Rapicactus beguinii subsp. beguinii
| Rapicactus beguinii subsp. beguinii | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cacteae |
| Alnemzetség- csoport |
Cactinae |
| Nemzetség | Rapicactus |
| Faj | Rapicactus beguinii subsp. beguinii |
Tudományos név
- Rapicactus beguinii subsp. beguinii sec. Vázquez-Sánchez et al. 2019
- A tudományos név státusza: érvényes
- Turbinicarpus beguinii subsp. beguinii (Weber) N. P. Taylor, 1983
- A tudományos név státusza: szinonima
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a csavarodott termésalakra utal, a latin turbo (csavarodó, forgó test) szóból.
- A fajnév a francia Abbé Beguin gyűjtő emlékét őrzi.
Típuspéldány
- Első leírása: Bradleya 1:113, 1983
- A Turbinicarpus nemzetségbe helyezte: N. P. Taylor, 1983
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Vázquez-Sánchez et al. 2019

Szinonimák
- Gymnocactus beguinii (Weber) Backeberg, 1961
- Thelocactus beguinii N. P. Taylor, 1983
- Turbinicarpus gautii (Benson) sensu Zimmermann, 1991
- Érvényes név és szinonimák a Turbinicarpus beguinii taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Általában magános növény, 7–15 cm hosszú és 3–4,5 cm átmérőjű, gömb vagy lekerekített rövid oszlop alakú. Bőrszíne a zöldestől a kékeszöldig változik. A hajtáscsúcs erősen gyapjas.

Szemölcsök (tuberkulum-ai)
Szemölcsei kúp alakúak, barázda nélküliek, 3–5 mm magasak és 3–4 mm szélesek.
Axillák
Axillák nem gyapjasak.
Areolák
Az areolák 2–2,5 mm átmérőjűek, egymástól 5–7 mm távolságra helyezkednek el. Fiatalon feltűnően fehér gyapjasak, később lekopaszodnak.
Tövisek
- Középtövis: rendszerint 2 darab, ritkán hiányzik, néha 3–4 is megjelenik; 12–21(30) mm hosszú, merev, egyenes, fehér vagy sárgásbarna, sötétebb csúccsal; az alsó előre, a felső felfelé áll
- Peremtövis: (9–)12–28 darab, 3–18(–20) mm hosszú, üvegfehér, néha sötétebb csúccsal, idős korban sárgásbarnák; sugárirányúak, egyenesek vagy görbék
Generatív test
Virág
A virág 1,2–1,8 cm hosszú és 2,8–3,5 cm átmérőjű.
- Lepellevelek:
- külső lepellevelek: fehérek, bíborbarna középcsíkkal, hosszúkásak, 10–25 mm hosszúak, 5 mm szélesek, ép szélűek, hegyesek
- belső lepellevelek: sötét bíbor, fehéres rózsaszín, majdnem fehér vagy sárgás színűek, világos széllel és mindig sötétebb középcsíkkal, fordított lándzsa alakúak, 12–28 mm hosszúak és 12–18 mm szélesek
- Ivarlevelek:
- porzószálak: fehérek, 7–16 mm hosszúak
- portokok: sárgák
- bibeszál: fehértől bíborig változó színű, 16–18 mm hosszú
- bibe: 5–7 ágú, 2–3 mm hosszú, zöldes színű
Termés
A termés gömb alakú, zöldtől bíborig változó színű, 10–15 mm hosszú és 8–13 mm átmérőjű.
- Magja: fekete, többnyire gömb alakú, ritkábban hosszúkás, 1,2–1,8 mm hosszú és 1,2–1,5 mm átmérőjű
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Mexikó – Coahuila, Nuevo León, San Luis Potosí, Zacatecas, Tamaulipas államok
- Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: sík és száraz területek (Chihuahua-sivatag), füves területek, örökzöld tölgyerdők, fenyő–boróka vegetáció, mészkő- és gipszdombok, hegyvidékek; kavicsos, ásványi vagy humuszban gazdag talajokon
Kultúrában tartás
Nagyon könnyen tartható, kis termetű faj. Nagy magvai jól csíráznak, néhány év alatt virágzóképes növények nevelhetők. Talajban nem válogatós, de jó vízáteresztő képesség szükséges.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Testmérete és formája változatos, de jellegzetes megjelenése miatt könnyen felismerhető. A San Luis Potosí-i populációk nagyobbak és elfekvő oszlop alakúak, Zacatecasban sárga virágú alak is előfordul.
Taxonómia és filogenetika
A faj taxonómiai besorolása hosszú ideig vitatott volt.
1898-ban Echinocactus beguinii néven írták le.
1983-ban a Thelocactus beguinii név került használatba.
Később a Turbinicarpus nemzetségbe sorolták.
A faj jelenleg a Rapicactus szekcióba tartozik Vázquez-Sánchez et al. (2019) szerint.
Egyéb
A faj több mint száz éve ismert, de csak az utóbbi évtizedekben nyerte el stabil taxonómiai helyzetét.
Szerzők
- Szöveg: Elhart Zsolt
- Kép: (Elhart Zsolt) Eredeti kép hiányzik!
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen), Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 36. kártya