Huerniopsis decipiens
| Piaranthus decipiens | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Gentianales |
| Család | Apocynaceae |
| Alcsalád | Asclepiadoideae |
| Nemzetség- csoport |
Ceropegieae |
| Alnemzetség-csoport | Stapeliinae |
| Nemzetség | Piaranthus |
| Faj | Piaranthus decipiens |
 
| |
| Huerniopsis decipiens | |
|---|---|
 Nomenklatúrális (homotipikus) szinonima | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Huerniopsis decipiens |
Tudományos név
- Piaranthus decipiens (N.E.Br.) Bruyns
elfogadott, érvényes név - Huerniopsis decipiens N.E.Br.,
szinonima név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a Huernia nemzetséghez való hasonlóságra utal. Az ógörög „-opsis” képző jelentése valamihez hasonló, így a név jelentése: Huernia-szerű.
- A fajnév a latin decipiens szóból ered, jelentése megtévesztő, elámító, becsapó. A felfedező először Huernia-nak vélte, majd a jelentős morfológiai eltérések miatt új nemzetséget állított fel számára. A név erre az első pillantásra fennálló hasonlóságra utal.
Típuspéldány
- Típusélőhely: Dél-afrikai Köztársaság, Észak-Fokföld tartomány
- Első leírása: Journal of the Linnean Society 17: 171. 1878.
- Leírója: N. E. Brown
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás
Hajtásai zöldek vagy szürkészöldek, a szár barázdáiban és bordaközi mélyedéseiben gyakran halvány kékeslilás árnyalat jelenik meg; máshol is előfordulhatnak hosszúkás lilás foltok.
A hajtások többnyire kissé elfekvők, végükön rendszerint felhajlanak. Hosszuk 2–7 cm, átmérőjük 0,8–1,5 cm. Általában négy bordával rendelkeznek.
A bordákon a szárhoz képest 45–90°-os szögben álló, hosszúkás, ovális alapú, hegyes végű, később elszáradó csúcsi részű szemölcsök találhatók. Ezek a redukálódott lomblevelek maradványainak tekinthetők, enyhén kifelé hajlanak.
Tejnedv
A családra jellemző tejnedv jelen van, de nem feltűnő.
Generatív test
Virágzat
A virágok a hajtás csúcshoz közelebbi részén jelennek meg. Néha magányosan, gyakrabban 2–4 tagú csoportokban, rövid virágzatot alkotva fejlődnek. A virágkocsány 3–6 mm hosszú és kb. 2 mm vastag.
Virág
A csészelevelek 5–8 mm hosszúak, hegyesek.
A párta 2–2,5 cm átmérőjű, intenzíven kellemetlen szagot áraszt. Külső oldala halvány zöldesszürke, gyakran lilás-bordós mintázattal. Belső oldala barna vagy vörösesbarna, többnyire sárgás foltokkal vagy csíkokkal tarkított, de egyszínű formák is előfordulnak.
Az ötszögletű, harang alakú pártacső 5–8 mm hosszú. A háromszög alakú pártacimpák 9–12 mm hosszúak és 6–8 mm szélesek, hegyesek, tövüknél kissé összeszűkülnek, csúcsuk visszahajlik.
Belső felszínük bársonyos hatású. A cimpák széle a tövük közelében bunkószerű, lilás, vibráló szőrszálakkal szegélyezett; ezek 1–2,5 mm hosszúak.
A korona krémszínű vagy világosbarna, olykor vörösesbarna pöttyökkel, alakja kúpszerű. A koronalebenyek kb. 5 mm hosszúak, rendkívül vastagok; keresztmetszetük az alapjuknál csaknem négyzet alakú, csúcsuk hegyes, és a porzók fölé nyúlnak.
Termés és mag
Termései hengeres ikertüszők, mindkét végükön kúposan elkeskenyednek. Hosszuk 12–16 cm, átmérőjük kb. 5–9 mm. Éretlenül lilásszürkészöldek, gyakran hosszúkás lilás foltokkal.
A tüszők éréskor sárgásbarnává válnak és hosszanti irányban felnyílnak. A magok világos- vagy középbarna színűek, kb. 6 × 4 mm-esek, tojásdadok, lapítottak, vékonyabb, feltűnően világosabb szegéllyel.
A keskenyebb végükön 15–30 mm hosszú, fehér repítőkészülék található, amely 40–60°-os szögben áll, és a szél – ritkábban csapadékvíz vagy állatok – segítségével biztosítja a terjedést.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Dél-afrikai Köztársaság (Észak-Fokföld tartomány), továbbá Namíbia és Botswana
- Élőhely: száraz szavannák, akáciával ritkásan benőtt területek; száraz, sziklás domb- és hegyoldalak, sziklagyepek
- Élőhelyi viszonyok: sziklák, pázsitfűfélék, egyéb pozsgás fajok és lombhullató cserjék enyhe árnyékában
Kultúrában tartás
Virágzása a nyár végén várható. Tartása ott problémamentes, ahol más selyemkórófélék is sikeresen nevelhetők.
Jó vízáteresztő, talajmentes, ásványi alapú közegben fejlődik legjobban (pl. habkő, láva, zeolit, perlit). Nyáron enyhe árnyékolás mellett, csapadéktól védve szabadban tartható. A növekedési időszakban mérsékelt öntözést igényel, kánikulában alaposabb vízellátással.
Ősszel védett helyre kerül, majd 10 °C alá nem süllyedő hőmérsékletű telelőhelyen tartandó 3–4 hónapig, csak időnkénti óvatos nedvesítéssel. Tavasszal fokozatosan visszaszoktatható az aktív tartási körülményekhez.
A rovarkártevők, különösen a pajzstetvek elleni megelőző védekezés egész évben fontos.
Szerzők
- Kép és szöveg: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta és kiegészítette: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 842. kártya