Kategória:Huernia

• Huernia (Robert Brown) Robert Brown, 1810

A nemzetséget Robert Brown nevezte el Justin Heurnius (1587–1652) tiszteletére, aki az első európaiak egyike volt, aki Fokföld növényvilágát tanulmányozta és gyűjtötte. A név helyesírása egy sajtóhiba következménye az eredeti publikációban (a “Heurnia” helyett Huernia szerepelt), de a botanikai nomenklatúra szabályai szerint az eredeti írásmód megőrizendő. Justin Heurnius latin neve Justinus Heurnius volt, a név a holland Van Heurn latinizált formája.

• Huernia campanulata (Masson) Robert Brown; Gyűjtő: Francis Masson, Dél-Afrikai Köztársaság, Fokföld, Típuspéldány: BM (British Museum);
• Első leírása: Robert Brown: On the Asclepiadeae, megjelent a Memoirs of the Wernerian Natural History Society 1. kötetében, 1810-ben.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Robert Brown, 1810.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Decabelone Decaisne
• Ludwigia Post & Kuntze

A Huernia fajok alacsony termetű, évelő szukkulens növények, amelyek sűrű csomókat vagy sarjtelepeket alkotnak. A szárak húsosak, succulentus állományúak, henger alakúak vagy szögletesek (általában 4–5 bordásak, de egyes fajoknál akár 24 borda is előfordulhat). A szárak felszínén kiemelkedő szemölcsök vagy fogazott kinövések találhatók. A levelek aprók, pikkelyszerűek, hamar lehullanak (deciduus), vagy csak csökevényes formában, a bordák élein lévő fogak hegyén láthatók. A növények víznedvű szövettel rendelkeznek, tejnedvük nincs.

A virágok magányosak vagy kis virágzatban (inflorescentia) fejlődnek, általában a fiatal szárak tövénél. A párta (corolla) forrt szirmú, gyakran harang vagy tál alakú, öt karéjjal. Jellemző rájuk a “szívlevél-alakú” vagy fogas kiegészítő karéjok jelenléte az elsődleges párta-karéjok között (annulus). A virágok színe változatos, gyakran foltosak, szemölcsösek vagy szőrösek. Sok faj virága kellemetlen szagot áraszt a megporzást végző döglegyek csalogatására. A gynostegium központi elhelyezkedésű, a portokok pollíniumokat tartalmaznak.

A termés iker-tüszőtermés (folliculus), amely éréskor hosszában felreped.

• Magja: A magvak laposak, barna színűek, és hosszú, selymes repítőszőrökkel (coma) rendelkeznek, amelyek segítik a szél általi terjedést (anemochoria).

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség főként Kelet-Afrika és Dél-Afrika területein őshonos, de képviselői megtalálhatók Etiópia, Szudán, Kenya, Tanzánia, Namíbia, Botswana, Zimbabue, valamint az Arab-félsziget (például Jemen, Szaúd-Arábia) és Nigéria vidékein is.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, szemiarid területeken élnek, gyakran köves talajon, sziklák árnyékában vagy cserjék védelmében. Kedvelik a jó vízelvezetésű aljzatot.

A Huernia nemzetség tagjai obligát szukkulensek. Száruk a víztárolásra módosult, fotoszintetizáló szövetük a szár külső rétegeiben található. A levelek redukciója és a szárak pozsgássága a párologtatás minimalizálását szolgálja a forró, száraz élőhelyeken. A klád szoros rokonságban áll a Stapelia és Orbea nemzetségekkel, melyekkel közösen alkotják a dögvirágok csoportját.

Az APG IV osztályozás szerint a nemzetség a Gentianales rendbe, az Apocynaceae (meténgfélék) családjába és az Asclepiadoideae alcsaládba tartozik. A Ceropegieae nemzetségcsoport Stapeliinae alnemzetségcsoportjának tagja. A molekuláris vizsgálatok megerősítették, hogy a nemzetség monofiletikus, bár egyes fajok elkülönítése a nagy morfológiai variabilitás miatt nehézkes.

• https://www.worldfloraonline.org/search?query=Huernia
• https://en.wikipedia.org/wiki/Huernia
• https://www.llifle.com/Encyclopedia/SUCCULENTS/Family/Asclepiadaceae/Huernia/
• https://powo.science.kew.org/