Kategória:Apocynoideae

• Apocynoideae (Burnett) 1835

Az alcsalád neve az Apocynum típusnemzetség nevéből származik. A kifejezés a klasszikus görög ἀπόκυνον (apokynon) szóból ered, amely az ἀπό (apo – el, távol) és a κύων (kyon – kutya) szavak összetétele. Jelentése „kutyát távol tartó” vagy „kutyaméreg”, utalva a növények toxicitására, amelyet hagyományosan kutyák távol tartására vagy mérgezésére használtak.

A latin nomenklatúrában a Lewis & Short és az Oxford Latin Dictionary is megerősíti a görög eredetű apocynon használatát hasonló értelemben. Stearn (Botanical Latin) és Genaust szerint a név a növények tejnedvében található glikozidok szívműködésre gyakorolt hatásával és mérgező jellegével függ össze.

• Apocynum L.; Linnaeus, Species Plantarum 1: 213, 1753.
• Első leírása: Gilbert Thomas Burnett írta le az alcsaládot 1835-ben az Outlines of Botany című művében.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Apocynaceae subfam. Apocynoideae
• Plumerioideae (egyes rendszerekben részleges átfedéssel)

Az alcsalád tagjai többnyire fás szárú liánok, cserjék vagy fák, ritkábban lágyszárúak. Jellemző rájuk a bőséges, általában fehér tejnedv.

A levelek rendszerint átellenesek vagy örvösek, ritkábban szórt állásúak. A levéllemez egyszerű, épszélű, pálhalevelek általában hiányoznak vagy redukáltak.

A virágzat általában bogas (cyma). A virágok hímnősek, aktinomorfak vagy enyhén kuszultak. A csésze 5 forrt csészelevélből áll. A párta forrt, tölcsér, harang vagy tányér alakú, 5 lebennyel, amelyek a bimbóban csavarodottak (contortus).

A porzótáj 5 porzóból áll, amelyek a párta csövéhez nőttek. A portokok gyakran nyíl alakúak és a bibéhez szorulnak vagy azzal összenőve gynostegium-ot alkotnak. A pollen általában egyszerű szemcsékben, ritkábban tetrad-okban vagy pollinium-okban fordul elő.

A termés általában két tüsző (folliculus), amelyek alapjuknál összeforrhatnak, vagy bogyó, esetleg csonthéjas termés.

• Magja: A magok gyakran laposak és az egyik végükön hosszú, selymes repítőszőrökkel (coma) rendelkeznek, ami segíti a széllel való terjedést (anemochoria).

• Földrajzi elterjedés: Kozmopolita elterjedésű taxon, de a fajok többsége a trópusi és szubtrópusi területeken koncentrálódik. Jelentős számban fordulnak elő Brazília, Indonézia, Madagaszkár, valamint Afrika és Délkelet-Ázsia esőerdőiben és szavannáin. Mérsékelt övi képviselőik is ismertek Európa és Észak-Amerika területein.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban trópusi esőerdőkben, monszunerdőkben és szárazabb szavannákon élnek. Sok fajuk epifiton vagy kúszónövény (lián).

Az alcsaládon belül számos taxon mutat szukkulenciát, különösen a szárazabb élőhelyekhez való alkalmazkodás során. A törzsszukkulencia és a levélszukkulencia egyaránt előfordul. Ide tartoznak például az Adenium (sivatagi rózsa) és a Pachypodium nemzetségek, amelyek megvastagodott, vizet tároló törzzsel (caudex) rendelkeznek. Ezek a növények víznedvű vagy tejnedvű szövetekkel tárolják a nedvességet a száraz időszakokra.

Az APG IV osztályozása szerint az Apocynoideae az Apocynaceae (meténgfélék) családjának egyik alcsaládja a Gentianales rendben. Molekuláris filogenetikai vizsgálatok alapján az alcsalád monofiletikus csoportot alkot, amely testvércsoportja az Asclepiadoideae és Secamonoideae kládoknak. Az alcsaládot korábban több különálló családra bontották, de a modern kladisztikai eredmények az Apocynaceae családon belüli elhelyezését támogatják.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Apocynoideae
• https://de.wikipedia.org/wiki/Apocynoideae
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/