Stetsonia coryne

Stetsonia coryne
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-; csoport	Cereinae
Nemzetség	Stetsonia
Faj	Stetsonia coryne

Tudományos név

Stetsonia coryne (Salm-Dyck) Britton & Rose, 1920
A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Francis Lynde Stetson (1846–1920) nevét viseli, aki New York-i ügyvéd és üzletember volt, valamint a New York-i Botanikus Kert támogatója. A fajnév ógörög eredetű, jelentése „bunkó, mozsártörő”, amely a fiatal növények alakjára utal.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: a típus élőhelye nem került meghatározásra, a faj leírása Berlinben, kultúrában nevelt példány alapján történt.
Első leírása:
- Cact. Hort. Dyck 205, 1850.
Az aktuális nemzetségbe helyezte:
- Britton & Rose, 1920.

Szinonimák

Cereus coryne Salm-Dyck, 1850
Cereus chacoanus Vaupel, 1916
Érvényes név és szinonimák a Stetsonia coryne taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Nagy termetű, 5–10 m magasra növő, erős törzsű, fa alakú kaktusz. A törzs átmérője elérheti a 40 cm-t. Erősen elágazó, hajtásai felfelé állók, legfeljebb 60 cm hosszúak és 10 cm átmérőjűek. Színük kékes vagy szürkészöld.

Areolák

Nagy méretűek, kissé bemélyedők, a bordákon helyezkednek el.

Tövisek

Középtövis: egy darab, akár 7,5 cm hosszú.
Peremtövis: 7–9 darab, legfeljebb 3 cm hosszú, megvastagodó tövű; színük eleinte barnássárga, később szürkésfehér, felső részük feketés.

Generatív test

Virág

A virágok több mint 15 cm hosszúak, fehérek, éjszaka nyílnak. A virágcső ritka, hártyás pikkelyekkel fedett.

Lepellevelek: lepellevelek lekerekítettek vagy rövid, hegyes csúcsúak.
Ivarlevelek: nem említettek.

Termés

Megnyúlt gömb alakú. A terméshéj csupasz, vastag, citromhéjra emlékeztető. A terméshús fehér.

Magja: barna vagy fekete, ovális, 1,7 × 1,0 mm méretű, fényes, ráncos és magasan domború.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína (Catamarca, Córdoba, Chaco, Corrientes, Formosa, La Rioja, Jujuy, Salta, Santiago del Estero, Santa Fé), Bolívia (Santa Cruz, Tarija), Paraguay, 100–1500 m tengerszint feletti magasságban.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: sekély talajon, kőzettörmelékes felszíneken él, gyakran cserjék, kisebb fák és lágyszárú növények társaságában.

Kultúrában tartás

Jól ismert oszlopos kaktusz, nagy mennyiségben termesztik piacra. Igénytelen, gyors növekedésű faj. Teljes napsütést igényel, nyáron rendszeres öntözést kíván. Téli minimum hőmérséklete 10 °C. Termesztésben még az idős példányok is nehezen virágoznak. Virágai éjszaka nyílnak, termése késő télen érik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Fa alakú növekedése, vastag törzse és nagyméretű, éjszaka nyíló fehér virágai alapján jól elkülöníthető más oszlopos kaktuszoktól.

Taxonómia és filogenetika

A nemzetség monotipikus. Rendszertani helyzete stabil, a faj elkülönítése egyértelmű.

Egyéb

1964-ben Ritter leírta a Stetsonia coryne var. procera változatot, amely a Bolíviában élő formát jelöli. Ez kissé magasabb termetű, rózsaszín virágú és gömbölyűbb termésű, de rendszertani elkülönítése nem indokolt. A vastag terméshéj ehető, a termést sütve vagy főzve fogyasztják.

Szerzők

Szöveg: Lőrincz István
Kép: Nevezi János, Tóth Norbert, Lőrincz István
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 311. kártya