Weingartia aglaia

Rebutia steinbachii subsp. steinbachii
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség- csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Rebutia
Faj	Rebutia steinbachii subsp. steinbachii

Tudományos név

• Rebutia steinbachii subsp. steinbachii Werdermann, 1931
  • A tudományos név státusza: érvényes
• Weingartia aglaia Brandt 1978
  • A tudományos név státusza: szinoníma

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő és pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa volt Lyon közelében, Chazay d’Azergues-ben.
• A fajt José Steinbach nevű kaktuszgyűjtőről nevezték el, aki az 1930-as évek elején született, és a fajt ő fedezte fel.

A forma eredeti nemzetségneve Wilhelm Weingart (1856–1936) német gyáros és amatőr botanikus nevét viseli, aki jelentős kaktuszgyűjteményt hozott létre, és a cereoid növények szakértője volt.

A varietas neve az ókori görög mitológiából származik: Aglaia, a Khariszok (Gráciák) legidősebb tagja, jelentése „ragyogás, szépség, dísz, uralkodás, hivalkodás, dicsőség, győzelem, öröm, gyönyör”. Feltehetően a taxon szépségét jellemzi.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Típuspéldány

• Gyűjtő: nem ismert
• Hely: nem ismert
• Első leírása: Cactus (Antwerpen) 10: 54, 1978
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Werdermann, 1931

Szinonimák

• Weingartia aglaia Brandt, 1978
• Sulcorebutia tiraquensis var. aglaia (Brandt) Šida, 1990
• Sulcorebutia tiraquensis var. bicolorispina Kniže, 1976
• Sulcorebutia steinbachii fa. bicolorispina, 1996 nom. prov.
• Érvényes név és szinonimák a Rebutia steinbachii subsp. steinbachii taxonnál

Fotó: Lukoczki Zoltán

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Egyhajtású, gömbölyded vagy kissé megnyúlt; magassága 80 mm, szélessége 70 mm; idősebb korában némileg csökkenhet. Színe sötét kékeszöld.

Szemölcsök

Bordái 15–25 számban, spirális lefutásúak, 7 mm hosszú szemölcsökre tagolódnak.

Fotó: Lukoczki Zoltán

Areolák

Oválisak, 4 mm hosszúak, legfeljebb 3 mm szélesek, rövid fehér filccel fedettek.

Tövisek

• Középtövis: 8–12 db, egyenes, hegyes, 5–30 mm hosszú, vékony tűszerű, egyesek barnás-fehéres, a többi vörösesbarna.
• Peremtövis: 30–50 db, sörteszerű, fehér, 5–10 mm hosszú.

Generatív test

Virág

Fénylő lilás rózsaszín, 20 mm széles és 20–30 mm hosszú. Külső lepellevelek 10 mm hosszúak, lilászöldek, szélük és csúcsuk rózsaszín; belsők 10 mm hosszúak, 4 mm szélesek, lilás rózsaszínűek. Magház 4 mm, zöld pikkelyekkel borított. Virágcső 12 mm, olívzöld, keskeny, zöld vagy rózsaszínes pikkelyekkel.

Fotó: Lukoczki Zoltán

• Lepellevelek: csésze, párta, sziromlevelek lilás rózsaszínűek.
• Ivarlevelek: porzószálak fehérek, porzók sárgák; bibeszál krémfehér; bibe fehér.

Termés

6 mm átmérőjű, zöld, barna pikkelyekkel fedett.

• Magja: kb. 1,1–1,5 × 0,8–1,2 mm, fénytelen, feketés-barna.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Bolívia

Egyéb

Az első leírást nem sikerült megszerezni; a név eredete és a szépségre utaló etimológia feltételezett.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete - Pozsgások 738. kártya