Ugrás a tartalomhoz

Duvalia corderoyi

Innen: MKOE wiki
Duvalia corderoyi

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Asterids
Klád Lamiids
Rend Gentianales
Család Apocynaceae
Alcsalád Asclepiadoideae
Nemzetség-
csoport
Ceropegieae
Alnemzetség-csoport Stapeliinae
Nemzetség Duvalia
Faj Duvalia corderoyi
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Duvalia corderoyi (Hook.f.) NEBr. Bot. Mag. 102: al t. 6245 (1876).
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév Henri Auguste Duval francia orvos és botanikus (1777–1814) nevét viseli, aki a normandiai Alençon városában élt.
  • A fajnév Justus Corderoy (1832–1911) angol molnár és hobbikertész nevét őrzi, aki a Didcot melletti Blewbury faluban (Berkshire, ma Oxfordshire) élt.

Típuspéldány

  • Első leírása: Botanical Magazine 100: t. 6082., 1874 (Stapelia corderoyi néven, Hooker f. által)
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: N. E. Brown, 1876

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Fotó: Lukoczki Zoltán

Csoportképző, talajtakaró növény. Hatélű hajtásai gömbölyded vagy tojásdad alakúak, hosszuk többnyire 1,2–3 cm, ritkán elérheti a 4,5 cm-t is. Szélességük 1,2–2,5 cm, kultúrában ennél kissé nagyobbra is nőhetnek.

Színük sötétzöld, erős fényben vöröses árnyalatot vehetnek fel, a száraz téli időszakban pedig vöröses vagy sárgás elszíneződés is előfordulhat.

Levelek

Apró, kb. 1 mm-es levélkéi hamar lehullanak.

Generatív test

Virág

A virágzat a fiatal hajtások középső vagy alsó részén fejlődik, rendszerint kevés, gyakran csupán egyetlen virágot tartalmaz.

  • Virágkocsány: 1,5–2,5 cm hosszú
  • Csészelevelek: kb. 4 mm hosszúak
  • Párta: 3–4,5 cm átmérőjű
  • Szín: világos gesztenyebarna vagy sötétbordó, ritkán halvány zöldesbarnás
  • Pártalebenyek: 12–16 mm hosszúak és 9–12 mm szélesek, felső oldalukon hosszanti árokkal; teljes hosszban erősen, változó mértékben visszahajlanak, így keskenyebbnek látszanak tényleges méretüknél; a visszahajlás a lebenyek alapjánál mindig kisebb mértékű
  • Szegély: 2–4 mm hosszú, bunkós végű, lila szőrszálakkal borított
  • Pártagyűrű: húsos, lapos, apró foltokkal tarkított, 10–15 mm átmérőjű, 2,5–4 mm magas; sűrű, fehér vagy lilás, kb. 3 mm hosszú szőrzet borítja
  • Külső korona: vörösesbarna, szélein világosabb, 6,5–9 mm átmérőjű
  • Belső koronalebenyek: krémszínűek vagy gesztenyebarnák, 2–3 mm hosszúak és szélesek

A virágok erős, kellemetlen, romlott húsra emlékeztető szagot árasztanak, amely a döglegyeket vonzza, biztosítva ezzel a beporzást.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Termés

A termés a növénycsaládra jellemző ikertüsző, amely gyakran csak a virágzást követő évben fejlődik ki.

  • Méret: 10–15 cm hosszú, legszélesebb részén 12–16 mm átmérőjű
  • Magja: lapos, ovális alakú, repítőkészülékkel ellátott; a repítőszőr nélkül kb. 5–6 × 3–3,5 mm méretű

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Dél-afrikai Köztársaság — Nyugat-Fokföld és Free State tartományok; Nyugat-Fokföldön belül a Nagy-Karoo és a Felső-Karoo területein
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: viszonylag sík, füves pusztákon, kisebb bokrok árnyékában, köves talajokon él, gyakran diabáz sziklák között (semleges kémhatású magmás kőzet). Az élőhelyeken nagy egyedszámban fordul elő, nem veszélyeztetett faj.

Kultúrában tartás

A nemzetség legnagyobb virágú és egyik legjellegzetesebb tagja. A sűrű hajjal borított pártagyűrű és a vaskos, hatélű hajtások könnyen felismerhetővé teszik.

Mérsékelten fényigényes, inkább szórt fényt biztosítsunk számára. A tűző napfényt is elviseli, de egész napos közvetlen napsütésnek ne tegyük ki; néhány órás árnyékolás javasolt.

Talaja legyen nagyon porózus, ásványi összetételű, semleges közeli kémhatású. Sekélyen gyökerezik, ezért sekély edényben nevelendő.

A fejlődési időszakban mérsékelt öntözést igényel, a forró nyári napokon ennél bőségesebbet. Télen visszafogott vízellátás és 10 °C körüli vagy annál kissé magasabb hőmérséklet javasolt.

Virágzása nyár végén és ősszel várható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A nemzetségen belül a legnagyobb virágú fajok közé tartozik. A vaskos, hatélű hajtások és a sűrűn szőrös pártagyűrű alapján könnyen elkülöníthető más Duvalia fajoktól.

Egyéb

A faj természetes élőhelyén gyakori, állománya stabil, nem veszélyeztetett.

Szerzők

  • Szöveg: Lukoczki Zoltán
  • Kép: Lukoczki Zoltán
  • Lektorálta:Papp László

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 726. kártya