Kategória:Carnegiea

• Carnegiea (Britton & Rose) Britton & Rose, 1908

A nemzetséget Andrew Carnegie (1835–1919) skót-amerikai iparmágnás és filantróp tiszteletére nevezték el, aki jelentős anyagi támogatást nyújtott a sivatagi növényzet kutatásához és a Carnegie Institution of Washington botanikai laboratóriumának létrehozásához. A név klasszikus latin képzésű tulajdonnév, ahol a Carnegie családnévhez az -a botanikai utótag kapcsolódik. Az etimológiai források (Stearn, Quattrocchi) egyértelműen rögzítik a mecénási eredetet, melyet a leíró szerzők, Britton és Rose a protológusban kifejezetten megindokoltak.

• Carnegiea gigantea (Engelm.) Britton & Rose; Major William H. Emory gyűjtése, Amerikai Egyesült Államok, Arizona, Gila-folyó környéke, 1846; Típuspéldány helye: Missouri Botanical Garden (MO).
• Első leírása: Eredetileg Cereus giganteus néven írta le George Engelmann 1848-ban, Emory Notes of a Military Reconnoissance című művében.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose, 1908.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Cereus Mill. (részben)
• Pilocereus K.Schum. (részben)

A nemzetség fatermetű, monumentális oszlopkaktusz. A kifejlett szár magassága elérheti a 12–18 métert, vastagsága a 60–75 cm-t. A hajtás kezdetben egyetlen oszlop, majd az idősebb példányoknál karos elágazások (karok) jelennek meg. A felszínen 12–30 mély, függőleges bordák futnak végig.

Az areolák nagyok, kezdetben barna nemezzel borítottak. A tövisek szürkék vagy barnák, erősek; a peremtövis száma 15–30, hosszuk 1–2 cm, a középtövis száma 3–6, hosszuk akár a 7 cm-t is elérheti. A gyökérzet kiterjedt, de sekély, a talaj felszíne alatt sugárirányban terjed szét a csapadék gyors felvételéhez, emellett egy mélyre hatoló karógyökér rögzíti a hatalmas testet.

A virág a szár és az ágak csúcs közeli areoláiból fejlődik ki, éjszaka nyílik, de másnap délig nyitva marad. A virág tölcsér alakú, 8–12 cm hosszú, színe krémfehér.

• Takarólevelek: A külső lepellevél zöldes, a belső lepellevél viaszos fehér, tompa csúcsú.
• Ivarlevelek: A porzószálak rendkívül nagy számban (több ezer) vannak jelen, fehérek, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibeszál robusztus, a bibe krémfehér, sokágú.

A termés tojásdad bogyó, 6–9 cm hosszú, éretten vörös, húsos, csúcsán szabálytalanul felreped.

• Magja: A magok aprók, feketék, fényesek, egy-egy termésben akár 2000 darab is található.

• Földrajzi elterjedés: A nemzetség őshonos az Amerikai Egyesült Államok területén (Arizona déli része, Kalifornia délkeleti csücske) és Mexikó északi részén (Sonora állam).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A Sonora-sivatag jellegzetes növénye. Köves lejtőkön, hordalékkúpokon él 1200 méter tengerszint feletti magasságig. Jellemző növénytársulása a sivatagi bozótos, ahol “dajkanövények” (pl. Parkinsonia fajok) árnyékában indul fejlődésnek.

A Carnegiea rendkívül lassú növekedésű, emiatt lakásban vagy üvegházban ritkán éri el természetes méretét. Magról jól szaporítható, de az első 10 évben csak pár centimétert nő. Teljes napfényt és nagyon jó vízelvezetésű, ásványi talajt igényel. Télen teljesen szárazon kell tartani, a felnőtt példányok rövid ideig tartó gyenge fagyot elviselnek.

Hasonlít a Pachycereus nemzetség tagjaihoz (pl. Pachycereus pringlei), de a Carnegiea lassabb növekedésű, tövisek elrendezése eltérő, és a virág szerkezete, valamint a termés morfológiája alapján jól elkülöníthető.

A nemzetség monotipikus, egyetlen faja a Carnegiea gigantea (Saguaro). Ez a taxon a kaktuszfélék egyik legszélsőségesebb szukkulense, hatalmas mennyiségű vizet képes raktárolni a belső parenchima szöveteiben, amit a bordák harmonikaszerű tágulása és összehúzódása tesz lehetővé a vízkészlet függvényében.

Lásd itt: Echinocereinae > Clade 2

• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.worldfloraonline.org/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Saguaro
• https://www.llifle.com/Encyclopaedia/CACTI/Family/Cactaceae/Carnegiea/