Kategória:Neriinae

Neriinae
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Apocynoideae
Nemzetség- csoport	Nerieae
Alnemzetség-csoport	Neriinae

Nerioideae
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Neriinae
Rendszertani besorolás
Faj	Nerioideae

• A szubtribusz neve a típusnemzetség, a Nerium (leander) nevéből ered. A taxonómiai névadás a görög nerion szóra vezethető vissza, amely a klasszikus nyelvi források (Liddell–Scott–Jones) és Chantraine görög etimológiai szótára alapján a neros (nedves) melléknévvel rokon. Ez a növények eredeti, gyakran vízparti vagy nedvesebb völgyekben található élőhelyére utal. Bentham és Hooker 1876-ban rögzítették a szubtribusz szintű elnevezést. A modern etimológiai művek, mint Quattrocchi és Genaust szótárai, kiemelik, hogy a név a latin és görög nyelvi hagyományban egyaránt a jól ismert mediterrán díszcserjét azonosította. A csoportba tartozó szukkulens taxonok (pl. Adenium) nevei gyakran földrajzi eredetűek (Aden városa), de a szubtribusz egységes elnevezése a típusfaj morfológiai és ökológiai jelentőségén alapul.

• Nerium Linnaeus (1753); Európa és Ázsia mediterrán régiói.
• Első leírása: Genera Plantarum 2: 689. (1876)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: George Bentham és Joseph Dalton Hooker, 1876

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Nerioideae (Bentham & Hooker f.) Endlicher

A szubtribusz képviselői között a fás szárú cserjéktől az extrém törzsszukkulens formákig minden átmenet megtalálható. A hajtás vagy szár a szukkulens nemzetségeknél (különösen az Adenium esetében) erősen megvastagodott, víztároló alapszövetben gazdag, úgynevezett kaudexet (caudex) alkot. A levelek általában bőrneműek, fényesek, a párolgást vastag viaszréteg csökkenti; az areolák és a valódi tövisek hiányoznak, ami fontos megkülönböztető bélyeg a rokon Pachypodiinae szubtribusszal szemben. A gyökérzet gyakran szintén részt vesz a vízraktározásban, gumósan megvastagodhat.

A virágzat végálló, bogas szerkezetű, amelyben a virág feltűnő, nagy és forrt szirmú.

• Takarólevelek: A csésze kicsi, öt cimpájú. A párta tölcsér vagy harang alakú, a párta torkában gyakran pikkelyszerű függelékek vagy szőrkoszorú található. Egy sorban maradjon!
• Ivarlevelek: A porzószálak rövidek, a portokok nyíl alakúak, a bibe feje körül összetapadnak (de nem nőnek hozzá). A termő két, alapjánál szabad termőlevélből áll. Egy sorban maradjon!

Két darab, párhuzamosan álló vagy széttartó, hosszúkás ikertüsző, amely éréskor hosszában hasad fel.

• Magja: Számos, apró, barna mag, amelyek csúcsán (vagy mindkét végén) selymes repítőszőr-üstök segíti a széllel való terjedést.

• Földrajzi elterjedés: Az óvilági flórabirodalomban honosak; elterjedési területük a Mediterráneumtól Afrikán és az Arab-félszigeten keresztül egészen délkelet-Ázsiáig húzódik.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A leander (Nerium) folyópartok és időszakos vízfolyások mentén él, míg a sivatagi rózsák (Adenium) a szemiarid és arid területek xerofiton növényei.

A csoport legismertebb tagja a leander (Nerium oleander), amely a mérsékelt övben dézsás növényként kedvelt. A szukkulens Adenium fajok tartása nagy odafigyelést igényel: közvetlen napsütést, jó vízelvezetésű, ásványi talajt és a nyugalmi időszakban (lombhullatás után) szinte teljes szárazságot igényelnek. Minden részük erősen mérgező a bennük található szívglikozidok miatt.

A Neriinae tagjai könnyen megkülönböztethetők a hasonló megjelenésű Pachypodium nemzetségtől, mivel a Neriinae fajok szára sima, nem rendelkezik tövisekkel. A virág szerkezete és a magok repítőszőrei egyértelműen az Apocynoideae alcsaládba utalják őket.

A szubtribuszon belül a szukkulencia legfejlettebb formája az Adenium nemzetségben érhető tetten. Ezek a növények pachycaul felépítésűek, húsos törzsük extrém mennyiségű vizet képes raktározni, ami lehetővé teszi számukra a túlélést a sivatagi körülmények között. A szukkulencia itt a törzsre és a gyökérnyakra koncentrálódik.

Az APG IV rendszerben a Neriinae a Nerieae tribusz szubtribusza az Apocynoideae alcsaládon belül. A 2010 utáni molekuláris filogenetikai vizsgálatok (pl. Livshultz et al.) megerősítették, hogy a Nerium és az Adenium nemzetségek testvércsoportokat alkotnak, ami indokolja közös szubtribuszba sorolásukat, annak ellenére, hogy morfológiailag (szukkulencia mértéke) jelentősen eltértek egymástól az evolúció során, míg az előbbi fás szárú cserje, utóbbi törzsszukkulens, de a virágbiológiai bélyegek és a kémiai védekezőmechanizmusok (szívglikozidok) közösek.

• Plants of the World Online (POWO)
• International Plant Names Index (IPNI)
• World Flora Online (WFO)
• Llifle Encyclopedia of Succulents
• Bentham, G. & Hooker, J. D. (1876): Genera Plantarum.
• Quattrocchi, U. (2000): CRC World Dictionary of Plant Names.