak sivatagi szavannákon, bozótosokban és száraz erdőkben. Számos fajuk kifejezetten xerofita életmódot folytat, alkalmazkodva a tartós vízhiányhoz.
Szukkulens taxonok
A szubtribuson belül több nemzetség is mutat szukkulenciát. A Leptadenia nemzetség egyes fajai (pl. L. pyrotechnica) vesszőszerű, szukkulens szárral rendelkeznek, míg az Orthanthera fajok merev, húsos hajtásaikkal alkalmazkodtak a szárazsághoz. Ezek a taxonok gyakran redukált lombozattal rendelkeznek a párologtatás csökkentése érdekében.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV osztályozás szerint a Leptadeniinae a Gentianales rendbe, az Apocynaceae (meténgfélék) családjába, azon belül pedig az Asclepiadoideae alcsalád Ceropegieae tribusába tartozik. A molekuláris vizsgálatok megerősítették monofiletikus jellegét a Ceropegieae csoporton belül.
Forrás
Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.