Kategória:Periplocoideae
| Periplocoideae | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Gentianales |
| Család | Apocynaceae |
| Alcsalád | Periplocoideae |
Tudományos név
- Periplocoideae (R. Brown) Endlicher, 1838
A név eredete, etimológia
A szubfamília neve a típusnemzetség, a Periploca nevéből származik. A szó a görög periploke (περιπλοκή) kifejezésből ered, melynek jelentése „körülfonás”, „összefonódás”. Ez a név a nemzetségbe tartozó fajok kúszó, csavarodó növekedési formájára utal, ahogy más növényeket körbeölelnek.
Típus
- Periploca Linnaeus;
- Első leírása: Robert Brown írta le először a csoportot 1810-ben, de még mint családot (Periploceae).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Stephan Endlicher, 1838.
Periploca képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Periplocaceae (R. Brown) Schlechter
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A csoport tagjai többnyire fás szárú kúszónövények (lianes), cserjék vagy ritkábban lágyszárúak. Jellemző rájuk a tejnedvű belső, amely gyakran fehér vagy áttetsző. Leveleik tagolatlanok, épszélűek, általában keresztben átellenes állásúak (decussate). A levelek erezete szárnyas, pálhalevelek (stipulae) hiányoznak vagy redukáltak.
Generatív test
Virág
A virágzat általában bogernyő (cyme). A virágok hermafroditák, öttagúak és sugaras szimmetriájúak (actinomorph). A csésze (calyx) és a párta (corolla) egyaránt öttagú. A porzók szabadok vagy csak az alapjuknál nőttek össze, de szorosan a bibeoszlophoz (gynostegium) simulnak. A pollen nem alkot összetett pollinium-ot, mint az Asclepiadoideae alcsaládnál, hanem laza szemcsékben vagy tetrádokban van jelen, és egy kanál alakú szállítóképlethez (translator) tapad.
Termés
A termés általában ikertüsző (folliculus).
- Magja: A magvak laposak, és a csúcsukon egy hosszú, fehér selymes szőrüstök (coma) található, amely a széllel való terjedést segíti.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Elsősorban az Óvilág trópusi és szubtrópusi területein terjedtek el, különösen nagy fajgazdagságban találhatók meg Afrikában, Ázsiában és Európa déli részein, valamint Ausztráliában.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Leggyakrabban száraz erdőkben, bozótosokban vagy folyóparti galériaerdőkben fordulnak elő. Számos fajuk szárazságtűrő, alkalmazkodott a szemiarid körülményekhez.
Szukkulens taxonok
Bár a csoport többsége fás szárú, léteznek köztük szukkulens jellegű taxonok is. Egyes fajok, mint például a Raphionacme nemzetség tagjai, jelentős föld alatti raktározó szervvel, gumóval rendelkeznek (kaudexszukkulensek). Ezek a megvastagodott szárak vagy gyökerek a víz tárolására módosultak, lehetővé téve a túlélést a hosszú száraz időszakok alatt.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV rendszer szerint a Periplocoideae a tárnicsvirágúak (Gentianales) rendjébe tartozó meténgfélék (Apocynaceae) családjának egyik alcsaládja. Korábban önálló családként is kezelték (Periplocaceae), de a molekuláris vizsgálatok megerősítették helyét az Apocynaceae családon belül. Morfológiailag átmenetet képeznek az egyszerűbb Secamonoideae és a specializáltabb Asclepiadoideae alcsaládok között.
Forrás
Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.