Kategória:Rauvolfioideae

• Az alcsalád neve a típusnemzetség, a Rauvolfia nevéből származik. Charles Plumier a nemzetséget Leonhard Rauwolf (1535–1596) német orvos, botanikus és Közel-Kelet-kutató tiszteletére nevezte el, aki az elsők között gyűjtött és írt le egzotikus növényeket utazásai során. A név tehát tiszteleti név, amely a tudós botanikai úttörő munkássága előtt tiszteleg. A klasszikus etimológiai források (Quattrocchi: CRC World Dictionary of Plant Names) és a névtani adatbázisok (IPNI) egybehangzóan megerősítik a dedikációt. Az alcsaládi szintű elnevezést Vincenz Franz Kosteletzky rögzítette 1834-ben.

• Rauvolfia Linnaeus (1753); Trópusi régiók világszerte.
• Első leírása: Allgemeine Medizinisch-Pharmazeutische Flora 3: 1055. (1834)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Kosteletzky Vincenz Franz, 1834

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Plumerioideae
• Carissoideae
• Hunterioideae
• Tabernaemontanoideae

Az alcsalád tagjai rendkívül változatos megjelenésűek: találhatók közöttük hatalmas trópusi fák, cserjék, liánok és néhány lágyszárú is. A hajtás és a szár szöveteiben szinte kivétel nélkül bőséges fehér vagy víztiszta tejnedv (latex) található. A levelek általában átellenesek vagy örvösek, ritkábban szórt állásúak, szélük ép, felületük gyakran fényes és bőrnemű. A gyökérzet többnyire fás, de egyes nemzetségeknél (pl. szukkulens formák) raktározó funkciót is elláthat. A xerofita képviselőknél a szár vagy a levél megvastagodhat, pozsgássá válhat.

A virágzat többnyire bogernyő, fürt vagy magányos virág. A virág sugaras szimmetriájú, öttagú, gyakran feltűnő és illatos.

• Takarólevelek: A csésze kicsi, öttagú. A párta összeforrt, tölcsér vagy kerék alakú, a sziromlevél cimpái a bimbóban balra vagy jobbra csavarodottak (contorta). Egy sorban maradjon!
• Ivarlevelek: A porzószálak rövidek, a portokok szabadok (nem nőnek hozzá a bibe fejéhez). A termő felső vagy középső állású, két termőlevélből áll. Egy sorban maradjon!

Változatos: lehet iker-tüszőtermés, bogyótermes vagy csonthéjas termés.

• Magja: Gyakran szárnyas vagy szőrüstök nélküli (szemben az Apocynoideae alcsaláddal).

• Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, de súlypontjuk a trópusi és szubtrópusi területeken van: Afrika, Dél-Amerika, Délkelet-Ázsia és Ausztrália.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A trópusi esőerdőktől a monszunerdőkön át a félsivatagi bozótosokig (pl. Carissa) sokféle környezetben előfordulnak.

Számos ismert dísznövény tartozik ide, mint a Plumeria alba (frangipáni) vagy az Nerium oleander (leander - bár ez utóbbi rendszertani helye változó, gyakran rokon csoport). A szukkulens nemzetségek (pl. Pachypodium és Adenium - ha ide sorolják őket) speciális, jó vízelvezetésű talajt és sok fényt igényelnek.

A Rauvolfioideae elkülöníthető a család többi alcsaládjától a szabadon álló portokok (nem alkotnak szoros gynostegiumot) és a pollíniumok hiánya alapján. A magokról többnyire hiányzik a selymes szőrpamacs, ami az Asclepiadoideae csoportra jellemző.

Az alcsalád tartalmazza az Apocynaceae család leglátványosabb szárszukkulenseit. Ide tartozik a madagaszkári elefántláb (Pachypodium) és a sivatagi rózsa (Adenium), amelyek vaskos, víztároló törzset (pachycaul felépítés) fejlesztenek. Ezek a növények az alcsalád leginkább xerofita képviselői.

Az APG 4 rendszerben a Rauvolfioideae az Apocynaceae család bazális, parafiletikus csoportját alkotja. A molekuláris kutatások (Endress et al. 2014) kimutatták, hogy az alcsalád több ágra oszlik, amelyekből a család többi alcsaládja (pl. Apocynoideae) kifejlődött. Jelenleg 11 tribuszt különítenek el az alcsaládon belül (pl. Plumerieae, Carisseae).

• Plants of the World Online (POWO)
• International Plant Names Index (IPNI)
• World Flora Online (WFO)
• Endress, M. E. et al. (2014): An updated classification for Apocynaceae.
• Simões, A. O. et al. (2007): Phylogeny and systematics of Rauvolfioideae.
• Angiosperm Phylogeny Website (APWeb)
• Wikipedia (EN): Rauvolfioideae