Rebutia senilis

Rebutia senilis
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-; csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Rebutia
Faj	Rebutia senilis

Tudományos név

Rebutia minuscula K.Schum. in Monatsschr. Kakteenk. 5: 102. 1895 sec. Ritz & al. 2007
- A tudományos név státusza: érvényes
Rebutia senilis Backeberg, 1932
- A tudományos név státusza: szinonima

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint egy pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.
A fajnév (minuscula) jelentése nagyjából: eléggé (meglehetősen) kicsi, kicsinyke, kisded, rövidke, a növény hajtásainak méretét jellemzi.
Az itt tárgyalt forma latin fajnevének jelentése öreges, öreg, vén, öreg emberhez való, a faj vékony, fehér, öregember arcszőrzetére hasonlító töviseire utal.

Típuspéldány

Első leírása: Kakteenfreund I. 124. 1932.

Szinonimák

Rebutia senilis var. kesselringiana Bewerunge, 1954
Rebutia senilis var. lilacinorosea Backeberg, 1936
Érvényes név és szinonimák a Rebutia senilis taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Kisebb csoportokat képező növény. Az egyes hajtások gömbölyded alakúak, tetejük lapított. Magasságuk 8 cm, átmérőjük 7 cm-t ér el. Színük zöld, gyökerük szálas.

Szemölcsök

A bordák spirális lefutásúak és apró szemölcsökre tagoltak. A szemölcsök 2–3 mm magasak, kör keresztmetszetűek.

Areolák

A szemölcsök csúcsán ülnek az 1–2 mm átmérőjű areolák, amelyek kör vagy enyhén ellipszis alakúak. Sokáig megmaradó fehér gyapjú fedi őket, később csupasszá válnak.

Tövisek

Peremtövis: Areolánként 30–40 db, sörteszerű, áttetszően fehér, előre vagy sugarasan szétálló tövis, 5–30 mm hosszú. A perem- és középtövisek nehezen különíthetők el.

Generatív test

Virág

Az idősebb areolákon, a hajtás alsó részén, gyakran egészen a tövénél fejlődnek. Tölcsér alakúak. Színük vörös, narancsvörös, lila vagy sárga. Hosszúságuk kb. 4 cm, szélességük 3,5–4 cm.
A magház gömbszerű, 3–4 mm átmérőjű, sárgás-narancsos vagy sárgászöld színű, háromszögű, vörösesbarna, csupasz pikkelyekkel fedett.
A virágcső tölcsér alakú, alul 3–4 mm, felül 10 mm átmérőjű, belül fehéres, kívül halvány vöröses, hosszú barna, csupasz pikkelyekkel.

Lepellevelek: lepellevelek keskeny lándzsásak, hosszú csúcsban végződnek, 18–25 mm hosszúak.
Ivarlevelek: porzószálak halványsárgák, 8–12 mm hosszúak; portokok sárgák; bibe fonalszerű bibeágakkal, amelyek a legmagasabb porzókon terülnek szét.

Termés

Vörös vagy sárgásvörös, 5–8 mm átmérőjű, csupasz, zöldesbarna pikkelyekkel fedett. A terméshéj vékony, megszáradó.

Magja: Hosszúkás, fényes fekete, 1,2 mm hosszú és 0,8 mm széles.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína, Salta tartomány. A későbbi kutatások a Quebrada Escoipe magasabban fekvő területeit jelölik meg, kb. 2000 m tengerszint feletti magasságban.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Sziklagyepekben él, mohák, zuzmók, ritkás pázsitfű-félék, valamint Abromeitiella brevifolia társaságában.

Kultúrában tartás

Az egyik legnépszerűbb, gazdagon virágzó Rebutia faj. Kultúrában gyorsabban fejlődik és gazdagabban sarjad, mint természetes élőhelyén. Megjelenése változékony, a tövisek száma és hossza nagyban függ a tartási körülményektől.
Fényszegény környezetben kevesebb, finomabb és fehérebb töviseket fejleszt, míg erős fényben a tövisek erősebbek és sűrűbbek. Gondozása savanyú, ásványi összetételű talajt, a fejlődési időszakban napfényt, rendszeres öntözést és friss levegőt igényel. Télen fagypont felett, lehetőleg világos helyen tartsuk nyugalomban. Jellemzően tavasszal virágzik, de előfordulhat nyári virágzás is.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Nagyon változékony faj, amely töviseinek mennyisége, hossza és virágszíne alapján sok más Rebutia fajhoz hasonlíthat. A vékony, fehér, sűrű tövisek és az alsó areolákon tömegesen fejlődő, élénk színű virágok különítik el.

Taxonómia és filogenetika

A faj körül számos faji és varietás szintű leírás született, főként az 1930-as és 1950-es évek között. Ezek nagy része kultúrában keletkezett. Az újabb genetikai és mikromorfológiai kutatások alapján a Rebutia minuscula fajba sorolják, a Rebutia marsoneri és a Rebutia wessneriana fajokkal együtt.

Egyéb

Különösen változékony faj. Két olyan varietasa ismert, amelynek élőhelyi eredete bizonyított és gyűjtői szempontból is jelentős: a lila virágú var. lilacinorosea és a sárga virágú var. kesselringiana.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 691. kárty