Kategória:Oreocereus
| Oreocereus | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség- csoport |
Trichocereinae |
| Nemzetség | Oreocereus |
Tudományos név
- Oreocereus (Riccobono) Riccobono, 1909
- A tudományos név státusza: érvényes
A név eredete, etimológia
A név az ógörög órosz (ὄρος), azaz hegy, és a cereus (gyertya) szavak összetétele, amely a nemzetség magashegyi élőhelyére utal.
Típusfaj
- Oreocereus celsianus (Lem. ex Salm-Dyck) Riccob.
- Első leírása: Cereus celsianus, Salm-Dyck, 1850
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Vincenzo Riccobono, 1909
Oreocereus celsianus képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Arequipa Britton & Rose
- Arequipiopsis Kreuz. & Werderm.
- Morawetzia Backeb.
- Submatucana Backeb.
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
A növekedési forma változatos: az elágazó, oszlopos testfelépítéstől a bokros vagy párnás csoportokig terjed. A szárak felállóak, fekvőek vagy ívesen felemelkedőek, átmérőjük elérheti a 12 cm-t. A bordák száma 10 és 25 között mozog, határozottan barázdáltak.
Szemölcsök
A bordák elmosódottan vagy határozottan szemölcsösek.
Areolák
Az areolák nagyok, gyakran sűrűn helyezkednek el, és jellegzetes, hosszú, fehér vagy szürkés gyapjas szőrzetet viselnek, amely részben vagy teljesen elfedheti a növény testét.
Tövisek
- Középtövis: Erősek, 1–4 darab, gyakran hosszúak, színesek (sárga, vörös vagy barna), hosszuk elérheti a 10 cm-t.
- Peremtövis: 5–15 darab, általában vékonyabbak, mint a középtövisek, néha sörteszerűek.
Generatív test
Virág
A virágok a szárak felső részén, oldalirányban fejlődnek, nappal nyílnak. Alakjuk csöves vagy tölcséres, gyakran enyhén görbült, zigomorf szimmetriájúak. Színük a halványrózsaszíntől a mélyvörösig vagy narancssárgáig terjed. A porzók és a bibeszál kiállnak a virág torkából. A virágcső pikkelyes és szőrös, de tövismentes.
Termés
A termés gömbölyű vagy tojásdad bogyó, amely éretten sárgászöld vagy vöröses színű. A termésfal száraz vagy húsos, az alapnál lyukkal nyílik (dehiszkál).
- Magja: A magok viszonylag nagyok, matt feketék, finoman szemcsézett felszínűek (testulátus).
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Az Andok magashegyi régióiban őshonosak. Elterjedési területük kiterjed Argentína északi részére, Bolívia területére, Chile északi vidékeire és Peru déli részeire.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Jellemzően 2500 és 4000 méter közötti tengerszint feletti magasságban élnek. Extrém körülményekhez, erős napsugárzáshoz és éjszakai fagyokhoz alkalmazkodtak; a sűrű szőrzet a hőszabályozásban és az UV-védelemben játszik szerepet.
Kultúrában tartás
A nemzetség tagjai népszerűek a gyűjtők körében fehér, gyapjas szőrzetük miatt. Tartásuk során fontos a sok fény és a jó vízáteresztő közeg. Bár a fagyot jól tűrik száraz körülmények között, a pangó vizet nem viselik el.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Cephalocereus vagy Espostoa nemzetségekkel ellentétben az Oreocereus nem fejleszt valódi cephalium-ot. Virágai kifejezetten zigomorfok és nappal nyílnak, ami megkülönbözteti sok más oszlopkaktusztól.
Egyéb
Taxonómiai szempontból a molekuláris genetikai kutatások megerősítették, hogy az Oreocereus a Trichocereeae tribuszba tartozik. A legújabb filogenetikai vizsgálatok (pl. Schlumpberger & Renner, 2012) kimutatták, hogy a nemzetség szoros rokonságban áll a Matucana és Oroya nemzetségekkel. Néhány korábban különálló nemzetséget, mint a Morawetzia-t, ma már az Oreocereus szinonimájának tekintenek.
Forrás
Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.