Kategória:Corryocactinae

• Pfeifferinae Volgin 1986,
• Eulychniinae Lakomski 2003 (nom. inval.).

• Austrocactus
• Brachycereus
• Corryocactus (beleértve Erdisia-t, Eulychnocactus-t)
• Eulychnia
• Jasminocereus
• Neoraimondia, beleértve Neocardenasia-t)
• Pfeiffera (beleértve Acanthorhipsalis s.s.-t; beleértve Bolivihanburya-t; kizárva Lepismium p.p. — lásd Rhipsalideae tribus; kizárva Lymanbensonia — lásd Lymanbensonieae tribus)
• Strophocactus (korábban a Selenicereus-ba sorolták a Hylocereinae altribuszban; beleértve Pseudoacanthocereus-t [korábban Echinocereinae altribusz])

• Földi vagy epifita, apró cserjétől faformáig terjedő növények.
• Élőhelyük a chilei partvidék legszárazabb területeitől a patagóniai sztyeppéken át a perhidromás, nedves amazóniai erdőkig terjed.
• Szárak általában szegmentáltak, bordázottak és tövisesek, melyek a lapított, vékony cladodium-szerű alakzatokig változhatnak.
• Virágok nagyon változatosak, nappali vagy éjjeli nyílásúak, rendszerint tövises termőrésszel.

• A filogenetikai fa szerint a teljes Phyllocacteae-hez képest testvércsoportként helyezkedik el az összes többi nemzetséggel szemben.
• Bonyolult taxonómiai története van: eredetileg csak epifita vagy lithofita fajokat tartalmazott (P. ianthothele és hasonló rövid bordázott, tövises szárú fajok).
• Barthlott és Taylor (1995) szélesen értelmezett Lepismium-ba sorolták, ezt követte Anderson (2001, 2005).
• Nyffeler (2000) kimutatta, hogy ez tarthatatlan, és Hunt et al. (2006) önálló nemzetségként fogadták el.
• Korotkova et al. (2010) szerint a nemzetség még így is polifiletikus; egyes fajok külön Lymanbensonia, mások Lepismium nemzetségbe sorolandók.
• Jelenleg a Pfeiffera fajai a morfológiai skálán a bordázott, tövises cereoid száraktól a lapított cladodium-szerű szárakig terjednek.

• Két faj: P. brasiliensis (Északkelet-Brazília) és P. sicariguensis (Észak-Venezuela).
• Jellegzetes, széttartó elterjedésük van.
• Korábban az Acanthocereus-hoz sorolták.
• Különösen nagy, világosbarna, nagyon puha magokkal rendelkeznek (5 × 3,5 mm), ez a kombináció egyedi az egész törzsben.
• P. brasiliensis bordázott, oszlopos kaktusz, P. sicariguensis gyakran lapított, cladodium-szerű szárakat nevel.
• Molekuláris vizsgálatok (Korotkova et al., 2017) szerint a Pseudoacanthocereus a Corryocactinae ősi fokozatához tartozik, nem az Echinocereinae alcsaládhoz.
• Testvércsoportja a Neoraimondia és a Leptocereinae nemzetségei.

• Típusa (S. wittii) beágyazódik a Pseudoacanthocereus-ba.
• Korábban a Selenicereus szinonimájaként kezelték, de Hunt et al. (2006) három fajból álló nemzetségként fogadta el (S. wittii, korábbi Deamia testudo, korábbi Nyctocereus chontalensis).
• Kiváló példa párhuzamos fejlődésre, amely felületi hasonlóságokat eredményez; a D. testudo és N. chontalensis a Deamia bitypikus nemzetség része az Echinocereinae alcsaládban.
• A korábbi Pseudoacanthocereus Strophocactus-ba sorolása (nomenklatúrális prioritással) a jobb megoldás; S. wittii lapított cladodium-szerű szárakat oszt meg P. sicariguensis-szel.
• S. wittii magjai viszonylag nagyok (4 × 2 mm) és sötétbarnák.

• Testvércsoportként helyezkednek el; a chilei szűk endemikus A. spiniflorus a többi Austrocactus fajhoz képest bazális, alapi pozícióban van.

• Két faj valószínűleg nem egy nemzetséghez tartozik:
  • N. arequipensis (nyugati Andok, Peru) – a Leptocereinae része
  • N. herzogiana (keleti Andok, Bolívia) – testvércsoport Pseudoacanthocereus-hoz
• Mindkettő sokvirágú areolával rendelkezik; anatómiai különbségek minimálisak (másodlagos szkleridák és hipodermális kristályok jelenléte/hiánya).

• Elhelyezkedésük bizonytalan; molekulárisan még nem vizsgálták.
• Korábbi besorolás:
  • Brachycereus: Trichocereeae, később Echinocereeae majd Hylocereeae
  • Jasminocereus: Cereeae

└─ Cactaceae
   :
   └─ Cactoideae s.l.
      ├─ Blossfeldioideae
      └─ Cactoideae s.s.
         ├─ N
         │  ├─ Lymanbensonieae
         │  └─ Copiapoeae
         └─ Cacteae
            ├─ *Echinocactinae
            |   :
            |
            └─ N
               ├─ Phyllocacteae
               :  └─ *Corryocactinae
                      ├─ N
                      |  ├─ Pfeiffera
                      |  └─ Lepismium
                      ├─ N
                      |  ├─ Eulychnia
                      |  └─ Austrocactus
                      └─ N
                         ├─ Corryocactus
                         └─ N
                            ├─ Leptocereinae
                            |  ├─ Castellanosia
                            |  └─ N
                            |     ├─ Armatocereus
                            |     └─ Leptocereus
                            └─ N
                               ├─ Hylocereinae
                               |  ├─ N
                               |  |  ├─ Acanthocereus
                               |  |  └─ Peniocereus
                               |  └─ N
                               |     ├─ Weberocereus −unplaced− frohningiorum
                               |     └─ N
                               |        ├─ N
                               |        |  ├─ Hylocereus
                               |        |  └─ N
                               |        |     ├─ Selenicereus
                               |        |     └─ Weberocereus−Werckleocereus tonduzii
                               |        └─ N
                               |           ├─ Epiphyllum
                               |           └─ N
                               |              ├─ Pseudorhipsalis
                               |              └─ N
                               |                 ├─ Aporocactus
                               |                 └─ Disocactus
                               └─ Echinocereinae

• Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes