Huernia insigniflora
| Huernia zebrina subsp. insigniflora | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Gentianales |
| Család | Apocynaceae |
| Alcsalád | Asclepiadoideae |
| Nemzetség- csoport |
Ceropegieae |
| Alnemzetség-csoport | Stapeliinae |
| Nemzetség | Huernia |
| Faj | Huernia zebrina |
| Alfaj | Huernia zebrina subsp. insigniflora |
| Huernia insigniflora | |
|---|---|
 Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Huernia zebrina subsp. insigniflora | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Huernia insigniflora |
Tudományos név
- Huernia zebrina subsp. insigniflora (C.A.Maass) Bruyns, Stapeliads S. Africa Madagascar 1: 171 (2005)
elfogadott, érvényes név - Huernia insigniflora C.A.Maass, Möller's Deutsche Gärtn.-Zeitung 43: 79 (1928)
szinonima név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a holland Justus Heurnius (van Heurne) (1577–1652) tiszteletére lett elnevezve, aki orvos és misszionárius volt. Ő volt az első európai, aki növényeket gyűjtött a Jóreménység foknál, Dél-Afrikában. Az eredeti névtől eltérő helyesírás az eredeti közléskor elkövetett nyomdai hiba eredménye.
- A fajnév latin szóösszetétel, feltehetően a faj feltűnő méretű, színű és mintázatú virágait jellemzi („insignis” = valamiről felismerhető, feltűnő, szembeszökő, rendkívüli; „flora” = virág).
Típuspéldány
- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
- Első leírása: Möller's Deutsche Gärtner-Zeitung 1928, XLIII. 79.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Maass 1928
Szinonimák
- Huernia confusa E. Phillips 1932
- Huernia zebrina subsp. insigniflora (Maass) Bruyns 2005
- Ceropegia zebrina (N. E. Brown) Bruyns subsp. insigniflora (Maass) Bruyns 2017
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Tőben elágazó hajtásai felállók, élőhelyen ritkán haladják meg a 3 cm-es hosszúságot. Színük szürkészöld, általában 4, ritkábban ötbordásak, 10 cm átmérőjű csoportokat alkotnak. Az élek az idős hajtásrészeken eltűnnek.
Bordák
A hajtások általában négy-, ritkábban ötbordásak.
Generatív test
Virágzat
Virágzata mindössze néhány virágot tartalmaz, amelyek kifelé néznek és a hajtások töve közelében fejlődnek. A virágkocsány kb. 1 cm hosszú. A virágok egyesével, egymás után nyílnak ki.
Virág
A csészelevelek 6 mm hosszúak.
- Párta: 2,5–3,5 cm átmérőjű, kívül halványzöld, a belső oldala zöldesfehér, elefántcsontszínű vagy világossárga, ritkán rózsaszín. A pártacső és a csupasz pártagyűrű színe kárminvöröstől a sötétbordóig terjed, de lehet sötétbarna is.
- Pártacső: 7 mm széles és 6 mm hosszú.
- Pártacimpák: háromszög alakúak, szétágazók, rövid hegyben végződnek, színük halványabb vagy erősebb sárga. Gyakran egyszínűek, de olykor halvány foltok tarkítják, máskor szabálytalan halvány rózsaszín vagy bordó színű, szabálytalan, keresztirányú csíkok mintázzák.
- Pártafelület: a külső oldal egy része finoman érdes felületű, a belső oldalon pedig rövid, gesztenyebarna vagy vöröses szőrszálak fedik.
- Korona (ivaroszlop): a külső korona halványsárga, rózsaszínes, ritkábban sötét bíborszínű, néha barna mintázattal. A rövid koronalebenyek egy lapos lemezt alkotnak, amelynek a szegélyét általában 10 db bemetszés tagolja. A belső korona színe sárgás, fekete vagy sötétbarna lehet.
- Ivarlevelek: a pollen sárga vagy sötétzöld.
Termés
Termése ikertüsző, amely egyenként 8–9 × 1 cm, kihegyesedő henger alakú.
- Magja: sárgásbarna, lapos ovális, 4 × 7 mm-es, az egyik végén repítő készülékkel
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: a Dél-afrikai Köztársaság növénye, típus élőhelye nem ismert. Elterjedési területe az ország ma érvényes közigazgatási beosztása szerint Limpopo és Mpumalanga tartományok nyugati területein található
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: az élőhelyek 1350–1800 méteres tengerszint feletti magasságokban találhatók, többnyire köves, sziklás területeken, gránitsziklákon, ritkás növényzetű sziklagyepekben
Kultúrában tartás
Élőhelyén novembertől márciusig nyílik, nálunk általában a nyár végén, rendszerint augusztusban. Szürkészöld hajtásaival és feltűnő virágaival figyelemre méltó növény. Gondozásában nem tér el a nemzetség legtöbb fajánál leírtaktól, összességében a könnyebben tartható fajok közé tartozik.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A mintázott virágú példányok nagyon hasonlítanak a Huernia zebrina fajra.
Taxonómia és filogenetika
A mértékadónak tekintett szerzők (Eggli, U. edit. 2002. Sukkulenten-Lexikon.) önálló fajként ismerik el, míg mások a Huernia zebrina alfajának tekintik.
Tény, hogy a mintázott virágú példányok nagyon hasonlítanak a Huernia zebrina-ra. Plowes újabb keletű munkássága, valamint az alapot képező szabályos átsorolás révén (Bruyns: Stap. Southern Afr. and Madag. 171, 2005) és Bruyns meggyőző kutatásai által a későbbi összefoglaló művek el fogják fogadni az alfaji létét.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 727. kártya