Kategória:Discocactus

• Discocactus (Pfeiffer) Pfeiffer, 1837
• A tudományos név státusza: érvényes

A nemzetségnév a görög diskos (korong) és a cactus szavak összetétele. Az elnevezés a nemzetség egyes fajainak lapított, korong alakú testformájára utal, amelyet az első leírások alkalmával figyeltek meg.

• Discocactus insignis Pfeiff. (1837), ma Discocactus placentiformis (Lehm.) K.Schum. taxonómiai szinonimája.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Neodiscocactus Y.Itô

Alacsony növésű, általában magányos (szoliter), gömbölyded, többé-kevésbé lapított növények. A hajtás csúcsán sűrűn gyapjas cephalium fejlődik, amelyből erős sörték állnak ki.

A növény testét számos, szemölcsökre tagolt borda tagolja.

Az areolákat tövisek borítják. Erőteljesek, gyakran az alapjuknál lapítottak és visszahajlóak.

Éjszaka nyíló virágok, amelyek néha öntermékenyek. A bimbók megjelenése után gyorsan kinyílnak a cephalium-ból. Erősen illatosak, tölcsér alakúak, fehérek, karcsú virágcsővel rendelkeznek. Beporzásukat szenderlepkék (Sphingidae) végzik.

Gömbölyű, bunkó alakú vagy megnyúlt, enyhén húsos, törékeny termések. Színük általában fehér, vagy többé-kevésbé rózsaszínes árnyalatú. Oldalirányban repednek fel (dehiscence), és rajtuk maradnak a száraz lepellevelek maradványai.

• Magja: Fényes, fekete színű, felületét papillák vagy dudorok borítják. A magok terjesztése alapvetően hangyák útján történik (myrmecochoria), de a Discocactus bahiensis esetében megfigyelték a víz általi terjedést (hydrocochoria) is.

• Földrajzi elterjedés: Bolívia (Santa Cruz), Brazília (Bahia, Ceara, Goias, Maranhao, Mato Grosso, Mato Grosso do Sul, Minas Gerais, Pernambuco, Piaui, Tocantins) és Paraguay (Amambay).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Általában a talaj szintjében nőnek, kis, szétszórt kolóniákban. Gyakran más kaktuszokkal, szukkulensekkel, orchideákkal és broméliákkal együtt fordulnak elő. Észak-Brazília és a szomszédos országok hegyvidékein és fennsíkjain élnek, sziklapadokon, bokrok és tövises cserjék árnyékában, vagy teljes napsütésben. Előfordulnak sziklás, agyagos vagy homokos talajon, törmelékes, néha vulkáni eredetű kőzeteken, homokkő repedésekben, vasas vörösföldön, mangántartalmú feketeföldön, kovás kavicsokon vagy finom kristályos homokon (fehér vagy sárga kvarc). Megtalálhatóak humuszfoltokban, hordalékos területeken vagy sziklás domboldalakon, nyílt erdőségekben, 100 métertől 1300 méteres tengerszint feletti magasságig. Szárazság idején egyes fajok mimikrit alkalmaznak: gyakran talaj és szerves törmelék borítja őket, ami védi a növényt a naptól és a kiszáradástól. Egyes fajok (pl. D. silicicola) a téli időszakban az élőhelyükön akár +5°C-os minimum hőmérsékletet is elviselnek.

A J. M. de Vos és munkatársai által végzett “Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes” (2025) című kutatás alapján a Discocactus nemzetség a Cactaceae családon belül stabil filogenetikai pozícióval rendelkezik, szoros rokonságban állva a dél-amerikai cereoid kaktuszok bizonyos csoportjaival.

A magok terjesztése különleges, hangyák általi szimbiózisra utal. Szárazság idején rejtőzködő életmódot folytatnak.

• https://thelastcactusclassification.top/category/discocactus/
• https://caryophyllales.org/
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.biodiversitylibrary.org/
• http://cactushabitat.com/