Kategória:Rapicactus
Tudományos név
Rapicactus (Buxb. & Oehme) Buxb. & Oehme 1942
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév az angol Turnip Cactus elnevezésből származik, amely a nemzetség fajainak jellegzetes, hosszú, répaszerű (napiform) gyökerére utal.
Típuspéldány
A típuspéldányról részletes információ nem áll rendelkezésre.
Szinonimák
Turbinicarpus (korábban a nemzetség szinonimájaként kezelték, de molekuláris filogenetikai vizsgálatok alátámasztották a Rapicactus monofiliáját és elkülönítését a Turbinicarpustól)
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
A nemzetség fajai kis termetűek, gömbölydedtől megnyúlt formáig változó alakúak, rendszerint egyedülállók. A csúcsuk gyapjas. A vastag, hosszú, répaszerű gyökér gyakran meghaladja a talaj feletti növény térfogatát, egyes fajoknál (pl. R. subterraneus) nagyon vékony nyakon emelkedik ki a talajból. A törzs bordák nélküli, szemölcsökre osztott.
Szemölcsök
A szemölcsök spirálisan rendezettek. A csúcsukon helyezkednek el az areolák.
Axillák
Nincs részletes információ.
Areolák
Az areolák a szemölcsök csúcsán találhatók, gyapjasak, fehérek, sűrű, egyenes és hegyes töviseket viselnek.
Tövisek
Peremtövis: sűrű, egyenes és hegyes, a szemölcsök csúcsán helyezkedik el
Középtövis: nincs részletes információ
Generatív test
Virág
Külső lepellevelek: tölcsér- vagy harang alakúak, a szár csúcsán jelennek meg, színük fehér vagy rózsaszín
Belső lepellevelek: hasonlóan tölcsér- vagy harang alakúak, színük fehér vagy rózsaszín
Porzószálak: rovarporozta, önsteril virágok
Portokok: nincs részletes információ
Bibeszál: nincs részletes információ
Bibe: nincs részletes információ
Termés
A termés bogyószerű, érett állapotban szárad, a perikarpellum meztelen.
Magja: csírázó hengeres vagy orsó alakú, barázdált, a hílum és mikropilla elválik egymástól
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: Mexikó – Coahuila, Nuevo Leon, San Luis Potosi, Tamaulipas, Zacatecas
Élőhely: száraz területek, kalciumtartalmú vagy néha savas talajok, meszes sziklás dombokon, kavicsos talajon, gyakran a talajba részben temetve, mimetikus és rejtett a környező vegetációban, 1000–3200 m tengerszint feletti magasságban
Éghajlati tényezők: szélsőséges szárazság, kevés csapadék, hőmérséklet-ingadozás nappal és éjszaka
Növénytársulás, életmód: szoliter vagy csoportosan előfordul, gyakran más kaktuszok társaságában, szinte láthatatlan, alkalmazkodott szélsőséges ökológiai környezethez
Kultúrában tartás
A Rapicactus nemzetség tagjai különleges gondozást igényelnek a vastag, hosszú gyökérzet miatt. A növényeket jól szellőző, kavicsos talajba ültessük, amely biztosítja a gyors vízelvezetést. Közepes fényt igényelnek, a túl erős közvetlen napfény a fiatal példányokat károsíthatja, míg árnyékban lassabb a növekedés. Öntözésük során kerüljük a pangó vizet; a gyökérzet a talajban történő vízelvezetést igényli. Télen szárazon tartandók, a fagyot kevésbé tűrik, ezért hideg éghajlaton védett helyen teleltetendők.
Szerzők és forrás
- Szöveg:
- Kép:
- Lektorálta:
- Forrás:
A(z) „Rapicactus” kategóriába tartozó lapok
A következő 7 lap található a kategóriában, összesen 7 lapból.