Kategória:Maxillarieae

• Maxillarieae (Pfitzer) Pfitzer (1887)

A klád nevét a típusnemzetségről, a Maxillaria nemzetségről kapta. A kifejezés a latin maxilla (állkapocs) szóból ered, ami egyes fajok virágának, pontosabban az ivarszerv (oszlopszerű gynostemium) és a mézajak (labellum) sajátos, állkapocsszerű elrendezésére vagy megjelenésére utal. A botanikai nomenklatúra szabályai szerint a -eae végződés jelöli a tribusz (nemzetségcsoport) rangot.

• Maxillaria Ruiz & Pavon (1794)
• Első leírása: Ernst Hugo Heinrich Pfitzer írta le a csoportot az Entwurf einer natürlichen Anordnung der Orchideen című művében 1887-ben.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Pfitzer (1887)

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Maxillariinae
• Lycastinae
• Stanhopeinae
• Zygopetalinae
• Bifrenariinae
• Coeliopsidinae
• Eriopsidinae
• Oncidiinae
• Vargasiellinae

A tribusz tagjai túlnyomórészt epifita életmódot folytatnak, szimpodiális növekedésűek. A legtöbb taxon rendelkezik jól fejlett álgumókkal (pseudobulbus), amelyek csúcsán egy vagy több levél található. A levelek szerkezete változatos, a vékony, redőzött (plicate) formától a húsos, bőrszerű (coriaceous) típusig terjedhet. A gyökérzetet gyakran vastag velamen réteg borítja, amely segíti a víz és tápanyagok gyors felszívását a fák kérgéről. Egyes csoportoknál (pl. Zygopetalinae) a szár megnyúlt is lehet, vagy az álgumók redukálódhatnak.

A virágzat lehet egyvirágú vagy fürtös, amely az álgumó tövéből ered. A virágok morfológiája rendkívül komplex, alkalmazkodva a speciális beporzókhoz (gyakran méhekhez vagy legyekhez). A mézajak (labellum) gyakran tagolt, és sokszor tartalmaz illóolajokat vagy gyantát termelő mirigyeket (callus). A porzók száma kettő vagy négy, amelyek pollenje összetapadt tömeget, pollinium-ot alkot. Az oszlop (column) gyakran rendelkezik egy jól látható lábi résszel (column foot), amelyhez a mézajak ízesül.

A termés jellemzően toktermés (capsula), amely hosszanti irányban nyílik fel.

• Magja: A magok rendkívül aprók, porszerűek, hiányzik belőlük a táplálószövet (endospermium), és a szél általi terjedésre (anemochoria) specializálódtak. Csírázásukhoz gombapartnerrel való szimbiózis (mikorrhiza) szükséges.

• Földrajzi elterjedés: A tribusz képviselői az Újvilág trópusi és szubtrópusi területein honosak. Elterjedési területük kiterjed Florida déli részére, Mexikó egészére, Közép-Amerikára, a Karib-térség szigeteire, valamint Dél-Amerikában Argentína északi részéig. A legnagyobb fajdiverzitás az Andok hegyvonulataiban és Brazília területén tapasztalható.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban trópusi esőerdőkben, köderdőkben és alacsonyabb fekvésű mocsárerőkben élnek. Életmódjukat tekintve többségében epifiták (fán lakók), de előfordulnak köveken élő (litofita) és talajlakó (terresztris) fajok is. Az éghajlatot tekintve a folyamatosan párás, meleg vagy mérsékelten hűvös környezetet kedvelik.

Bár az orchideák nem klasszikus szukkulensek, a Maxillarieae tribusz számos tagja mutat szukkulens jellegeket. Az álgumók (pseudobulbus) víztároló szövetekkel rendelkeznek, amelyek segítik a növényt a szárazabb időszakok átvészelésében. Egyes fajok levelei is megvastagodtak, húsosak, csökkentett párologtató felülettel rendelkeznek, ami szintén a vízmegtartást szolgálja a fák koronájában uralkodó változó körülmények között.

A Maxillarieae a növények (Plantae) országába, az egyszikűek (Monocotyledonae) osztályába, a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe és az orchideafélék (Orchidaceae) családjába tartozik. Az APG IV osztályozás szerint a Epidendroideae alcsalád része. A tribusz molekuláris genetikai vizsgálatok alapján monofiletikus csoportot alkot, amely több al-tribuszra oszlik (pl. Oncidiinae, Stanhopeinae, Zygopetalinae). Rokonsági kapcsolatai szorosak a Cymbidieae tribusszal.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Maxillarieae
• https://de.wikipedia.org/wiki/Maxillarieae
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/