Huernia keniensis

Huernia keniensis
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség-; csoport	Ceropegieae
Alnemzetség-csoport	Stapeliinae
Nemzetség	Huernia
Faj	Huernia keniensis

Tudományos név

Huernia keniensis R.E.Fr., Acta Horti Berg. ix. 79 (1927).
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a holland Justus Heurnius (van Heurne) (1577–1652) orvos és misszionárius emlékét őrzi, aki az első európaiak egyikeként gyűjtött növényeket a Jóreménység fokán, Dél-Afrikában. A ma használt írásmód az eredeti közlés során elkövetett nyomdai hibára vezethető vissza.
A fajnév a Kenya-hegyre utal, amelynek térségében található a típusélőhely.

Típuspéldány

Típusélőhely: Kenya, feltehetően a Kenya-hegy térsége
Első leírása: Acta Horti Bergiani IX. 79. 1927.
Leírója: R. E. Fries

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás

Alacsony termetű, gazdagon elágazó, évelő pozsgás növény. Természetes élőhelyén laza szerkezetű, akár 50 cm átmérőjű, átlagosan 10 cm magas telepeket képez.

Szára levéltelen, csupasz, pozsgás, ötélű, kb. 1 cm átmérőjű, hossza elérheti a 12 cm-t. Felálló vagy elfekvő lehet, erősen elágazó. Színe szürkészöld, apró barna pöttyökkel, a hajtáscsúcs gyakran vöröses árnyalatú.

A szár felszínét hegyes, szemölcsszerű dudorok tagolják, amelyek mérete változó: lehetnek aprók vagy feltűnően nagyok.

Tejnedv

A szövetnedv víztiszta, a családra jellemző tejnedvű jelleg nem kifejezett.

Generatív test

Virágzat

A virágok 1–2 darabos, a hajtás alsó vagy középső részén fejlődő virágzatban nyílnak. A virágkocsány kb. 5 mm hosszú.

Virág

A virág öt tagú, lekonyuló. A csészelevelek háromszög alakúak, kb. 6 mm hosszúak.

A párta 2–2,5 cm átmérőjű, a varietasok közül ennek a változatnak a virágai a legkisebbek. Alakja csésze-, harang- vagy akár gömbszerű. Külső oldala vöröses vagy lilás, ritkán krémszínű, halvány erezettel.

A párta belső oldala sötétbordó, többnyire sűrű papillák borítják, de ezek olykor teljesen hiányozhatnak. A papillák kúp vagy henger alakúak; a cimpákon és a pártacső szájánál durvábbak, a pártacső belsejében finomabbak.

A pártacimpák széles háromszög alakúak, csúcsuk visszahajló. Számuk öt, de a főcimpák találkozásánál gyakran apró másodlagos cimpák is kialakulnak. A cimpák külső felszíne a papillák lenyomatától érdes.

A külső korona feketésbordó, lebenyei hegyesek és felállók. A belső koronalebenyek korongszerű képződményben forrtak össze.

Termés és mag

Termése a családra jellemző kétágú, V-alakú kettőstüsző. Hossza 8–9 cm, átmérője 7–10 mm. Hengeres, csúcsa felé kúposan elkeskenyedő, éréskor az egyik oldalán felreped.

A magok kissé lapított tojásdad alakúak, 5–6 mm hosszúak, 3–4 mm szélesek. A csúcsi végükön 8–12 mm hosszú, sárgásfehér vagy fehér repítőkészülék található, amely a mag tengelyéhez képest 25–40°-os szögben, sugárirányban áll. A magok szél, ritkábban csapadék vagy állatok közvetítésével terjednek.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Kenya (a Kenya-hegy térsége, valamint az ország nyugati felének több megyéje), továbbá Tanzánia északi része
Élőhely: 1500–2000 m tengerszint feletti magasságban, köves, sziklás területeken
Növénytársulás: ritkás állású, szárazságtűrő fás szárú növények enyhe árnyékában, pozsgásokban gazdag társulásokban, különösen selyemkóró- és kutyatejfélék között

Kultúrában tartás

Gyűjteményekben gyakori faj. Júniustól októberig virágozhat. Virágai nem rendelkeznek a nemzetség számos fajára jellemző kellemetlen szaggal.

Nem önporzó, ezért magfogáshoz két, genetikailag eltérő egyed szükséges. Vegetatív úton hajtásdugványokkal könnyen szaporítható.

Laza szerkezetű, szerves anyagban szegény talajban fejlődik jól. Tavasztól őszig szabadban, csapadéktól védve, enyhe árnyékban tartható. A növekedési időszakban 2–3 hetenként öntözhető, kánikulában valamivel bőségesebben.

Ősszel védett helyre telepítendő. Télen 10 °C alatti hőmérséklet nem ajánlott. A téli időszakban csak mérsékelt nedvesítést igényel, a túlöntözés kerülendő. A szívó kártevők ellen megelőző növényvédelem javasolt.

Megkülönböztető bélyegek

A Huernia keniensis faj változatai közül ez a varietas a legkisebb virágmérettel rendelkezik. A sötétbordó, többnyire erősen papillás pártabelső, valamint az esetenként megjelenő másodlagos cimpák segítik elkülönítését. A papillák hiánya azonban populáción belüli változatosságot is mutathat.

Egyéb

Selyemkóró-gyűjteményekben kedvelt taxon. A természetes populációk élőhelyei részben emberi hatásoknak kitettek, ezért természetvédelmi szempontból is figyelmet érdemel.

Szerzők

Szöveg és kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 841. kártya