Kategória:Periplocoideae

• Periplocoideae (R. Brown) Endlicher, 1838

A szubfamília neve a típusnemzetség, a Periploca nevéből származik. A szó a görög periploke (περιπλοκή) kifejezésből ered, melynek jelentése „körülfonás”, „összefonódás”. Ez a név a nemzetségbe tartozó fajok kúszó, csavarodó növekedési formájára utal, ahogy más növényeket körbeölelnek.

• Periploca Linnaeus;
• Első leírása: Robert Brown írta le először a csoportot 1810-ben, de még mint családot (Periploceae).
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Stephan Endlicher, 1838.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Periplocaceae (R. Brown) Schlechter

A csoport tagjai többnyire fás szárú kúszónövények (lianes), cserjék vagy ritkábban lágyszárúak. Jellemző rájuk a tejnedvű belső, amely gyakran fehér vagy áttetsző. Leveleik tagolatlanok, épszélűek, általában keresztben átellenes állásúak (decussate). A levelek erezete szárnyas, pálhalevelek (stipulae) hiányoznak vagy redukáltak.

A virágzat általában bogernyő (cyme). A virágok hermafroditák, öttagúak és sugaras szimmetriájúak (actinomorph). A csésze (calyx) és a párta (corolla) egyaránt öttagú. A porzók szabadok vagy csak az alapjuknál nőttek össze, de szorosan a bibeoszlophoz (gynostegium) simulnak. A pollen nem alkot összetett pollinium-ot, mint az Asclepiadoideae alcsaládnál, hanem laza szemcsékben vagy tetrádokban van jelen, és egy kanál alakú szállítóképlethez (translator) tapad.

A termés általában ikertüsző (folliculus).

• Magja: A magvak laposak, és a csúcsukon egy hosszú, fehér selymes szőrüstök (coma) található, amely a széllel való terjedést segíti.

• Földrajzi elterjedés: Elsősorban az Óvilág trópusi és szubtrópusi területein terjedtek el, különösen nagy fajgazdagságban találhatók meg Afrikában, Ázsiában és Európa déli részein, valamint Ausztráliában.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Leggyakrabban száraz erdőkben, bozótosokban vagy folyóparti galériaerdőkben fordulnak elő. Számos fajuk szárazságtűrő, alkalmazkodott a szemiarid körülményekhez.

Bár a csoport többsége fás szárú, léteznek köztük szukkulens jellegű taxonok is. Egyes fajok, mint például a Raphionacme nemzetség tagjai, jelentős föld alatti raktározó szervvel, gumóval rendelkeznek (kaudexszukkulensek). Ezek a megvastagodott szárak vagy gyökerek a víz tárolására módosultak, lehetővé téve a túlélést a hosszú száraz időszakok alatt.

Az APG IV rendszer szerint a Periplocoideae a tárnicsvirágúak (Gentianales) rendjébe tartozó meténgfélék (Apocynaceae) családjának egyik alcsaládja. Korábban önálló családként is kezelték (Periplocaceae), de a molekuláris vizsgálatok megerősítették helyét az Apocynaceae családon belül. Morfológiailag átmenetet képeznek az egyszerűbb Secamonoideae és a specializáltabb Asclepiadoideae alcsaládok között.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Periplocoideae
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/