• Rebutia (Schumann) Karl Moritz Schumann, 1895
• A tudományos név státusza: érvényes

A nemzetségnév Pierre Rebut (1828–1898) tiszteletére lett elnevezve, aki francia kaktuszkertész és szakértő volt. Az elnevezést Karl Moritz Schumann vezette be a botanikai szakirodalomba.

• Rebutia minuscula Karl Moritz Schumann
• Első leírása: Karl Moritz Schumann, Monatsschrift für Kakteenkunde 5: 102. (1895)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Karl Moritz Schumann, 1895

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Rebutia subg. Eurebutia
• Eurebutia
• Echinorebutia
• Rebulobivia
• Setirebutia
• Scoparebutia
• Echinolobivia
• Gymnantha
• Neogymnantha
• Cylindrorebutia

Kisméretű, alacsony növésű növények, amelyek magányosak vagy tömött csoportokat (telepeket) alkotnak. Alakjuk nyomott gömb vagy rövid henger.

Az areolák változatosak, kerekek, tojásdadok vagy elliptikusak. A tövisek aprók, általában finomak, méretükben rendkívül változatosak, olykor szőrszerűek, többnyire fehér színűek. A szemölcsök spirálisan helyezkednek el a száron.

Nappali virágzásúak, általában öntermékenyek. Tölcsér alakúak (infundibuliform), a pericarpellum gyakorlatilag kopasz (glabrous). Színük sárga, narancssárga, rózsaszín vagy vörös. A beporzást méhek végzik.

Viszonylag kicsi, gömbölyű, éretten száraz papírszerű, széteső.

• Magja: Számos, tojásdad (ovate), fekete és fényes. Terjedésüket hangyák biztosítják (myrmecochory).

• Földrajzi elterjedés: Argentína (Catamarca, Jujuy, Salta, Tucuman) és Bolívia (Tarija) területein honos.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: Gyakran sziklák repedéseiben vagy azok lábánál nőnek Bolívia és Észak-Argentína felföldjein, 1200 métertől egészen 3600 méteres tengerszint feletti magasságig. Ezen a vidéken elviselik a havat és olykor a kemény fagyokat is, de csak igen alacsony páratartalom mellett.

A modern filogenetikai elemzések megerősítették, hogy a Rebutia (szűkebb értelemben, azaz sensu stricto) a Cereeae tribuszba tartozik. A legújabb adatok szerint a nemzetség nem monofiletikus abban a tág értelmezésben (sensu lato), ahogy azt korábban (pl. Anderson, 2001) kezelték.

A DNS-alapú vizsgálatok rávilágítottak arra, hogy a korábban a Rebutia alá sorolt fajok valójában két-három jól elkülönülő kládot alkotnak, amelyek nem közvetlen rokonai egymásnak:

• Rebutia (sensu stricto): Ide tartozik a típusfaj, a Rebutia minuscula. Ezek a növények filogenetikailag közelebb állnak a Weingartia és Sulcorebutia nemzetségekhez.
• Aylostera és Mediolobivia: A kutatások szerint ezek a csoportok távolabb esnek a valódi Rebutia fajoktól, és közelebb állnak az Echinopsis komplexumhoz (???). A legtöbb modern rendszer (köztük a 2025-ös filogenomikai osztályozás is) önálló nemzetségként kezeli az Aylostera-t.

A filogenetikai adatok azt sugallják, hogy a Rebutia nemzetség kisméretű, gömbölyded alakja és a földrajzi izoláció (Andok magashegységei) párhuzamos evolúció eredménye. A hasonló környezeti feltételek (sziklás rések, nagy tengerszint feletti magasság) miatt a különböző fejlődési vonalak morfológiailag hasonlóvá váltak (konvergencia), ami korábban megtévesztette a rendszertanászokat.

A 2025-ös kutatások megerősítik, hogy a Rebutia nemzetséget szűkebben kell értelmezni. A filogenomikai adatok alapján a nemzetség határai stabilizálódtak, különválasztva azokat a fajokat, amelyek genetikailag az Aylostera vonalhoz tartoznak.

• Szerkesztette: Jokhel Csaba
• Kép:
• Forrás:
  • https://caryophyllales.org/
  • https://powo.science.kew.org/
  • https://thelastcactusclassification.top/category/rebutia/
  • https://caryophyllales.org/
  • https://www.ipni.org/
  • https://powo.science.kew.org/
  • https://www.biodiversitylibrary.org/