Kategória:Myrtales

• Myrtales Jussieu ex Berchtold & Presl (1820)

A rend neve a típusnemzetség, a Myrtus nevéből származik. A Myrtus a latin myrtus, illetve a görög myrtos (μύρτος) szóból ered, amely a mirtusz növényt jelöli. Az elnevezés gyökerei a sémi nyelvekig vezethetők vissza (például az akkád murru vagy az arámi mura), jelentése illatos gyanta vagy balzsam.

• Myrtus Linnaeus (1753)
• Első leírása: Friedrich von Berchtold és Jan Svatopluk Presl írta le érvényesen 1820-ban az O přirozenosti rostlin című művükben.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: A rendszertani kategóriát Jussieu alapozta meg, de a modern nevezéktani formát Berchtold és Presl rögzítette 1820-ban.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Circaeales Lindley
• Eucalyptales Martynov
• Lythrales Jussieu ex Berchtold & Presl
• Melastomatales Jussieu ex Berchtold & Presl
• Onagrales Jussieu ex Berchtold & Presl
• Vochysiales Dumortier

A rend tagjaira jellemző a belső, a háncsrészben elhelyezkedő másodlagos fás szövet, az úgynevezett bikollaterális nyalábok jelenléte (intraxiális phloem). A szárakon gyakran megfigyelhető a kéreg hámlása.

A levelek általában átellenes állásúak, épek, pálmátlanok (vagy a pálmák nagyon aprók). A Myrtaceae családban a levelekben skizogén illóolajtartók (mirigyek) találhatók, amelyek fény felé tartva áttetsző pontokként látszanak.

A virágok jellemzően aktinomorfok (sugaras szimmetriájúak), de előfordulnak szimmetrikus (zygomorf) formák is (például a Vochysiaceae családban). A virágok gyakran négy- vagy öttagúak. Jellemző a hypanthium (vacuokehely) jelenléte, amely a csészéből, a pártából és a porzókból forr össze, és részben vagy teljesen körülveszi a magházat. A porzók száma gyakran magas, és sokszor feltűnőbbek, mint a sziromlevelek.

A termés változatos: lehet toktermés, bogyó vagy csonthéjas termés.

• Magja: A magok általában kevés endospermiumot tartalmaznak vagy teljesen hiányzik belőlük (exalbuminosak). Az embrió gyakran nagy és jól fejlett.

• Földrajzi elterjedés: A rend kozmopolita elterjedésű, de a fajok többsége a trópusi és szubtrópusi területeken él. Kiemelkedő diverzitásközpontjaik Ausztrália (különösen a Myrtaceae család, pl. Eucalyptus), Dél-Amerika és Délkelet-Ázsia.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Legtöbbjük fás szárú növény (fák és cserjék), de a Lythraceae és Onagraceae családokban lágyszárúak is szép számmal akadnak. Megtalálhatók az esőerdőkben, a mediterrán bozótosokban és a vizes élőhelyeken is (példányul a mangrove társulásokban a Sonneratia).

A renden belül a szukkulencia nem domináns jelleg, de egyes csoportokban megfigyelhető víztároló szövetek kialakulása. Bizonyos Myrtaceae fajok levelei megvastagodhatnak, illetve egyes Vochysiaceae taxonok mutatnak mérsékelt szukkulenciát a szárazabb élőhelyeken.

Az APG IV (Angiosperm Phylogeny Group) rendszertana szerint a Myrtales a valódi kétszikűek (Eudicots), azon belül a Rosids (Rózsavirágúak) és a Malvids (Eurosids II) kládba tartozik. A rend molekuláris adatok alapján monofiletikus csoportot alkot.

A rendbe tartozó főbb családok:

• Alzateaceae
• Combretaceae
• Crypteroniaceae
• Lythraceae (füzényfélék)
• Melastomataceae
• Myrtaceae (mirtuszfélék)
• Onagraceae (ligetszépefélék)
• Penaeaceae
• Vochysiaceae

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Myrtales
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/