Kategória:Eriocephala

• Eriocephala (Backeberg) Backeberg ex Heinrich, 1940
• A tudományos név státusza: szinonima

A név jelentése „gyapjas fej”, amely a nemzetségbe tartozó fajok csúcsán található bőséges gyapjúra utal. A kifejezés a görög erion (gyapjú) és kephale (fej) szavakból származik.

• Eriocephala schumanniana (Nicolai) Guiggi

• Notocactus subg. Eriocephala (Backeberg) N. P. Taylor
• Parodia subg. Eriocephala (Backeberg) Hofacker

A növények az idővel hatalmas méretűvé és oszlopossá válnak. A hajtáscsúcs heliotropikus, jellemzően megdőlt, és sűrűn gyapjas. A növények víznedvűek.

A bordák jól definiáltak, számuk általában magas. Az areolák közel helyezkednek el egymáshoz. A tövisek nem horgasak, általában finomak, rugalmasak és számosak. A leírás nem különít el élesen középtöviseket és peremtöviseket, de a tövisek sűrűn borítják a testet.

Nappal nyíló (diurnus), széles tölcsér vagy harang alakú. A virágcső barna vagy halványsárga gyapjúval borított. A bibeszál minden esetben sárga. A beporzást hártyásszárnyúak (Hymenoptera) végzik.

A termés gömbölyű, sűrűn borított gyapjúval és sörtékkel. Száraz állapotban az alapjánál nyílik fel (basally dehiscent), szabadon engedve a magvakat.

• Magja: Nagyon kicsi és számos, keskeny kúpos, többé-kevésbé sisak vagy kalap alakú. Finoman szemölcsös és csíkozott, színe a vörösesbarnától a feketéig terjed. A magok terjesztését hangyák végzik.

• Földrajzi elterjedés: Argentína (Misiones), Brazília (Rio Grande do Sul), Paraguay (Cordillera, Guaira, Misiones, Paraguari) és Uruguay területein őshonos.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: Párás, szubtrópusi lombhullató erdőkben, bokros területeken, sziklás domboldalakon, meredek sziklafalakon és szakadékokban nő. Megtalálható gránit, bazalt vagy homokkő sziklákon, folyók közelében, 500 és 2200 m közötti tengerszint feletti magasságban. Elviseli a déli nyár rendszeres csapadékát (1000 mm) és a téli szárazságot. A nemzetség fajai erős heliotropizmust mutatnak. Együtt élnek Brassavola, Cyrtopodium, Dyckia, Peperomia, Tillandsia fajokkal, valamint más kaktuszokkal, mint a Brasiliopuntia, Cereus, Cleistocactus, Monvillea, Opuntia és Selenicereus. A talaj vályogos és jó vízelvezetésű. A zúzmók jelenléte erős légköri páratartalmat jelez; az évi hőmérséklet +8 és 35°C között mozog.

A J. M. de Vos és munkatársai: Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes (2025) alapján a nemzetség a kaktuszfélék filogenetikai fáján elkülönülő egységet alkot, amelyet korábban gyakran a Parodia vagy Notocactus nemzetségekbe soroltak, de a modern molekuláris vizsgálatok megerősítik önálló státuszát vagy sajátos alcsoporti helyzetét.

Jelenleg 6 elismert faj tartozik ide:

• Eriocephala claviceps (Friedrich Ritter) Joel Lode 2013
• Eriocephala lenninghausii (Karl Moritz Schumann) Backeberg ex Heinrich 1940
• Eriocephala magnifica (Friedrich Ritter) Alessandro Guiggi 2012
• Eriocephala nigrispina (Karl Moritz Schumann) Joel Lode 2013
• Eriocephala schumanniana (Nicolai) Alessandro Guiggi 2012
• Eriocephala warasii (Friedrich Ritter) Alessandro Guiggi 2012

A nemzetség tagjai oszlopos növekedésükkel és aranysárga töviseikkel (különösen az E. lenninghausii) kedvelt dísznövények. Különleges tulajdonságuk a fény felé hajló hajtáscsúcs.

• https://thelastcactusclassification.top/category/eriocephala/
• https://caryophyllales.org/
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.biodiversitylibrary.org/