Kategória:Solanales
| Solanales | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Solanales |
Tudományos név
- Solanales Jussieu ex Berchtold & J. Presl (1820)
A név eredete, etimológia
A rend elnevezése a típusnemzetség, a Solanum nevéből származik. A latin solanum szó etimológiája vitatott; egyes források szerint a latin solari (vigasztalni, enyhíteni) igéből ered, utalva a rend számos fajának (például a csattanó maszlag vagy a nadragulya) fájdalomcsillapító és bódító hatására. Más elméletek szerint a latin sol (nap) szóból származik, mivel sok idetartozó növény virága a napkorongra emlékeztet. Az LSJ és Chantraine görög szótárai a strychnos kifejezéssel vonnak párhuzamot, amelyet Dioszkoridész használt a csucsorfélékre.
Típus
- Solanum L.; Carl von Linné, 1753; Típuspéldány: Herb. Linn. No. 248.1 (LINN)
- Első leírása: Berchtold és J. Presl írta le érvényesen 1820-ban az O Přirozenosti Rostlin című művükben.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: A rendszertani besorolás az APG IV-rendszer szerint rögzített.
Solanum képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Convolvulales Dumortier
- Cuscitales Dumortier
- Hydrophyllales Martius
- Nolanales Lindley
- Polemoniales Bromhead
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A rend tagjai többnyire lágyszárúak, de előfordulnak cserjék, fák és liánok is. A levelek állása általában szórt (folia alterna), ritkábban átellenes. A levelek pálmátlanok (exstipulata), egyszerűek vagy szárnyasan összetettek. Gyakori a belső háncsrész (phloem) jelenléte a szárban. A növények gyakran tartalmaznak alkaloidokat.
Generatív test
Virág
A virágzat általában végálló vagy hónalji bogernyő. A virágok hímnősek, sugaras szimmetriájúak (actinomorph) vagy enyhén kétoldali szimmetriájúak (zygomorph). A csésze (calyx) és a párta (corolla) általában öt tagú és összeforrt (gamosepalus és gamopetalus). A párta alakja gyakran kerék, tölcsér vagy harang alakú. A porzók száma általában öt, a párta csövéhez nőttek.
Termés
A termés legtöbbször sokmagvú bogyó (bacca) vagy toktermés (capsula).
- Magja: A magvakban bőséges, fehérjetartalmú táplálószövet (endospermium) található, az embrió általában görbült.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, de a fajok legnagyobb diverzitása a trópusi és szubtrópusi területeken, különösen Dél-Amerikában és Közép-Amerikában található meg. Jelen vannak továbbá Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália mérsékelt és trópusi övezeteiben is.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Igen változatos élőhelyeken fordulnak elő az esőerdőktől a sivatagokig. Számos fajuk kultúrnövény (például burgonya, paradicsom, paprika), amelyek az emberi tevékenység révén globálisan elterjedtek.
Szukkulens taxonok
Bár a rend nem elsősorban szukkulenseiről ismert, bizonyos családokban, mint a Solanaceae (például egyes Solanum fajok) és a Convolvulaceae (például az Ipomoea egyes caudiciform fajai), megjelennek megvastagodott, víztároló képletek. Ezek a taxonok gyakran húsos szárral vagy gumós gyökérzettel alkalmazkodnak a szárazabb periódusokhoz.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV (Angiosperm Phylogeny Group) osztályozása alapján a Solanales az Asterids (csillagfürt-alkatúak) klád Lamiids csoportjába tartozik. A rendbe az alábbi családok tartoznak:
- Solanaceae (Burgonyafélék)
- Convolvulaceae (Szulákfélék)
- Montiniaceae
- Sphenocleaceae
- Hydroleaceae
A molekuláris vizsgálatok megerősítették a Solanaceae és Convolvulaceae családok szoros testvéri kapcsolatát.