Kategória:Oreocereus

• Oreocereus (Riccobono) Riccobono, 1909
• A tudományos név státusza: érvényes

A név az ógörög órosz (ὄρος), azaz hegy, és a cereus (gyertya) szavak összetétele, amely a nemzetség magashegyi élőhelyére utal.

• Oreocereus celsianus (Lem. ex Salm-Dyck) Riccob.
• Első leírása: Cereus celsianus, Salm-Dyck, 1850
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Vincenzo Riccobono, 1909

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Arequipa Britton & Rose
• Arequipiopsis Kreuz. & Werderm.
• Morawetzia Backeb.
• Submatucana Backeb.

A növekedési forma változatos: az elágazó, oszlopos testfelépítéstől a bokros vagy párnás csoportokig terjed. A szárak felállóak, fekvőek vagy ívesen felemelkedőek, átmérőjük elérheti a 12 cm-t. A bordák száma 10 és 25 között mozog, határozottan barázdáltak.

A bordák elmosódottan vagy határozottan szemölcsösek.

Az areolák nagyok, gyakran sűrűn helyezkednek el, és jellegzetes, hosszú, fehér vagy szürkés gyapjas szőrzetet viselnek, amely részben vagy teljesen elfedheti a növény testét.

• Középtövis: Erősek, 1–4 darab, gyakran hosszúak, színesek (sárga, vörös vagy barna), hosszuk elérheti a 10 cm-t.
• Peremtövis: 5–15 darab, általában vékonyabbak, mint a középtövisek, néha sörteszerűek.

A virágok a szárak felső részén, oldalirányban fejlődnek, nappal nyílnak. Alakjuk csöves vagy tölcséres, gyakran enyhén görbült, zigomorf szimmetriájúak. Színük a halványrózsaszíntől a mélyvörösig vagy narancssárgáig terjed. A porzók és a bibeszál kiállnak a virág torkából. A virágcső pikkelyes és szőrös, de tövismentes.

A termés gömbölyű vagy tojásdad bogyó, amely éretten sárgászöld vagy vöröses színű. A termésfal száraz vagy húsos, az alapnál lyukkal nyílik (dehiszkál).

• Magja: A magok viszonylag nagyok, matt feketék, finoman szemcsézett felszínűek (testulátus).

• Földrajzi elterjedés: Az Andok magashegyi régióiban őshonosak. Elterjedési területük kiterjed Argentína északi részére, Bolívia területére, Chile északi vidékeire és Peru déli részeire.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Jellemzően 2500 és 4000 méter közötti tengerszint feletti magasságban élnek. Extrém körülményekhez, erős napsugárzáshoz és éjszakai fagyokhoz alkalmazkodtak; a sűrű szőrzet a hőszabályozásban és az UV-védelemben játszik szerepet.

A nemzetség tagjai népszerűek a gyűjtők körében fehér, gyapjas szőrzetük miatt. Tartásuk során fontos a sok fény és a jó vízáteresztő közeg. Bár a fagyot jól tűrik száraz körülmények között, a pangó vizet nem viselik el.

A Cephalocereus vagy Espostoa nemzetségekkel ellentétben az Oreocereus nem fejleszt valódi cephalium-ot. Virágai kifejezetten zigomorfok és nappal nyílnak, ami megkülönbözteti sok más oszlopkaktusztól.

Taxonómiai szempontból a molekuláris genetikai kutatások megerősítették, hogy az Oreocereus a Trichocereeae tribuszba tartozik. A legújabb filogenetikai vizsgálatok (pl. Schlumpberger & Renner, 2012) kimutatták, hogy a nemzetség szoros rokonságban áll a Matucana és Oroya nemzetségekkel. Néhány korábban különálló nemzetséget, mint a Morawetzia-t, ma már az Oreocereus szinonimájának tekintenek.

• https://thelastcactusclassification.top/category/oreocereus/
• https://de.wikipedia.org/wiki/Oreocereus
• https://caryophyllales.org/
• https://www.iplant.org/taxa/Cactaceae/Oreocereus