Discocactus horstii

Discocactus horstii
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Cereinae
Nemzetség	Discocactus
Faj	Discocactus horstii

Tudományos név

Discocactus horstii Buining & Brederoo in Krainz, Kakteen 52: CVIf. 1973 sec. Zappi & Taylor 2020
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A Discocactus nemzetségnév az ógörög discos („korong”) szóból származik, és a nemzetség tagjaira jellemző erősen lapított, szabályos kör alakú növénytestre utal.
A fajnév Leopold Horst brazíliai kutató előtt tiszteleg, aki a fajt 1971-ben felfedezte.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Brazília, Minas Gerais állam, Serra do Barão hegység, kb. 1000 m tengerszint feletti magasság
Első leírása: Krainz, Die Kakteen, C VI f, 15. 1. 1973
Szinonima: Discocactus woutersianus Brederoo & Van den Broek, 1980

A(z) Discocactus horstii szinonimái

= Discocactus woutersianus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magános növekedésű, erősen lapított, szabályos kerekded alakú növény. Magassága legfeljebb 2 cm, átmérője legfeljebb 5 cm. Színe zöldesbarna, gyakran ibolyás árnyalattal.

Bordák

A hajtást 15–22 egyenes lefutású, keskeny, nyomott élű borda tagolja. A bordák 6–8 mm magasak és kb. 4 mm szélesek.

Axillák

Az areolák közötti bordarészek enyhén bemélyedtek, különösen a hajtáscsúcs közelében erősen gyapjasak.

Areolák

Az areolák kicsik, kb. 1,5 × 1,0 mm nagyságúak, egymástól kb. 5 mm távolságra helyezkednek el. A hajtáscsúcs közelében rendkívül gyapjasak.

Tövisek

Középtövis: nem különül el
Peremtövis: 9–11 db, kb. 3 mm hosszú, szürkésfehér színű, vékony, szorosan a bordák oldalára simuló és visszahajló

Cephalium

Kifejlett korban kialakuló, a hajtáscsúcson elhelyezkedő, kb. 15 × 20 mm nagyságú képlet. Sűrű, fehér gyapjú borítja, amelyből kb. 20 mm hosszú, egyenes, felfelé irányuló, sötétbarna serték emelkednek ki.

Generatív test

Virág

A virág a cephaliumból fejlődik, halványsárga bimbóból nyílik, kellemes illatú, éjjel nyíló.

A virág teljes hossza kb. 75 mm, átmérője kb. 60 mm. A virágcső a teljes virághossz mintegy felét teszi ki, legkeskenyebb pontján 4–5 mm átmérőjű.

Lepellevelek: fehérek; a külsők hosszabbak, 30–35 × 3,5–8 mm nagyságúak, a belsők rövidebbek, 20–24 × 6–9 mm nagyságúak
Ivarlevelek: porzószálak fehérek, portokok sárgásfehérek, bibeszál a virágcső mélyén helyezkedik el, bibe világos színű

Termés

A termés hosszúkás, ovális alakú, kb. 30 mm hosszú és 4 mm széles, fehér vagy ritkábban sárgás színű. Oldalán felnyíló repedések mentén szabadulnak ki a magok.

Magja: 1–1,1 mm hosszú, 0,9–1,0 mm széles, fekete színű, felszíne rücskös

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Brazília, Minas Gerais állam északi része, Serra do Barão hegység
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: kb. 1000 m tengerszint feletti magasságban, kvarckavicsos, homokos, ásványi anyagokban gazdag talajon él. Kis területre korlátozódó, fragmentált populációkban fordul elő, alacsony cserjék közelében vagy alatt, valamint oszlopos kaktuszfajok, például Micranthocereus auriazureus és Pilosocereus fulvilanatus társaságában. Az élőhely rendkívül száraz, az éves csapadékmennyiség mindössze kb. 100 mm. A növény a száraz időszakban részben a talajba húzódva vészeli át a kedvezőtlen körülményeket.

A faj elterjedése rendkívül korlátozott, jelenleg csak két egymáshoz közeli populációja ismert. Az illegális begyűjtés és a kvarcbányászat miatt állománya jelentősen csökkent. A faj a CITES I függelékében szerepel. Élőhelyének védelmére létrehozták a Parque Estadual da Serra do Barão természetvédelmi területet.

Kultúrában tartás

A faj a nemzetség egyik legismertebb, ugyanakkor legérzékenyebb tagja. Tartása saját gyökéren nehéz, oltva viszont lényegesen könnyebb és biztonságosabb.

Magvetéssel jól szaporítható, azonban a magoncokat gyakran korán oltják, például Pereskia, Myrtillocactus geometrizans, Marginatocereus marginatus vagy egyes Pilosocereus fajokra. Oltott állapotban gyorsabban fejlődik és ellenállóbb.

Saját gyökéren rendkívül jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag, alacsony humusztartalmú, kvarchomokban gazdag talajt igényel. Az öntözést nagyon óvatosan kell végezni, mert a túlöntözés könnyen a növény pusztulásához vezethet.

Melegigényes faj, télen is legalább 15 °C hőmérsékletet és világos, napos helyet igényel. Oltott növények tartása jelentősen egyszerűbb és biztonságosabb.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj rendkívül kis méretű, erősen lapított hajtása, rövid, a hajtás felszínére simuló tövisei és viszonylag nagy méretű, illatos, éjszaka nyíló virágai alapján könnyen felismerhető.

Élőhelyén előfordul a Discocactus pseudoinsignis, amellyel természetes hibrideket képezhet. Az ilyen hibrideket korábban Discocactus woutersianus néven írták le.

Taxonómia és filogenetika

A fajt Buining és Brederoo írták le 1973-ban. A Discocactus woutersianus néven leírt taxont később a Discocactus horstii és a Discocactus pseudoinsignis közötti természetes hibridként értelmezték.

Egyéb

Barthlott és Ehler 1977-ben kimutatták, hogy a faj tövisei vízfelvételre is képesek, ami a kaktuszok körében rendkívül ritka jelenség. Ez a tulajdonság valószínűleg a rendkívül száraz élőhelyhez való alkalmazkodás része.

Szerzők

Szöveg: Tóth Norbert
Kép: Agócs György, Tóth Norbert
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 196. kártya