Rebutia tarvatiensis

Aylostera tuberosa
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-; csoport	Aylosterinae
Nemzetség	Aylostera
Faj	Aylostera tuberosa

Tudományos név

Aylostera tuberosa (F.Ritter) Backeb., Descr. Cact. Nov. 3: 5. 1963 sec. Ritz & al. 2016
- A tudományos név státusza: érvényes
Rebutia tarvitaensis Ritter, 1977
- A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A szinoním nemzetség neve a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.
A latin faj- és alfajnév jelentése kicsi, kicsiny, megkicsinyített (lapított), amely a növény hajtásának méretére utal. Az itt tárgyalt, egykor fajként leírt forma élőhelyéről kapta a nevét.

Típuspéldány

Első leírása: Kakteen und Andere Sukkulenten 28(4): 78. 1977.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Ritter, 1977

Szinonimák

Aylostera tarvitaensis (Ritter) Mosti & Papini, 2011
Rebutia spegazziniana Hunt, 1992
Érvényes név és szinonimák a Rebutia tarvitaensis taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Mérsékelten sarjadó növény. Hajtásai 2–3 cm átmérőjűek és legfeljebb 6 cm hosszúak, laza csoportot képeznek. Színük egyedenként változó, szürkészöldtől az olajzöldig, néha enyhe lilás árnyalattal. Gyökere karógyökér.

Szemölcsök

Alacsony szemölcsei (tuberkulum-ai) 13–15, határozatlan bordába rendeződnek.

Areolák

Az areolák közel állnak egymáshoz, sárgásbarna gyapjú fedi őket.

Tövisek

Peremtövis: 7–10 db, kezdetben vörösesbarna, később kiszürkülő; erősen a hajtásra simulnak, hosszuk 2,5–5 mm.

Generatív test

Virág

Virágai élénk, fénylő narancsvörösek, átmérőjük a leírás szerint elérheti a 6 cm-t is.

Lepellevelek: csésze és párta elkülönül.
Ivarlevelek: a bibe fehér, különösen a bibefej, amely 5–6 ágú.

Termés

A magháznál és a virágcsövön apró pikkelyek hónaljában szőrcsomók, serték találhatók, amelyek megmaradnak a termésen. A termés 4–6 mm széles, lapított, kerekded, zöldesbarna, éréskor barna, majd megszárad és idővel szétesik.

Magja: Harang vagy sisak alakú, fekete, érdes felszínű, kb. 0,85 × 0,65 mm nagyságú.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolívia, Chuquisaca megye, Tarvita közelében, Azurduy térségében.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 2700 m tengerszint feletti magasságban, magmatikus (gránit) felszínű, kopár sziklagyepekben; sziklák és kövek között, sekély talajon, mohák, zuzmók, ritkábban pázsitfűfélék társaságában.

Kultúrában tartás

Az egyik legnagyobb virágú Rebutia. Bőségesen, több hullámban virágzik, egy-egy virágzási hullámban a virágok szinte teljesen befedik a növényt. Hajtásai hajlamosak a megnyúlásra, ami erős megvilágítással előzhető meg; ez a gazdag virágzás egyik feltétele is. Kultúrában erőteljesebb növekedésű, vastagabb hajtású és nagyobb virágú lehet, mint a természetes élőhelyen.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Ritter a taxont a Rebutia leucanthema var. cocciniflora formához hasonlította. A mai rendszerezők a leucanthema taxont a pygmaea, míg a tarvitaensis taxont a deminuta faj szinonimájának tekintik.

Taxonómia és filogenetika

A taxon eredetileg fajként lett leírva, de a jelenlegi rendszerekben a Rebutia deminuta szinonimájaként szerepel.

Egyéb

A taxon jelentősége elsősorban rendkívül nagy és feltűnő virágaiban rejlik, amelyek a nemzetségen belül is kiemelkedőek.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 646. kártya