Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Stetsonia

Innen: MKOE wiki
Stetsonia
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-
csoport
Cereinae
Nemzetség Stetsonia

Tudományos név

  • Stetsonia (Britton & Rose) Britton & Rose, 1920
  • A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetség Francis Lynde Stetson (1846-1920) New York-i jogász tiszteletére kapta a nevét, aki a botanika elkötelezett rajongója és a New York-i Botanikus Kert (New York Botanical Garden) adminisztrátora volt.

Típusfaj

  • Stetsonia coryne (Salm-Dyck) Britton & Rose; Típuspéldány: Argentína, Salta, 1901, Spegazzini (holotípus: LP).
  • Első leírása: Cereus coryne Salm-Dyck, Cact. Hort. Dyck. 1849: 212. 1850.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose, 1920.
Stetsonia coryne képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Cereus Salm-Dyck (p.p.)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Masszív, fatermetű növényekből álló monotipikus nemzetség, amely az 8 méteres magasságot is elérheti. Gazdagon elágazó (akár 100 vagy több ággal), vastag, jól meghatározott törzzsel rendelkezik, melynek átmérője 40 cm. Az ágak felállóak vagy ívesek. A szárak kékesszöldek, buzogány alakúak, nem szegmentáltak.

Bordák, szemölcsök, axillák, areolák, tövisek

A bordák száma 8-9, vastagok, többé-kevésbé csipkézettek. Az areolák gyapjasak. A peremtövisek száma körülbelül 7-9, hosszuk 3 cm. A magányos középtövis elérheti a 7 cm-es vagy annál nagyobb hosszúságot, egyenes és éles. A tövisek összessége határozott megjelenést kölcsönöz a növénynek.

Generatív test

Virág

Éjszakai virágzásúak, önmeddők, de a következő napig nyitva maradnak. Tölcsér alakúak és szélesre tártak. A pericarpellum és a hosszú virágcső pikkelyes. A virágok fehérek, illatosak, beporzásukat szenderlepkék (Sphingidae) végzik.

Termés

Gömbölyű vagy tojásdad alakú, illatos, zöld színű, vöröses árnyalattal. Ehető, pikkelyekkel borított, a száradt lepelmaradványok lehullók (deciduous).

  • Magja: Meglehetősen kicsi, nagyjából tojásdad vagy cochleariform (kanál alakú), színe a barnától a feketéig terjed, fényes, felülete érdes és szemölcsös.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Argentína (Catamarca, Cordoba, Chaco, Corrientes, Formosa, Jujuy, Rioja, Salta, Santiago del Estero, Santa Fe), Bolívia (Santa Cruz, Tarija), Brazília (Rio Grande do Sul), Paraguay (Alto Paraguay, Boqueron, Concepcion, Presidente Hayes).
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Nagy, de szórványos kolóniákban nő alacsony vagy közepes tengerszint feletti magasságban, általában 100-900 méter között, ritkán akár 2200 méter magasságig. Száraz területeken, dombokon, hegyoldalakon vagy cserjés pampákon fordul elő Bolíviában, Paraguay lombhullató száraz erdeiben, vagy Argentína északnyugati arid síkságain, a Chaco régióban, ahol együtt él a Cereus forbesii és az Opuntia quimilo fajokkal.

Taxonómia és filogenetika

A J. M. de Vos és munkatársai által végzett legújabb (2025) filogenomikai vizsgálatok (Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes) megerősítik a nemzetség helyzetét a Cactaceae családon belül, hangsúlyozva izolált helyzetét és monotipikus jellegét a vizsgált nukleáris gének alapján.

Egyéb

A magok terjesztését bizonyos régiókban többek között a dél-amerikai tapír (Tapirus terrestris) biztosítja.

Forrás

A(z) „Stetsonia” kategóriába tartozó lapok

A kategóriában csak a következő lap található.