Huernia mccoyi

Huernia mccoyi
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség-; csoport	Ceropegieae
Alnemzetség-csoport	Stapeliinae
Nemzetség	Huernia
Faj	Huernia mccoyi

Tudományos név

Huernia mccoyi Plowes 2003
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a holland Justus Heurnius (van Heurne) (1577/1587–1652) tiszteletére lett elnevezve, aki orvos és misszionárius volt. Első európaiként ő gyűjtött növényeket a Jóreménység foknál, Dél-Afrikában. Az eredeti névtől eltérő helyesírás az eredeti közléskor elkövetett nyomdai hiba eredménye.
A fajnév az 1959-ben született, Szaúd-Arábiában élő amerikai növénygyűjtőről, Tom McCoy-ról kapta nevét, aki jelentős kutatásokat végez az Arab-félsziget szukkulens növényvilágának megismerése érdekében.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Jemen, Jabal Raymah-hegység, 1130 m tengerszint feletti magasság
Első leírása: Cactus and Succulent Journal (Los Angeles) 75(2): 83 (2003).
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Plowes 2003

Szinonimák

Nincsenek

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Felálló hajtásai 5 cm hosszúak, 1 cm átmérőjűek, ötélűek, tömött csoportot képeznek.

Bordák

A bordák feltűnően fogazottak, a fogak kúposak, hegyesek, 3 mm hosszúak.

Generatív test

Virágzat

A virágok a hajtások tövénél, az élek között fejlődnek, általában hármas csoportokban jelennek meg és egymás után nyílnak ki.

A virágkocsányon 4 mm hosszú, nagyon vékony murvalevelek találhatók, a kocsány 8–10 mm hosszú, halványzöld.

Virág

A csészelevelek keskeny háromszögletűek, szélességük 1,5 mm, hosszúságuk 10–11 mm, halványzöldek, csupaszok.

Párta: vastag, húsos, sekélyen harangszerű, oldalra néz vagy enyhén lekonyul. Átmérője 15–20 mm.
Pártacimpák: háromszögletűek, hegyesek, szétterülők, 7–8 mm hosszúak, az alapjuknál 8 mm szélesek, közöttük 1 mm-es közbenső pártalebenyek láthatók.
Párta külső felülete: fehér, a felszínből kiemelkedő erezettel.
Párta belső felülete: krémszínű vagy fehéres. A pártacső belsejét apró, vörösesbarna vonalakból álló koncentrikus, hullámos körök mintázzák, amelyek a cimpákon már szétesnek.
Pártafelület: a párta belső oldalát apró szemölcsszerű dudorok borítják, amelyek a cimpákon sűrűbbek, a pártacsőben befelé haladva egyre ritkábbak és apróbbak.
Korona (ivaroszlop): a külső koronalebenyek a pártacső alján terülnek szét, követve a pártacső ívét. A lebenyek oldalai párhuzamosak, a csúcsuk kétágú, színük feketésbordó. A belső koronalebenyek sárga színűek, kevésbé szétállók.

Termés

Ikertüsző termése 5–6 cm hosszú, világoszöld, barnásbordó színű foltokkal.

Magja: szőrüstökös, barna

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: típus élőhelye Jemenben, a Jabal Raymah-hegységben található, 1130 méteres magasságban. A terület légvonalban mintegy 70 km távolságban van a Vörös-tengertől
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: a hegység legmagasabb csúcsai megközelítik a 3000 métert. Az alacsonyabb régiók éghajlata meleg, félszáraz, kevesebb mint 200 mm évi csapadékkal, ami júliusban és augusztusban esik le. Ezt a tenger felől érkező és lecsapódó pára egészíti ki. A növény bazalt alapú talajon, fűcsomók között él

Kultúrában tartás

Kultúrában nem problémás faj, a legtöbb Huernia fajhoz hasonlóan tartható. Savanyú kémhatású, laza, ásványi összetételű talajban, nyáron jól szellőzött, mérsékelten napos helyen tartandó, mérsékelt öntözés mellett.

Télen ajánlott a legalább 10 °C hőmérséklet, de szükség esetén lehet próbálkozni néhány fokkal ez alatt is, van esély a túlélésre, természetesen teljesen szárazon.

Virágzására a nyár második felében számíthatunk, termései csak a következő évben jelennek meg és érnek be.

Mint a selyemkóróféléknél általában, a megelőző növényvédelemre különösen nagy gondot kell fordítani. A szívó kártevők megjelenése végzetes ezekre a növényekre.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj közeli rokonságban van a Huernia arabica N. E. Brown fajjal, amelyet ma a rendszerezők a Huernia macrocarpa szinonimájának tekintenek.

A párta eltérő alakja, valamint fehéres színe és mintázata határozottan megkülönbözteti a feketésbordó virágú Huernia macrocarpa-tól.

Taxonómia és filogenetika

A faj közeli rokonságban áll a Huernia arabica N. E. Brown fajjal.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 542. kártya