Kategória:Ericales

Ericales Berchtold & J. Presl (1820)

A név eredete, etimológia

A rend neve a típusnemzetség, az Erica nevéből származik. A kifejezés a latin erice szóból ered, amely a görög ereikē (ἐρείκη) szóra vezethető vissza. Chantraine és az LSJ szótárak szerint a név jelentése „hangafű” vagy „máracsat”. A népi etimológia gyakran az ereiko (törni) igével hozza összefüggésbe, utalva a növények törékeny ágaira, ám ez tudományosan nem minden forrás által megerősített.

Erica Linnaeus; Gyűjtő: Európa/Afrika (számos faj), típuspéldányok különböző herbáriumokban, például a Linnean Society (LINN) gyűjteményében. Az Erica (hangafű) nemzetség típusfaja az Erica carnea L. (más néven alpesi hanga vagy téli hanga).

Első leírása: Friedrich von Berchtold és Jan Svatopluk Presl írta le először a rendet 1820-ban a O Přirozenosti Rostlin című művükben.

Az aktuális nemzetségbe helyezte: A rendszertani besorolás az APG (Angiosperm Phylogeny Group) rendszerei alapján stabilizálódott.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Actinidiales Reveal,
• Balsaminales Lindley,
• Diapensiales Engler & Gilg,
• Ebenales Engler,
• Lecythidales Cronquist,
• Marcgraviales Doweld,
• Polemoniales Bromhead,
• Primulales Dumortier,
• Sarraceniales Bromhead,
• Styracales Bischoff,
• Ternstroemiales Doweld,
• Theales Berchtold & J. Presl.

A rend rendkívül változatos morfológiájú csoport. Megtalálhatók köztük fák, cserjék, liánok és lágyszárú növények is. Jellemző rájuk a szimpetália (összeforrt szirmok) gyakori jelenléte, bár ez nem minden családban univerzális. A levelek általában váltakozó állásúak, egyszerűek, gyakran bőrszerűek (coriaceous). Sok faj mikorrhiza-kapcsolatban él, különösen az Ericaceae családban, ahol speciális erikoid mikorrhiza alakult ki. Egyes csoportok, mint a Sarraceniaceae, húsevő életmódot folytatnak módosult levelekkel.

A virágok többnyire öttagúak (pentamer). A porzók száma gyakran a sziromlevelek számának kétszerese, és jellemző az obdiplostemonia. A portokok gyakran függelékesek, és sokszor pórusokkal nyílnak (poricidal dehiscence). A magház lehet alsó, középállású vagy felső állású.

Változatos: toktermés (capsula), bogyó (bacca) vagy csonthéjas termés (drupa).

Magja: A magok általában aprók, gyakran tartalmaznak endospermium-ot. A sejtfalakban gyakran raktározódik amyloid.

• Földrajzi elterjedés: Kozmopolita rend, az egész világon elterjedt. Különösen nagy fajgazdagságban találhatók meg a mérsékelt égövön, a trópusi hegyvidékeken és Dél-Afrikában (főleg a Capensis flórabirodalomban). Jelen vannak Európában, Ázsiában, Amerikában és Ausztráliában is.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Szélsőséges élőhelyeken is előfordulnak: a tőzeglápoktól és savanyú talajú fenyérektől kezdve a trópusi esőerdőkig. Vannak köztük epifiták, paraziták (pl. Monotropoidae) és húsevő növények is.

A renden belül szukkulens jellegzetességek leginkább a Fouquieriaceae családban (pl. Fouquieria - félszukkulens szár) és bizonyos Ericaceae vagy Primulaceae nemzetségekben fordulnak elő, ahol a levelek vagy a gyökérnyaki rész megvastagodhat a vízraktározás érdekében.

Az APG IV osztályozás szerint az Ericales az Asterids (csillagfürt-alkatúak) klád alapapi helyzetű csoportja (basal asterids). A rendbe jelenleg 22 család tartozik. Molekuláris adatok alapján szoros rokonságban állnak a Cornales renddel. A rend monofilétikus jellegét számos genetikai vizsgálat megerősítette, annak ellenére, hogy morfológiailag az egyik legváltozatosabb zárvatermő csoport.

Forrás

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Ericales
• https://de.wikipedia.org/wiki/Ericales