Kategória:Rauvolfioideae

Rauvolfioideae
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Rauvolfioideae

Plumerioideae
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Rauvolfioideae
Rendszertani besorolás
Faj	Plumerioideae

• Az alcsalád neve a típusnemzetség, a Rauvolfia nevéből származik. Charles Plumier a nemzetséget Leonhard Rauwolf (1535–1596) német orvos, botanikus és Közel-Kelet-kutató tiszteletére nevezte el, aki az elsők között gyűjtött és írt le egzotikus növényeket utazásai során. A név tehát tiszteleti név, amely a tudós botanikai úttörő munkássága előtt tiszteleg. A klasszikus etimológiai források (Quattrocchi: CRC World Dictionary of Plant Names) és a névtani adatbázisok (IPNI) egybehangzóan megerősítik a dedikációt. Az alcsaládi szintű elnevezést Vincenz Franz Kosteletzky rögzítette 1834-ben.

• Rauvolfia Linnaeus (1753); Trópusi régiók világszerte.
• Első leírása: Allgemeine Medizinisch-Pharmazeutische Flora 3: 1055. (1834)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Kosteletzky Vincenz Franz, 1834

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Plumerioideae
• Carissoideae
• Hunterioideae
• Tabernaemontanoideae

Az alcsalád tagjai rendkívül változatos megjelenésűek: találhatók közöttük hatalmas trópusi fák, cserjék, liánok és néhány lágyszárú is. A hajtás és a szár szöveteiben szinte kivétel nélkül bőséges fehér vagy víztiszta tejnedv (latex) található. A levelek általában átellenesek vagy örvösek, ritkábban szórt állásúak, szélük ép, felületük gyakran fényes és bőrnemű. A gyökérzet többnyire fás, de egyes nemzetségeknél (pl. szukkulens formák) raktározó funkciót is elláthat. A xerofita képviselőknél a szár vagy a levél megvastagodhat, pozsgássá válhat.

A virágzat többnyire bogernyő, fürt vagy magányos virág. A virág sugaras szimmetriájú, öttagú, gyakran feltűnő és illatos.

• Takarólevelek: A csésze kicsi, öttagú. A párta összeforrt, tölcsér vagy kerék alakú, a sziromlevél cimpái a bimbóban balra vagy jobbra csavarodottak (contorta). Egy sorban maradjon!
• Ivarlevelek: A porzószálak rövidek, a portokok szabadok (nem nőnek hozzá a bibe fejéhez). A termő felső vagy középső állású, két termőlevélből áll. Egy sorban maradjon!

Változatos: lehet iker-tüszőtermés, bogyótermes vagy csonthéjas termés.

• Magja: Gyakran szárnyas vagy szőrüstök nélküli (szemben az Apocynoideae alcsaláddal).

• Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, de súlypontjuk a trópusi és szubtrópusi területeken van: Afrika, Dél-Amerika, Délkelet-Ázsia és Ausztrália.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A trópusi esőerdőktől a monszunerdőkön át a félsivatagi bozótosokig (pl. Carissa) sokféle környezetben előfordulnak.

Számos ismert dísznövény tartozik ide, mint a Plumeria alba (frangipáni) vagy az Nerium oleander (leander - bár ez utóbbi rendszertani helye változó, gyakran rokon csoport). A szukkulens nemzetségek (pl. Pachypodium és Adenium - ha ide sorolják őket) speciális, jó vízelvezetésű talajt és sok fényt igényelnek.

A Rauvolfioideae elkülöníthető a család többi alcsaládjától a szabadon álló portokok (nem alkotnak szoros gynostegiumot) és a pollíniumok hiánya alapján. A magokról többnyire hiányzik a selymes szőrpamacs, ami az Asclepiadoideae csoportra jellemző.

Az alcsalád tartalmazza az Apocynaceae család leglátványosabb szárszukkulenseit. Ide tartozik a madagaszkári elefántláb (Pachypodium) és a sivatagi rózsa (Adenium), amelyek vaskos, víztároló törzset (pachycaul felépítés) fejlesztenek. Ezek a növények az alcsalád leginkább xerofita képviselői.

Az APG 4 rendszerben a Rauvolfioideae az Apocynaceae család bazális, parafiletikus csoportját alkotja. A molekuláris kutatások (Endress et al. 2014) kimutatták, hogy az alcsalád több ágra oszlik, amelyekből a család többi alcsaládja (pl. Apocynoideae) kifejlődött. Jelenleg 11 tribuszt különítenek el az alcsaládon belül (pl. Plumerieae, Carisseae).

• Plants of the World Online (POWO)
• International Plant Names Index (IPNI)
• World Flora Online (WFO)
• Endress, M. E. et al. (2014): An updated classification for Apocynaceae.
• Simões, A. O. et al. (2007): Phylogeny and systematics of Rauvolfioideae.
• Angiosperm Phylogeny Website (APWeb)
• Wikipedia (EN): Rauvolfioideae