Kategória:Santalales

• Santalales Brown ex Berchtold & Presl (1820)

A rend elnevezése a típusnemzetség, a Santalum nevéből származik. A szó gyökere a görög santalon (σάνταλον) kifejezés, amely a szanszkrit candana (चन्दन) szóból ered, jelentése “szantálfa”. A latin santalum közvetítésével került a botanikai szaknyelvbe, utalva az illatos fájú nemzetségre, amely a rend legismertebb képviselője.

• Santalum Linnaeus (1753)
• Első leírása: Friedrich von Berchtold és Jan Svatopluk Presl írta le érvényesen 1820-ban az O přirozenosti rostlin című műben.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: A rendszertani besorolás alapjait Robert Brown fektette le, majd Berchtold és Presl véglegesítette.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Anthobolales Dumortier
• Arcuthobiales J. Agardh
• Erythropalales Van Tieghem
• Heisteriales Van Tieghem
• Loranthales Link
• Oxyricales Martius
• Viscales Berchtold & J. Presl
• Ximeniales Van Tieghem

A rend tagjai többnyire fás szárú növények, cserjék vagy fák, de lágyszárúak is előfordulnak köztük. Legfőbb közös jellemzőjük a félparazita (hemiparazita) életmód: módosult gyökereik, az úgynevezett haustorium-ok segítségével kapcsolódnak a gazdanövény szállítószöveteihez (főként a xylem-hez).

Leveleik általában szórt vagy átellenes állásúak, egyszerűek, épek, gyakran bőrneműek vagy húsosak (szukkulensek), pálhaleveleik (stipula) nincsenek. Egyes nemzetségeknél a levelek pikkelyszerűvé redukálódtak. A szárak gyakran törékenyek az ízesüléseknél.

Virágzatuk változatos, gyakran bogas vagy fürtös. A virágok általában kicsik, sugaras szimmetriájúak (actinomorph), hímnősek vagy egyivarúak. A takarólevelek száma többnyire 3–5, gyakran csak egy körben állnak (tepala), és összeforrhatnak csővé. A porzók száma megegyezik a lepelcimpákéval, és azok előtt helyezkednek el (episepal). A magház általában alsó vagy félalsó állású (ovarium inferum), egyetlen kamrával, amelyben a magkezdemények száma kevés.

Leggyakrabban húsos bogyó vagy csonthéjas termés (drupa), ritkábban makk vagy lependék.

• Magja: A magvak gyakran endospermiummal rendelkeznek, de valódi maghéj (testa) sokszor hiányzik vagy redukált. A parazita fajoknál (pl. Viscum) a magot ragadós réteg, a viscin veszi körül, amely segíti a gazdanövényen való megtapadást.

• Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, de a fajok többsége a trópusi és szubtrópusi területeken él. Jelen vannak Brazília, Ausztrália, Dél-Afrika, India, valamint Európa és Észak-Amerika mérsékelt övi régióiban is.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Elsősorban erdőkben, cserjésekben fordulnak elő. Életmódjukat tekintve gyökérparaziták vagy ágparaziták. A gazdanövények köre igen tág, a tűlevelűektől a kétszikűekig terjedhet.

A renden belül több családban is megjelenik a szukkulencia, különösen a levelek és szárak húsosodása formájában. A Santalaceae (pl. Thesium) és a Misodendraceae családok bizonyos fajai megvastagodott, víztároló szövetekkel rendelkező levelekkel alkalmazkodtak a szárazabb mikroklímához vagy a parazita életmód okozta fiziológiai stresszhez.

Az APG IV (Angiosperm Phylogeny Group) osztályozása szerint a Santalales a Superasterids kládba, azon belül is a Core Eudicots csoportba tartozik. A rend monofiletikus egységet alkot. A molekuláris vizsgálatok alapján a renden belüli családok (pl. Santalaceae, Loranthaceae, Misodendraceae, Schoepfiaceae, Olacaceae, Opiliaceae, Erythropalaceae) határai pontosabb meghatározást nyertek, egyes korábbi családokat összevontak.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Santalales
• https://de.wikipedia.org/wiki/Santalales