Rebutia rosalbiflora

Rebutia rosalbiflora
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Rebutia
Faj	Rebutia rosalbiflora

Tudományos név

• Aylostera pygmaea (R. E. Fries) Britton & Rose, 1922
  • A tudományos név státusza: érvényes
• Rebutia rosalbiflora Ritter, 1977
  • A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A Rebutia nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.

A fajnév ógörög–latin eredetű. Az első leírás a név eredetét nem magyarázza, de egyértelműen a virágszínre utal: a „rosa” előtag a virág rózsaszínes árnyalatára, az utótag pedig rózsásfehér jelentésre utal.

Típuspéldány

Fotó: Lukoczki Zoltán

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Bolívia, Potosí megye, Dél-Chicas tartomány, Mal Paso környéke, kb. 3700 m tengerszint feletti magasságban.
• Első leírása: Kakteen und Andere Sukkulenten 28(4): 76. 1977.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Ritter, 1977.

Szinonimák

• Nincsenek.
• Gyakran találkozni a Mediolobivia rosalbiflora névvel, de ilyen néven érvényes leírás soha nem született.
• Érvényes név és szinonimák a Rebutia rosalbiflora taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Fotó: Lukoczki Zoltán

Hajtás, szár

A hajtás gömbszerű, idősebb korban megnyúlik, átmérője 2–3 cm. Színe szürkészöld. Gyakran fejleszt sarjakat, de nem nagy számban. Gyökere répaszerű.

Szemölcsök

10–11 bordája van, amelyek kerek szemölcsökre tagoltak.

Axillák

A pikkelyek axilláiban kevés fehér gyapjú és 1–2 db fehér sörte fejlődik.

Areolák

Keskenyek, kb. 1,5 mm hosszúak, kevés vörösesbarna filc fedi őket, egymástól kb. 3 mm távolságra állnak.

Tövisek

• Peremtövis: 8–11 db, egyenes, tűszerű, 4–7 mm hosszú, fésűszerűen két oldalra rendezettek, a hajtásra simulók vagy kissé elállók; színük kezdetben vörösesbarna, később halvány rózsaszín, tövük megvastagodott és vörösesbarna.

Generatív test

Virág

A hajtások alsó részén, gyakran csaknem a talajszinten fejlődnek, 35–40 mm hosszúak. A magház 4–6 mm átmérőjű, keskeny, 1–2,5 mm hosszú sötétzöld pikkelyekkel fedett. A virágcső 9–13 mm hosszú, tölcsérszerű, felül 8–14 mm széles, belül halvány rózsaszín, kívül vöröses-zöldes színű.

• Lepellevelek: lepellevél 13–17 mm hosszú, 4–5 mm széles, fordított lándzsa alakú, végükön kis hegyes nyúlvánnyal, alapjuk elkeskenyedő; színük a rózsaszín sajátos, barackszínként ismert árnyalata, enyhe lilás színeződéssel.
• Ivarlevelek: porzószálak lilák, az alsók 8–12 mm, a felsők 5–6 mm hosszúak; portokok krémszínűek; bibeszál halványzöld vagy sárgás; bibe zöldessárga, 9–10 ágú.

Termés

A magvak alapján ismert termés.

• Magja: sötétbarna, csaknem fekete, kb. 1 mm hosszú és 0,7 mm széles.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Bolívia – Potosí megye, Dél-Chicas tartomány, Mal Paso környéke, kb. 3700 m tengerszint feletti magasságban; természetes hibridjei Rebutia rutiliflora-val is előfordulnak.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: magashegységi mohás-zuzmós sziklagyepekben él, ritkábban alacsony pázsitfűfélék és törpecserjék társaságában; gyakran sziklarepedésekben, sziklák árnyékában, aprózódott vulkánikus kőzeten tenyészik.

Kultúrában tartás

A Rebutia pygmaea formáihoz hasonló igényű. Magashegyi növényként jó szellőzést igényel. Ásványi összetételű, porózus, savanyú talajban fejlődik jól. Nyáron óvatos, de rendszeres öntözést igényel, télen száraz, világos, fagymentes helyen teleltetendő. Nyugalmi állapotban, száraz talajban rövid ideig a –8– –10 °C-os fagyot is elviseli.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Rebutia pygmaea rendkívül változékony fajköréhez tartozik. A rózsás–barackszínű virágok, valamint a viszonylag rövid, fésűszerűen rendezett peremtövisek alapján különíthető el más élőhelyi formáktól.

Taxonómia és filogenetika

Ritter leírta a var. amblypetala változatot is, kisebb hajtásokkal és virágokkal, kevésbé elálló tövisekkel és enyhén eltérő virágszínnel. A jelenleg mértékadónak tekintett rendszerezők ezeket a taxonokat a rendkívül változékony Rebutia pygmaea faj élőhelyi formáinak tekintik.

Egyéb

A faj és változatai a gyűjteményekben gyakran önálló néven szerepelnek, noha taxonómiai rangjukat a szakirodalom többnyire nem ismeri el.

Szerzők

• Szöveg: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete
• Kép: Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete
• Lektorálta: Papp László; Lukoczki Zoltán

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 669. kártya