Kategória:Aylostera

• Aylostera (Spegazzini) Spegazzini, 1923
• A tudományos név státusza: érvényes

Az Aylostera nemzetségnév etimológiája két görög szóból származtatható, melyek a növény virágának szerkezeti sajátosságaira utalnak:

• Aulos (αὐλός): Sípot, fuvolát vagy csövet jelent.
• Stereos (στερεός): Erős, szilárd vagy merev jelentéssel bír.

A névválasztás Carlo Luigi Spegazzini botanikustól származik (1923), aki a nemzetségre jellemzően megnyúlt, merev falú és a magházzal szilárdan összenőtt virágcsőre utalt ezzel a kifejezéssel. Ez a morfológiai bélyeg különíti el leginkább a rokon Rebutia nemzetségtől, ahol a virágcső fala lágyabb és kevésbé "csőszerűen" merev. A név jelentése "merev cső" vagy "szilárd fuvola", ami a botanikai leírásokban a receptaculum (vagyis a vacok/virágcső) és a bibeszál alsó szakaszának összenövésére, valamint annak tartására utal.

• Aylostera pseudominuscula (Spegazzini) Spegazzini; Gyűjtő: Spegazzini, Carlo Luigi, Argentína, Salta, 1905. január; Típuspéldány: LP.
• Első leírása: Echinocactus pseudominusculus néven Spegazzini által az Anales del Museo Nacional de Buenos Aires sorozatban, 1905-ben.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Spegazzini, 1923.

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Rebutia Schumann
• Digitorebutia Buining
• Mediolobivia Backeberg

Kisméretű, csoportképző (szubszpitosz) növények. A szárak lapított gömb alakúak, amelyek párnákat alkotnak. A növények némely esetben karógyökeret fejlesztenek.

Az areolák szőrösek vagy sörtések. A tövisek sörteszerűek vagy finoman tűszerűek (aciculate).

Nappali nyílásúak, önmeddők, a szár alapjánál fejlődnek. A porzók és a bibeszál a receptaculum alapjához nőttek. A virágok színe vörös, narancssárga vagy fehér; a megporzást méhek végzik.

A termés sörtés, gömb alakú, a száraz virágmaradványok tartósan megmaradnak rajta.

• Magja: Fekete színű, harang alakú, felülete szemölcsökkel díszített (tuberculate).

• Földrajzi elterjedés: Az elterjedési területe kiterjed Argentína (Jujuy, Salta) és Bolívia (Chuquisaca, Oruro, Potosí, Santa Cruz, Tarija) vidékeire.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Az Aylostera nemzetség az Andok magas hegységeiben él, törmelékes kőzetek repedéseiben, valamint sziklafalakon, általában teljes napsütésben, 1360 m-től egészen 4300 m-es tengerszint feletti magasságig.

A J. M. de Vos és munkatársai által jegyzett, 2025-ben publikált Phylogenomics and classification of Cactaceae based on hundreds of nuclear genes című tanulmány az eddigi legrészletesebb (több száz sejtmagi génen alapuló) elemzést nyújtja a kaktuszfélék rokonsági kapcsolatairól.

A kutatás alapján az Aylostera rendszertani helyzete a következőképpen határozható meg:

• Alcsalád: Cactoideae
• Tribusz: Cereeae
• Szubtribusz: Aylosterinae (A tanulmány formálisan is elismeri ezt az új szubtribuszt, amelynek az Aylostera az egyetlen vagy meghatározó nemzetsége).

A modern molekuláris adatok egyértelműen bizonyítják, hogy az Aylostera monofiletikus csoport, és nem áll közvetlen rokonságban a Rebutia nemzetség típusaival (Rebutia sensu stricto). Bár külsőre (morfológiailag) nagyon hasonlók, ez a konvergens evolúció eredménye: a hasonló andoki környezeti feltételek (magashegyi sziklák, erős sugárzás) miatt alakult ki mindkét csoportnál a kisméretű, gömbölyded, csoportképző növekedési forma.

A nemzetségen belül a filogenetikai elemzések három fő fejlődési vonalat (kládot) különítenek el:

1. Digitorebutia klád: Ide tartoznak a korábban Digitorebutia néven ismert, gyakran répaszerű gyökérrel rendelkező fajok (pl. Aylostera pygmaea).
2. Aylostera sensu stricto klád: A nemzetség típusfaját és közeli rokonait tartalmazó csoport (pl. Aylostera deminuta, Aylostera fiebrigii).
3. Aylostera einsteinii klád: Egy speciális, morfológiailag is jól elkülönülő fejlődési ág.

 └─ Cereeae
----------------------------------
    ├─ Aylosterinae
    |  └─ N
    |     ├─ Aylostera einsteinii klád
    |     └─ (Aylostera sensu stricto + Digitorebutia)
----------------------------------
    └─ N
       ├─ Rebutiinae
       |  ├─ Rebutia
       |  └─ N
       |     ├─ Browningia
       |     └─ Weingartia
       └─ N
          ├─ N
          |  ├─ Gymnocalyciinae
          |  └─ Cereinae
          └─ N
             ├─ Reicheocactinae
             └─ Trichocereinae

A de Vos-féle 2025-ös osztályozás megerősíti, hogy az Aylostera leválasztása a Rebutia nemzetségről elengedhetetlen a természetes (evolúciós) rokonságot tükröző rendszertanhoz. A tanulmány rámutat, hogy az Aylosterinae szubtribusz elkülönülése a Rebutiinae (ahová a valódi Rebutia, Weingartia és Sulcorebutia tartozik) csoporttól több millió évvel ezelőtt történt meg az Andok felemelkedésével párhuzamosan.

• https://thelastcactusclassification.top/category/aylostera/
• https://caryophyllales.org/
• https://www.ipni.org/
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.biodiversitylibrary.org/