Duvalia caespitosa

Duvalia caespitosa
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Asclepiadoideae
Nemzetség-; csoport	Ceropegieae
Alnemzetség-csoport	Stapeliinae
Nemzetség	Duvalia
Faj	Duvalia caespitosa

Tudományos név

Duvalia caespitosa Haw., Syn. Pl. Succ. 45. (1812).
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Henri Auguste Duval francia orvos és botanikus (1777–1814) nevét viseli, aki a normandiai Alençon városában élt.
A fajnév latin eredetű („caespitosus”), jelentése csomósan, csoportosan növő, amely a taxon telepképző növekedési módjára utal.

Típuspéldány

Első leírása: Stapeliae Novae 20, t. 29., 1797 (Stapelia caespitosa néven, Francis Masson által)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Haworth, 1812

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Csoportosan növő, évelő pozsgás növény, amely idővel sűrű telepeket képez. Hajtásai 1,5–10 cm hosszúak, ritkán akár 13 cm hosszúságot is elérhetnek, vastagságuk 1–2,2 cm. Alakjuk tojásdad vagy hengeres, 4–5 bordával tagoltak, színük mélyzöld.

Új hajtások a növény tövénél vagy a meglévő hajtások oldalán fejlődnek. Gyakori, hogy a fiatal hajtások az idősebb hajtások csúcsa közelében jelennek meg, ami ízekre tagolt megjelenést kölcsönöz a növénynek.

Szemölcsök

A bordákat kúpszerű szemölcsök tagolják. A szemölcsök csúcsán csökevényes, háromszög alakú, 1–2 mm hosszú levelek találhatók. Ezek fiatalon zöldek, később elszáradnak, fehéres csúcsot képeznek, majd lehullanak.

Levelek

A levelek tövében mirigyek figyelhetők meg. A levelek csökevényesek, rövid életűek, a hajtások fejlődésének korai szakaszában figyelhetők meg.

Generatív test

Virág

Virágait egyesével vagy kisebb csoportokban hozza, a hajtások tövének közelében.

Virágkocsány: 1–2,5 cm hosszú
Csészelevelek: 2–6 mm hosszúak
Párta: 2–3,5 cm átmérőjű
Pártalebenyek: szabad állásúak, hegyesek, hosszirányban hullámosan görbültek, keresztmetszetük vályúszerű, 9–15 mm hosszúak és 6–9 mm szélesek
Szín: gesztenyebarna, csokoládébarna, barnásbordó vagy sötétbordó
Felület: a lebenyek széle részben vagy teljes hosszában szőrös, a szőrök hossza néhány tized millimétertől akár 2–3 mm-ig terjed
Pártagyűrű: kerek vagy ötszögletű, 7–11 mm átmérőjű, szemölcsös vagy rövid szőrökkel borított
Korona: sárgás, vöröses vagy vörösesbarna színű, a külső és belső korona alsó része koronalemezzé forrt össze
Koronalemez: kerek vagy ötszögletű, 5–7 mm átmérőjű
Belső koronalebenyek: 1,5–2,5 mm hosszúak és szélesek

A virágok kellemetlen szagot árasztanak, amely a beporzó legyek odavonzását szolgálja.

Termés

A termés ikertüsző.

Magja: barna színű, repítőszőrös, szél általi terjedésre alkalmas

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Dél-afrikai Köztársaság — Nyugat-Fokföld, Észak-Fokföld, Kelet-Fokföld és Free State tartományok
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: elsősorban a Little Karoo és a Great Karoo félsivatagos területein él, a téli csapadékos régiók kivételével. Leggyakrabban lombhullató bokrok és sziklák részleges árnyékában, domboldalakon, jó vízáteresztő talajokon fordul elő.

Kultúrában tartás

A faj viszonylag könnyen nevelhető.

A téli pihenőidő után kora tavasszal megkezdhető az óvatos öntözés. Tavasztól őszig jól szellőző növényházban vagy szabadban tartható, csapadéktól védett helyen. Szoktatás után elviseli a közvetlen napfényt, de a tartós, erős besugárzást kerülni kell. Az enyhe árnyékolás kedvező számára.

Öntözése legyen rendszeres, de mérsékelt. Talaja jó vízáteresztő, szerves anyagban szegény keverék legyen, például homokkal lazított komposzt vagy ásványi komponensekben gazdag keverék.

Virágzása nyár végén és ősszel várható. Ősszel, a virágbimbók megfelelő fejlődése érdekében még mérsékelt öntözés szükséges.

A téli nyugalmi időszakban teljes szárazon tartandó. A teleltetés ideális hőmérséklete 12–14 °C, de lehetőleg ne csökkenjen 10 °C alá.

Alapvető növényvédelme a pozsgásoknál szokásos gomba- és szívókártevők elleni megelőző védekezésből áll.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj erősen változékony. A hajtások mérete, alakja, valamint a virágok mérete, színe és szőrözöttsége jelentős eltéréseket mutathat a különböző populációkban.

Taxonómia és filogenetika

Két változatát különböztetik meg:

Duvalia caespitosa var. caespitosa
Duvalia caespitosa var. compacta

A var. compacta elsősorban a Nyugat-Fokföld téli csapadékos területein fordul elő. A morfológiai különbségek azonban viszonylag csekélyek, és kultúrában nehezen különíthetők el.

Egyéb

A faj nagyfokú változatossága miatt a szakirodalomban több mint 30 szinonim név ismert. A különböző változatok a gyűjteményekben gyakran keverednek.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 483. kártya