Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Anisotominae

Innen: MKOE wiki
Anisotominae
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Asterids
Klád Lamiids
Rend Gentianales
Család Apocynaceae
Alcsalád Asclepiadoideae
Nemzetség-
csoport
Ceropegieae
Alnemzetség-
csoport
Anisotominae

Tudományos név

  • Anisotominae Meisner (1840)

A név eredete, etimológia

Az Anisotominae név a típusnemzetség, az Anisotoma nevéből származik. A kifejezés görög eredetű: az anisos (ἀνίσος) jelentése „egyenlőtlen”, míg a tome (τομή) jelentése „vágás” vagy „metszés”. Ez a taxonómiai elnevezés valószínűleg a növény morfológiai jellemzőire, különösen a pártacimpák vagy más struktúrák aszimmetrikus vagy egyenlőtlen osztottságára utal.

Típus

  • Anisotoma Fenzl
  • Első leírása: Meisner, C. D. F. (1840): Plantarum Vascularium Genera: secundum ordines naturales digesta eorumque differentiae et affinitates tabs. diagn. expositae, p. 264.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: A subtribus rangot Meisner határozta meg 1840-ben.
Anisotoma pedunculata képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Anisotomeae

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A csoport tagjai többnyire lágyszárúak vagy kúszó szárú félcserjék. Leveleik átellenesek, egyszerűek vagy tagoltak, gyakran szukkulens jellegűek vagy bőrszerűek. A szárak sok esetben tejnedvű állagúak, ami jellemző az Apocynaceae családra.

Generatív test

Virág

A virágzat általában bogas, a virágok öttagúak. A párta forrt, gyakran harang vagy tölcsér alakú, a cimpák néha egyenlőtlenek vagy csavarodottak (contortus). A porzók és a bibeszálak gyakran összenőve gynostegium-ot alkotnak.

Termés

A termés általában ikertüsző (folliculus).

  • Magja: A magvak gyakran lapítottak, és egy üstöknyi repítőszőrrel rendelkeznek, amely segíti a szél általi terjedést (anemochoria).

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Elsősorban a déli féltekén, különösen Dél-Afrikában, Ausztráliában és Új-Zélandon fordulnak elő.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Jellemzően a szárazabb, szemiarid területek lakói, de egyes fajok hegyvidéki vagy mérsékelt övi gyepekben is megtalálhatóak. Sok faj alkalmazkodott a szukkulens életmódhoz a vízvisszatartás érdekében.

Szukkulens taxonok

A subtribus számos faja mutat szukkulenciát, különösen a levelekben vagy a szárban. Ezek a szukkulens szövetek lehetővé teszik a túlélést az időszakos szárazsággal sújtott élőhelyeken. A szövetekben tárolt tejnedvű nedvesség és a vastag kutikula csökkenti a párologtatást.

Taxonómia és filogenetika

Az APG IV rendszertan szerint az Anisotominae az Apocynaceae (meténgfélék) családján belül az Asclepiadoideae alcsalád és a Ceropegieae nemzetségcsoport (tribus) egyik alnemzetségcsoportja (subtribus). Molekuláris filogenetikai vizsgálatok megerősítették monofiletikus jellegét a Ceropegieae komplexen belül.

Forrás

Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.