Kategória:Stenocactus

• Stenocactus (K. Schumann) A. Berger ex A. W. Hill
  • A tudományos név státusza: érvényes
• Echinofossulocactus (Lawrence) Lawrence, 1841
  • A tudományos név státusza: szinonima

A Stenocactus nemzetségnév etimológiája két görög szó összetételéből ered, amelyek pontosan leírják a növények egyik legjellegzetesebb morfológiai tulajdonságát.

• steno- (στενός, stenos): Görög eredetű előtag, amelynek jelentése szűk, keskeny vagy vékony.
• cactus (κάντος, kaktos): Eredetileg a görög nyelvben egy tüskés bogáncsfélét jelölt, majd Linné óta a kaktuszfélék családjának általános megnevezése.

A név szó szerinti jelentése: „keskeny kaktusz”. Ez azonban nem a növény teljes testalkatára (ami általában gömbölyded), hanem a kaktusztest felszínén található bordákra utal.

A Stenocactus fajok (korábbi nevükön Echinofossulocactus) legfőbb ismertetőjegye a rendkívül nagy számú, néha akár a százat is meghaladó, papírvékony és hullámos borda. A „steno” jelző tehát ezeknek a bordáknak a különlegesen vékony, lemezszerű felépítését emeli ki, amely megkülönbözteti őket a többi kaktusznemzetség vastagabb, húsosabb bordázatától.

A nevet eredetileg Karl Moritz Schumann vezette be alnemzetségként (Echinocactus subg. Stenocactus) 1898-ban, majd később Alwin Berger emelte nemzetségi rangra. Bár sokáig az Echinofossulocactus név volt használatban, a modern botanikai nevezéktan a rövidebb, görög gyökerű Stenocactus nevet tekinti érvényesnek.

A szinonima elnevezés a görög echinos (sündisznó vagy tengeri sün) és a latin fossula (kis árok, barázda) szavak összetételéből származik, utalva a nemzetség tövises jellegére, valamint a rendkívül sűrűn barázdált bordákra.

• Echinofossulocactus coptonogonus (Lemaire) Lawrence; gyűjtő: Galeotti, Mexikó, San Luis Potosí, típuspéldány: herbaria Kew (K).
• Első leírása: George Lawrence írta le a Loudon’s Gardener’s Magazine-ban 1841-ben.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: George Lawrence, 1841.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Echinocactus subg. Stenocactus K. Schumann
• Efossulocactus Knuth
• Efossus Orcutt

Alacsony növésű, viszonylag kisméretű növények. Alakjuk a belapult gömbtől a rövid oszloposig terjed. Általában magányosak, de néha gyengén sarjadók (caespitose).

A bordák száma gyakran igen magas (akár 120 is lehet), vékonyak és hullámos lefutásúak. Az areolák száma kevés, és általában egymástól távol helyezkednek el. A tövisek két típusra különülnek el: a felső tövisek vastagabbak, hosszabbak, gyakran tőrszerűek, míg az alsó tövisek kisebbek és gyakran üvegszerűek (hyaline).

Nappal nyíló (diurnal), viszonylag kisméretű virágok, amelyek a szár csúcsán fejlődnek. A virágcső rövid. Színük fehéres, sárga, vagy gyakrabban rózsaszínes-bíbor, illetve lilás-ibolya, gyakran barna vagy lila csíkozással. Megporzásukat rovarok, különösen méhek (például Ceratina sp.) végzik.

A termések viszonylag kicsik, gömbölydedek, pikkelyekkel borítottak, oldal irányban felrepedők (laterally dehiscent).

• Magja: Alig gömbölyded, feketésbarna, fényes, hálózatos felületű (reticulate); a magok terjesztését valószínűleg hangyák végzik (myrmecophilous).

• Földrajzi elterjedés: Mexikó (Aguascalientes, Chihuahua, Coahuila, Durango, Guanajuato, Hidalgo, Jalisco, Mexico DF, Nuevo Leon, Oaxaca, Puebla, Queretaro, San Luis Potosi, Tlaxcala, Zacatecas).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A nemzetség tagjai többnyire talajszinten nőnek, rejtőzködő életmódot folytatnak, gyakran füvek, bokrok és cserjék árnyékában. Megtalálhatóak hegyvidékeken, köves síkságokon, humuszban gazdag gyepekben az esős évszak idején, valamint sziklás talajokon és mészkősziklák repedéseiben. Gazdag pozsgás flóra (más kaktuszok, Bromeliaceae, Agave fajok stb.) társaságában élnek 600 és 2800 méter közötti tengerszint feletti magasságban.

A gyűjteményekben kedvelt növények, de lassú növekedésük és speciális igényeik (például a jó vízáteresztő talaj és a megfelelő fényviszonyok) miatt odafigyelést igényelnek.

Leginkább a Ferocactus fajokkal téveszthetők össze fiatalkori alakjukban, de az Echinofossulocactus egyedülálló, rendkívül sűrű és hullámos bordái egyértelműen elkülönítik minden más nemzetségtől.

J. M. de Vos és munkatársai (2025-ös kutatásukban, Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes) a nemzetséget a Cacteae tribuszba sorolják. A molekuláris adatok megerősítik közeli rokonságát a Ferocactus és Leuchtenbergia kládokkal.

• http://www.hajek-kaktusy.cz/
• https://caryophyllales.org/
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.biodiversitylibrary.org/