Rebutia neumanniana
| Rebutia neumanniana | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség- csoport |
Rebutiinae |
| Nemzetség | Rebutia |
| Faj | Rebutia neumanniana |
 
| |
Tudományos név
- Weingartia fidana (Backeb.) Werderm. in Kakteenkunde 1937: 21. 1937 sec. Kiesling & al. 2014
- A tudományos név státusza: érvényes
- Rebutia neumanniana (Werdermann) Hunt, 1987
- A tudományos név státusza: szinonima
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa Lyon közelében, Chazay d’Azergues-ben.
A fajnév eredetére a szakirodalomban nincs egyértelmű adat. Az első leírás nem tartalmaz etimológiai magyarázatot, és Eggli etimológiai szótára sem említi. Feltételezhető, hogy Backeberg a névadással a néhány évvel korábban elhunyt berlini könyvkiadó, Julius Neumann (1844–1928) előtt tisztelgett, akivel 1928-ig szakmai kapcsolatban állt. A Neumann Verlag főként természettudományos kiadványokat jelentetett meg.
Szinonimák
- Echinocactus neumannianus Backeberg, 1933 (nom. illeg.)
- Weingartia neumanniana Werdermann, 1937
- Gymnocalycium neumannianum (Werdermann) Hutchison, 1957
- Sulcorebutia neumanniana (Werdermann) F. H. Brandt, 1976
- Weingartia kargliana Rausch, 1979
- Weingartia pygmaea Ritter, 1980
- Weingartia neumanniana subsp. kargliana (Rausch) Slaba, 1999
- Érvényes név és szinonimák a Rebutia neumanniana taxonnál
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Sokáig egyhajtású növény, idős korban gyökeréről sarjakat fejleszthet. Élőhelyén a fiatal növények és a gyökérsarjak az év nagy részét a talajba húzódva, porral és száraz levelekkel takarva töltik, ilyenkor tövistelenek. Gyökere húsos, gyakran elágazó répagyökér. A hajtások felső része gömbölyű, a gyökérnyaknál összeszűkülő. Magasságuk 3–7 cm, szélességük 1,5–5 cm. Színük szürkészöld, kultúrában gyakrabban zöld, bársonyos hatású.
Szemölcsök
Bordáinak száma 6–10, kultúrában ennél több is lehet. A bordák alacsony, felül erősen lekerekített dudorokra tagoltak. A dudorok hatszög alakúak, ami az idősebb növényeken erősen elmosódik.
Areolák
Az areolák kerekek, egymástól körülbelül 1 cm távolságra helyezkednek el.
Tövisek
- Középtövis: 1–3 darab, merev, tűszerű, felfelé irányuló; hosszuk a növény korával változik.
- Peremtövis: 6–8 darab, kissé rövidebbek, mint a középtövisek.
Generatív test
Virág
A virágok színe sárgától a vöröses narancsig változik, gyakran barnás csíkozással. Alakjuk fordított harangszerű, hosszuk és átmérőjük egyaránt körülbelül 2,5 cm. A magház és a virágcső pikkelyes, haj és sörte nélküli.
- Lepellevelek: csésze, párta, sziromlevelek színe sárgától vöröses narancsig változó, gyakran barnás csíkozással.
- Ivarlevelek: porzószálak, portokok, bibeszál, bibe részletezése nem ismert.
Termés
A termés barnás színű, gömbölyű vagy kissé tojásdad, körülbelül 6 mm átmérőjű.
- Magja: 1,5 × 1 mm nagyságú, sötétbarna színű.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Argentína Jujuy tartománya (Humahuaca és Iturbe között), valamint Bolívia Potosí és Tarija megyéi; a gyűjtések többsége 3500–4000 m tengerszint feletti magasságban történt.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: fennsíkokon és enyhén emelkedő dombtetők ritkás növényzetű sziklagyepeiben, sziklahasadékokban, andezitből, dioritból és gránitból álló sziklakibukkanások függőleges rétegeiben élő, rejtőzködő életmódú hegyvidéki faj.
Kultúrában tartás
Magashegyi növény, jól viseli és igényli az erős napfényt, a folyamatos légmozgást és a nagy napi hőingadozást. Nyáron leginkább szabadban tartható, csapadéktól védve. A szárazon tartott növények a −10 °C körüli tavaszi fagyokat is károsodás nélkül átvészelik. Télen hűvös, világos helyen, teljesen szárazon teleltetendő. Öntözése áprilistól szeptember végéig javasolt, óvatosan, mivel a vastag gyökerek érzékenyek a túlzott vízre. Talaja szinte humuszmentes, savanyú pH-jú ásványi keverék. Virágzása általában júniusban történik, a kargliana forma már április második felében nyílik.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A faj megjelenésében hasonlít a korábban önálló fajként leírt kargliana és pygmaea formákhoz. Ezek főként virágszínben térnek el, amely jellemzően sárga vagy narancssárga, vörös árnyalat nélkül. A különbségek faji vagy alfaji elkülönítést nem indokolnak.
Taxonómia és filogenetika
A fajt eredetileg Backeberg írta le Echinocactus neumannianus néven, azonban ez a név már foglalt volt. Ezért az érvényes leíró Werdermann, aki 1937-ben a saját maga által létrehozott Weingartia nemzetségbe sorolta. A Weingartia nemzetség későbbi beolvasztása a Rebutia nemzetségbe szakmai vitákat váltott ki, és a gyűjteményekben a régi névhasználat máig gyakori.
Egyéb
A faj élőhelyein nagy egyedszámban fordulhat elő, azonban rejtőzködő életmódja miatt nehezen észlelhető. A gyűjteményekben gyakran még mindig Weingartia néven szerepel, neumanniana vagy kargliana fajnévvel kiegészítve.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 764. 765. kártya