Kategória:Periploceae

Periploceae
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Klád	Asterids
Klád	Lamiids
Rend	Gentianales
Család	Apocynaceae
Alcsalád	Periplocoideae
Nemzetség- csoport	Periploceae

• A tribusz neve a típusnemzetség, a Periploca nevére vezethető vissza. A név a görög periploke szóból származik (peri – körül, plekein – fonni, összefonni), ami a nemzetség fajaira jellemző csavarodó, kúszó növekedési formára utal. A nevet Linné rögzítette 1753-ban, a tribusz szintű nómenklatúrát pedig Friedrich Gottlieb Bartling állította fel 1830-ban. A klasszikus etimológiai szótárak (Liddell–Scott–Jones) és botanikai források (Genaust, Stearn) megerősítik, hogy a kifejezés a hajtások fizikai tulajdonságát, a támaszték körbefonását írja le.

• Periploca Linnaeus (1753); Európa, Afrika, Ázsia.
• Első leírása: Ordines Naturales Plantarum 204. (1830)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Bartling Friedrich Gottlieb, 1830

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Periploceae

A tribusz képviselői többnyire fásodó szárú kúszócserjék (liánok) vagy felálló cserjék. A hajtás vagy szár hengeres, gyakran tejnedvet tartalmaz. A xerofita fajoknál a szár mérsékelten pozsgás lehet. A levelek átellenesek, egyszerűek, épszélűek, a lemezük gyakran fényes és bőrnemű. Egyes specializált élőhelyeken a levelek redukálódhatnak. A gyökérzet mélyre hatoló, néha vízraktározó gumókat képezhet.

A virágzat levélhónalji vagy végálló bogernyő, amely kevés vagy sok virágból áll. A virág sugaras szimmetriájú, öttagú, gyakran illatos.

• Takarólevelek: A csésze kicsi, öttagú. A párta forrt, a cimpái a bimbóban csavarodottak (contorta), a sziromlevél színe gyakran zöldes, barna vagy lila árnyalatú. Egy sorban maradjon!
• Ivarlevelek: A porzószálak szabadok vagy az alapjuknál forrtak. A portokok a bibe fejéhez simulnak. A pollen tetrádokban helyezkedik el egy kanál alakú szállítószerven (translator). Egy sorban maradjon!

Iker-tüszőtermés, amely sima felületű, hosszúkás és éréskor hosszában reped fel.

• Magja: Lapított, barna, egyik végén selymes fehér szőrüstökkel (magüstökkel) ellátott.

• Földrajzi elterjedés: Elterjedési területük átfogja Európa déli részét, az Arab-félszigetet, Afrikát és Ázsia mérsékelt és trópusi övezeteit.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Mediterrán bozótosokban (macchia), száraz sztyeppéken és trópusi erdőszéleken fordulnak elő, alkalmazkodva az időszakos szárazsághoz.

A dísznövényként tartott taxonok, mint a Periploca graeca, napos fekvést és jó vízelvezetésű talajt igényelnek. A kúszó fajok számára erős támrendszer szükséges. A szukkulensebb jellegű fajoknál kerülni kell a túlöntözést.

A Periploceae tagjai elkülöníthetők a rokon Asclepiadeae tribusztól a pollen tetrád szerkezete és a portokok felépítése alapján. Virágaik felépítése kevésbé specializált, mint a dögvirágoké.

A tribuszba tartozó nemzetségek közül a Periploca egyes fajai és a rokon nemzetségek (pl. korábban idesorolt kaudiciformok) mutatnak szukkulens jelleget. A szukkulencia itt elsősorban a fás szár megvastagodásában vagy a föld alatti raktározó szervekben nyilvánul meg.

Az APG 4 rendszerben az Apocynaceae család Periplocoideae alcsaládjának típus-tribusza. Molekuláris vizsgálatok alapján az alcsalád bazális helyzetű a család más csoportjaihoz képest. A korábban ide sorolt nemzetségek egy részét a modern kutatások (Endress et al. 2014) alapján finomították, megerősítve a kanál alakú pollenszállító szerkezet (translator) diagnosztikai fontosságát.

• Plants of the World Online (POWO)
• International Plant Names Index (IPNI)
• World Flora Online (WFO)
• Endress, M. E. et al. (2014): An updated classification for Apocynaceae.
• Bartling, F. G. (1830): Ordines Naturales Plantarum.
• Wikipedia (EN): Periplocoideae