Kategória:Convolvulaceae
| Convolvulaceae | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Lamiids |
| Rend | Solanales |
| Család | Convolvulaceae |
Tudományos név
- Convolvulaceae Antoine Laurent de Jussieu, 1789
A név eredete, etimológia
A család neve a típusnemzetség, a Convolvulus (szulák) nevéből származik. A Convolvulus a latin convolvere (összecsavarodik, rátekeredik) igére vezethető vissza, utalva a család legtöbb tagjára jellemző csavarodó, futó növekedési formára. Az elnevezést Antoine Laurent de Jussieu rögzítette 1789-ben.
Típus
- Convolvulus Linnaeus (Szulák)
- Első leírása: Antoine Laurent de Jussieu írta le a Genera Plantarum című művében 1789-ben.
Convolvulus képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Cuscutaceae Dumortier
- Dichondraceae Dumortier
- Humbertiaceae Pichon
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A család tagjai többségében lágy- vagy fás szárú csavarodó kúszónövények (liánok), de előfordulnak közöttük felálló szárú cserjék, fák és parazita életmódú fajok is (Cuscuta). Jellemző rájuk a belső háncs jelenléte és a gyakran tejnedvű latex kiválasztása. A hajtás és a szár általában balra csavarodva kúszik. A levelek váltakozó állásúak, egyszerűek, pálha nélküliek, alakjuk gyakran szív vagy nyíl alakú. A parazita fajoknál a levelek pikkelyszerűvé redukálódtak. A gyökérzet gyakran húsos, raktározó gyökérgumóvá alakulhat (pl. Ipomoea batatas).
Generatív test
Virág
A virág általában nagy, feltűnő, sugaras szimmetriájú, hímnős. A virágzat magányos vagy bogas.
- Takarólevelek: A csésze 5 szabad vagy alapjánál forrt csészelevélből áll, amelyek gyakran maradók. A párta 5 összeforrt sziromlevélből áll, amely jellegzetesen tölcsér vagy harang alakú. A bimbóban a szirmok megcsavarodva (konort) és összehajtogatva (plikát) helyezkednek el.
- Ivarlevelek: Az 5 porzószál a párta csövéhez nőtt. A termő felső állású, általában két termőlevélből alakult. A bibeszál egyszerű vagy kettéágazó, a bibe alakja változó (gömbös vagy hosszúkás).
Termés
A termés leggyakrabban négyrekeszű toktermés, ritkábban bogyó vagy makkocska.
- Magja: A magja viszonylag nagy, az endospermium kevés vagy hiányzik; a csíra nagy és görbült, a sziklevelek gyakran összehajtogatottak.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, de a legnagyobb változatosságban a trópusi és szubtrópusi területeken fordulnak elő.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Megtalálhatóak nyílt szavannákon, erdőszéleken, tengerparti dűnéken és mezőgazdasági területeken gyomként. Vannak köztük vízi növények (Ipomoea aquatica), szárazságtűrő szukkulensek és klorofill nélküli paraziták is.
Kultúrában tartás
Számos fajt dísznövényként (pl. Ipomoea tricolor – hajnalka) vagy élelmiszernövényként (pl. Ipomoea batatas – édesburgonya) termesztenek. Napfényigényesek, a kúszó fajok támasztékot igényelnek.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A tölcsér alakú, bimbóban megcsavarodott párta és a csavarodó szár a legfontosabb határozóbélyegek. Hasonlíthatnak a Solanaceae (burgonyafélék) családra, de a szulákfélék virágrügyeinek összehajtogatottsága és kúszó életmódja jól elkülöníti őket.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV osztályozás szerint a Solanales rendbe tartoznak. A molekuláris adatok alapján a korábban külön családként kezelt arankaféléket (Cuscutaceae) ma már a szulákfélék egyik alcsaládjának tekintik.