Huernia stapelioides
| Huernia stapelioides | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Gentianales |
| Család | Apocynaceae |
| Alcsalád | Asclepiadoideae |
| Nemzetség- csoport |
Ceropegieae |
| Alnemzetség-csoport | Stapeliinae |
| Nemzetség | Huernia |
| Faj | Huernia stapelioides |
 
| |
Tudományos név
- Huernia stapelioides Schltr., Bot. Jahrb. Syst. 20(Beibl. 51): 55 (1895).
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetséget a holland Justus Heurnius (1577–1652) tiszteletére nevezték el, aki orvos és misszionárius volt. Ő volt az első európai, aki növényeket gyűjtött a Jóreménység fokánál, Dél-Afrikában. Az eredeti névtől eltérő helyesírás az első közléskor elkövetett nyomdai hiba eredménye.
- A stapelioides fajnév a Stapelia nemzetség nevéből és a görög -oides képzőből származik, jelentése „Stapelia-szerű”. A név a virágok alakjára utal, amelyek emlékeztetnek a Stapelia fajok virágaira.
Szinonimák
Homotípusos szinonimák
- Ceropegia stapelioides (Schltr.) Bruyns in S. African J. Bot. 112: 424 (2017)
Heterotípusos szinonimák
- Huernia vogtsii E.Phillips in Fl. Pl. South Africa 12: t. 452 (1932)
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Szárai rövidek vagy megnyúltak. Keresztmetszetük általában négyszögletű, ritkábban ötszögletű. A rövidebb hajtások szalmafonatra emlékeztető megjelenésűek, míg a hosszabbak többé-kevésbé szemölcsösek. A szártagok 3–10 cm hosszúak és legalább 1,5 cm vastagok.
Levelei csökevényesek, időnként tövisszerű megjelenésűek.
Generatív test
Virág
Virágai kifelé nézők. A virágkocsány 1–1,8 cm hosszú. A csészelevelek körülbelül 1 cm hosszúak.
A párta kívül és belül egyaránt halványsárga vagy sárga színű, belső oldalán gesztenyebarna vagy vörösesbarna pöttyözéssel és csíkozással. A teljes virág átmérője 3–4,2 cm. A virágcső csésze alakú és csupasz.
A pártalebenyek háromszög alakúak, körülbelül 1,5 cm hosszúak és szélesek. Csúcsukon gyakran rövidebb vagy hosszabb farokszerű nyúlvány fejlődik. Külső felületük finoman recézett, belső oldalukat sűrűn borítják a legfeljebb 2,5 mm-es, lapított, alig kúpos szemölcsök.
A külső korona cimpái négyzetesek. A belső koronalebenyek 2,5–3 mm hosszúak, egyenesek, vastagok, domborúak, szemölcsösek és serteszőrösek.
A pollen sárga, a csíranyílások környezetében sötétebb árnyalatú.
Termés
Terméséről a rendelkezésre álló forrás kevés adatot közöl. A nemzetségre jellemző módon feltehetően páros tüszőtermést fejleszt.
- Magja: Magjai repítőszőrös magvak, amelyek a szél segítségével terjednek.
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: A Dél-afrikai Köztársaság Északi Tartomány, Mpumalanga, Gauteng és Északnyugati Tartomány területén, valamint Szváziföldön fordul elő.
Élőhely: Száraz, meleg klímájú területeken él. Elsősorban sziklás vagy köves talajú élőhelyeken fordul elő, ahol a növényzet ritkás.
Kultúrában tartás
Tartása hasonló a legtöbb selyemkóróféléhez. A tenyészidőszakban napos vagy félárnyékos helyen nevelhető, bár a szakirodalom általában a félárnyékos tartást javasolja. Megfelelő fokozatos szoktatás után a tűző napot is jól viseli.
Gazdagon elágazó növény, hajtásai könnyen legyökeresednek, ezért dugványozással egyszerűen szaporítható. A magoncok rendszerint 2–4 éves korban virágoznak először. Kedvező körülmények között nyár közepén akár 1–1,5 hónapon keresztül is virágozhat.
A tenyészidőszakban rendszeres öntözést igényel. Általában havi 3–5 öntözés elegendő, de két öntözés között a talajnak részben ki kell száradnia. Talaja legyen jó vízáteresztő képességű, enyhén savanyú vagy semleges közeli kémhatású ásványi keverék.
A szakirodalom szerint télen körülbelül 10 °C hőmérsékleten tartható, ritka öntözés mellett. Tapasztalatok alapján azonban teljesen szárazon teleltetve is eredményesen nevelhető 8–10 °C körüli hőmérsékleten.
A legfontosabb kártevő a gyapjastetű, amely a hajtások között és a gyökérzónában egyaránt megtelepedhet. A gombás betegségek közül a botritisz, a fuzáriumos fertőzések és a Helminthosporium fajok okozhatnak jelentősebb károkat. A fertőzött hajtásokat célszerű eltávolítani és megsemmisíteni.
Szerzők és forrás
- Szöveg: Budai Ferenc
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta: Gedeon Tamás
Forrás:
- Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete és Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 159. kártya