Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Oreocereus

Innen: MKOE wiki
Oreocereus
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-
csoport
Trichocereinae
Nemzetség Oreocereus

Tudományos név

  • Oreocereus (Riccobono) Riccobono, 1909
  • A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A név az ógörög órosz (ὄρος), azaz hegy, és a cereus (gyertya) szavak összetétele, amely a nemzetség magashegyi élőhelyére utal.

Típusfaj

  • Oreocereus celsianus (Lem. ex Salm-Dyck) Riccob.
  • Első leírása: Cereus celsianus, Salm-Dyck, 1850
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Vincenzo Riccobono, 1909
Oreocereus celsianus képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Arequipa Britton & Rose
  • Arequipiopsis Kreuz. & Werderm.
  • Morawetzia Backeb.
  • Submatucana Backeb.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növekedési forma változatos: az elágazó, oszlopos testfelépítéstől a bokros vagy párnás csoportokig terjed. A szárak felállóak, fekvőek vagy ívesen felemelkedőek, átmérőjük elérheti a 12 cm-t. A bordák száma 10 és 25 között mozog, határozottan barázdáltak.

Szemölcsök

A bordák elmosódottan vagy határozottan szemölcsösek.

Areolák

Az areolák nagyok, gyakran sűrűn helyezkednek el, és jellegzetes, hosszú, fehér vagy szürkés gyapjas szőrzetet viselnek, amely részben vagy teljesen elfedheti a növény testét.

Tövisek

  • Középtövis: Erősek, 1–4 darab, gyakran hosszúak, színesek (sárga, vörös vagy barna), hosszuk elérheti a 10 cm-t.
  • Peremtövis: 5–15 darab, általában vékonyabbak, mint a középtövisek, néha sörteszerűek.

Generatív test

Virág

A virágok a szárak felső részén, oldalirányban fejlődnek, nappal nyílnak. Alakjuk csöves vagy tölcséres, gyakran enyhén görbült, zigomorf szimmetriájúak. Színük a halványrózsaszíntől a mélyvörösig vagy narancssárgáig terjed. A porzók és a bibeszál kiállnak a virág torkából. A virágcső pikkelyes és szőrös, de tövismentes.

Termés

A termés gömbölyű vagy tojásdad bogyó, amely éretten sárgászöld vagy vöröses színű. A termésfal száraz vagy húsos, az alapnál lyukkal nyílik (dehiszkál).

  • Magja: A magok viszonylag nagyok, matt feketék, finoman szemcsézett felszínűek (testulátus).

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Az Andok magashegyi régióiban őshonosak. Elterjedési területük kiterjed Argentína északi részére, Bolívia területére, Chile északi vidékeire és Peru déli részeire.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Jellemzően 2500 és 4000 méter közötti tengerszint feletti magasságban élnek. Extrém körülményekhez, erős napsugárzáshoz és éjszakai fagyokhoz alkalmazkodtak; a sűrű szőrzet a hőszabályozásban és az UV-védelemben játszik szerepet.

Kultúrában tartás

A nemzetség tagjai népszerűek a gyűjtők körében fehér, gyapjas szőrzetük miatt. Tartásuk során fontos a sok fény és a jó vízáteresztő közeg. Bár a fagyot jól tűrik száraz körülmények között, a pangó vizet nem viselik el.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Cephalocereus vagy Espostoa nemzetségekkel ellentétben az Oreocereus nem fejleszt valódi cephalium-ot. Virágai kifejezetten zigomorfok és nappal nyílnak, ami megkülönbözteti sok más oszlopkaktusztól.

Egyéb

Taxonómiai szempontból a molekuláris genetikai kutatások megerősítették, hogy az Oreocereus a Trichocereeae tribuszba tartozik. A legújabb filogenetikai vizsgálatok (pl. Schlumpberger & Renner, 2012) kimutatták, hogy a nemzetség szoros rokonságban áll a Matucana és Oroya nemzetségekkel. Néhány korábban különálló nemzetséget, mint a Morawetzia-t, ma már az Oreocereus szinonimájának tekintenek.

Forrás

Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.