Nerium

Nerium Linnaeus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Apocynoideae
Nemzetség- csoport	Nerieae
Alnemzetség-csoport	Neriinae
Nemzetség	Nerium

Oleander Medikus
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Nerium Linnaeus
Rendszertani besorolás
Faj	Oleander Medikus

Tudományos név

• Nerium Linnaeus (1753)
  elfogadott, érvényes név
• Oleander Medikus (1789)
  szinonima név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév a klasszikus görög nerion szóból származik, amely Linnaeus előtti idők óta a leander elnevezése. Az etimológiai források (Liddell–Scott–Jones, Chantraine) a nevet a görög neros (nedves, friss) melléknévvel hozzák összefüggésbe, amely a növény eredeti élőhelyére, az időszakos vízfolyások, folyómedrek menti nedvesebb környezetre utal. A római korban is ismert volt, latinul nerium formában használták. Stearn (Botanical Latin) és Genaust (Etymologisches Wörterbuch der botanischen Pflanzennamen) megerősítik, hogy a név a mediterrán flóra egyik legősibb, köznyelvi eredetű botanikai megnevezése.

(Quattrocchi (CRC World Dictionary of Plant Names) megemlíti, hogy a fajnévként gyakran használt oleander a középkori latinból ered, valószínűleg a lorandrum (babérszerű növény) eltorzult alakja, utalva a levelek babérhoz való hasonlóságára.)

Típus

• Nerium oleander Linnaeus; Európa és Ázsia mediterrán vidékei, 1753.
• Első leírása: Species Plantarum 1: 209. (1753)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Carl von Linné, 1753

Nerium képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

• Oleander Medikus (1789)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A nemzetség képviselői fás szárú, örökzöld cserjék vagy kis fák. A hajtás vagy szár felálló, kezdetben zöldes és rugalmas, később szürkésbarna kéreggel borított és erősen fásodó. A szár minden része mérgező tejnedvet tartalmaz. A levelek általában hármas örvökben állnak, ritkábban átellenesek; bőrneműek, lándzsásak, épszélűek és sötétzöldek. A levél fonákján süllyesztett kriptákban találhatók a gázcserenyílások (sztómák), ami xerofiton alkalmazkodás. A gyökérzet erőteljes, mélyre hatoló és szétterülő, jól bírja az időszakos vízhiányt.

Generatív test

Virág

A virágzat végálló bogernyő vagy buga. A virág nagy, tölcséres, általában illatos, színe a fehértől a rózsaszínen át a sötétvörösig terjed.

• Takarólevelek: A csésze kicsi, öt cimpájú, mirigyes. A párta forrt, tölcsér alakú, a torkában fogazott koronafüggelékek (staminodiumok) találhatók.
• Ivarlevelek: A porzószálak a párta csövéhez nőttek, a portokok nyíl alakúak, hosszú, szőrös függelékkel rendelkeznek, amelyek a bibe feje felett összecsavarodnak. A termő két különálló termőlevélből áll.

Termés

Két darab, hártyás, felálló, hosszúkás ikertüsző, amely éréskor hosszában hasad fel.

• Magja: Számos, barna, hosszúkás mag, amelyek csúcsán barna repítőszőr-üstök található.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség eredetileg a **Mediterráneumtól** az **Arab-félszigeten** keresztül egészen **Kínáig** (Himalája vidéke) terjedt el, de mára a világ összes szubtrópusi és meleg mérsékelt övi részén meghonosodott.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Tipikusan folyómedrek mentén, időszakos vízfolyások (vádik) szélén él. Xerofiton életmódú, bírja a hőséget és a tűző napot, de a talajvíz közelségét igényli.

Kultúrában tartás

A Nerium (leander) az egyik leggyakoribb dísznövény. Napos helyet, bőséges nyári öntözést és rendszeres tápanyagutánpótlást igényel. A fagyokat csak korlátozottan tűri, ezért a hűvösebb éghajlaton dézsás növényként tartják, és 5-10 °C-on teleltetik. Metszéssel jól alakítható, de a munka során kesztyű viselése ajánlott a mérgező tejnedv miatt.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Könnyen felismerhető hármas örvös leveleiről és jellegzetes ikertüsző terméséről. Távolabbról hasonlíthat a szukkulens sivatagi rózsára (Adenium), de a Nerium nem fejleszt húsos törzset (kaudexet), és levelei keskenyebbek, bőrszerűbbek.

Szukkulens taxonok

Bár a nemzetség nem szukkulens, a Neriinae szubtribusz típusnemzetségeként szoros filogenetikai kapcsolatban áll az olyan törzsszukkulens csoportokkal, mint az Adenium. A leander xeromorf bélyegei (vastag kutikula, rejtett sztómák) az első lépcsőfokot jelentik a szárazsághoz való alkalmazkodásban a kládon belül.

Xeromorf bélyegek „majdnem” szukkulens

A leander nem tárol vizet a szárában, számos olyan xeromorf (szárazsághoz alkalmazkodott) tulajdonsága van, amely a szukkulensekre jellemző:

• Vastag kutikula: A levelei rendkívül kemények, bőrneműek, ami megakadályozza a párolgást.
• Süllyesztett sztómák: A gázcserenyílások mélyedésekben (kriptákban) helyezkednek el, amelyeket szőrök védenek, így minimalizálva a vízvesztést.
• Tejnedv: A leanderben is megtalálható a mérgező, tejszerű nedv, amely a szukkulens Apocynaceae fajok (pl. Pachypodium) sajátja is – ez védi a növényt a kiszáradástól és a növényevőktől.

Taxonómia és filogenetika

Az APG IV rendszer alapján a Apocynaceae család Apocynoideae alcsaládjába, azon belül a Nerieae tribuszba és a Neriinae szubtribuszba tartozik. A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok (pl. Livshultz et al.) megerősítették, hogy a Nerium a sivatagi rózsa (Adenium) testvérnemzetsége. Annak ellenére, hogy a leander nem szukkulens, genetikai állománya és virágszerkezete szinte identikus a szukkulens rokonokéval.

Forrás

• Plants of the World Online (POWO)
• International Plant Names Index (IPNI)
• World Flora Online (WFO)
• Biodiversity Heritage Library (BHL)
• Llifle Encyclopedia of Succulents
• Quattrocchi, U. (2000): CRC World Dictionary of Plant Names.
• Genaust, H. (2005): Etymologisches Wörterbuch der botanischen Pflanzennamen.