Rebutia ritteri

Rebutia ritteri
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-; csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Rebutia
Faj	Rebutia ritteri

Tudományos név

Rebutia ritteri (Wessner) Buining & Donald, 1963
- A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.
A fajt a német Friedrich Ritter (1898–1989) geológusról és autodidakta botanikusról nevezték el, aki utazásai során jelentős kutatásokat végzett, különösen Dél-Amerika kaktuszvilágának területén. Megfigyeléseinek és kutatásainak eredményeit négy jelentős kötetben jelentette meg „Kaktuszok Dél-Amerikában” (Kakteen in Südamerika) címmel.

Típuspéldány

Friedrich Ritter, Bolívia, Escayache település környéke, 3400 m, 1931. március
Első leírása: Beiträge zur Sukkulentenkunde und -pflege 1: 3, 1938
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Buining & Donald, 1963

Szinonimák

Lobivia ritteri Wessner, 1938
Aylostera ritteri (Wessner) Mosti & Papini, 2011
Lobivia atrovirens var. ritteri (Wessner) Rausch, 1987
Mediolobivia ritteri (Wessner) Krainz, 1947
Mediolobivia euanthema var. ritteri (Wessner) Donald, 1954
Rebutia brunescens Rausch, 1972
Rebutia huasiensis Rausch, 1977
Rebutia raulii Rausch, 1980
Érvényes név és szinonimák a Rebutia ritteri taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Csoportképző növény. Hajtásai gömbölydedek vagy kissé hosszúkásak, csúcsuk lapított. Színük szürkészöld. Elérhetik az 5 cm hosszúságot és a 3,5 cm átmérőt. Gyökere répaszerű.

Szemölcsök

Bordáinak száma 15–18. A bordák függőleges vagy rézsútos lefutásúak, kb. 6 mm magasak és hasonló szélesek. Jellegzetes, kúpos, hatszög alapú szemölcsei (tuberkulum-ai) sorokba rendeződnek.

Areolák

Viszonylag nagyok, ellipszis alakúak, barnás gyapjúborítással. Egymástól 6–8 mm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

Peremtövis: 8–10 db, mind peremtövis, merevek, nagyon vékony, tűszerűek, viszonylag egységesek. Színük fehéres-szürkés, sötétebb csúccsal és alappal, hosszuk kb. 1 cm.

Generatív test

Virág

A hajtások oldalán, középtájon fejlődnek és felfelé állnak. Színük a tűzvöröstől a karmazsinvörösig terjed, torkuk lilásvörös. Hosszuk kb. 4 cm, szélességük 4,5 cm. A virágcső keskeny.

Lepellevelek: sepala, petala, tepala vörös árnyalatúak
Ivarlevelek: filamenta vörösek, antherae sárgák, stylus és stigma zöldessárga

Termés

Apró, gömbölyű bogyótermés. Színe barnás vagy zöldes, a gyümölcshús vörös.

Magja: sisak alakú, matt fekete, pontozott felületű, átlagosan 0,82 × 0,63 mm

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolívia (Escayache környéke, Chuquisaca, Potosí és Taríja megyék), Argentína (Salta és Jujuy tartomány)
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 2500–3900 m magasságban fordul elő. Sziklakibukkanásokon él puna vegetációban és esetenként prepuna vegetációjú ritkás cserjésekben. Előfordul sziklarepedésekben, sziklák között, sziklafelszíneken, aprózódott vulkanikus kőzeten, mohák, zuzmók, alacsony Bromelia-fajok és pázsitfűfélék között.

Kultúrában tartás

Gondozása nem tér el a nemzetség legtöbb fajától. Populációi szélsőséges magasságban is előfordulnak, ezért a növényeket óvni kell a nyári melegtől. Valószínűleg emiatt nem hajlamos nyári virágzásra, virágait inkább tavasszal nyitja nagy hullámban. A virágok 5–6 napig is kinyílhatnak. A szabadban tartás a legjobb megoldás lehet.

Egyéb

A leírás alapját képező növényt Friedrich Ritter gyűjtötte 1931 márciusában. A növényt oltott példányként kultúrában nevelték.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 693. kártya.