Kategória:Turbinicarpus

Turbinicarpus
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség- csoport	Cactinae
Nemzetség	Turbinicarpus

• Turbinicarpus (Backeberg) Buxbaum & Backeberg, 1937
• A tudományos név státusza: érvényes

A nemzetségnév a latin turbinatus, turbo, turbineus szavakból (tompa, csavarodott, kúp alakú) és a görög karpos (latinosítva: carpus, termés) szavakból származik.
A név a nemzetségre jellemző, fordított kúp vagy felső alakú, búgócsigára emlékeztető termésalakra utal.

• Turbinicarpus schmiedickeanus

Nagyon apró termetű, többnyire magányos növények nemzetsége, ritkábban sarjadzó egyedekkel.
A szárak gömb alakúak, lapítottak, megnyúltak vagy rövid hengeresek, neotén jellegűek, gyakran részben a talajba süllyedve fejlődnek.
Színük világoszöldtől zöldön, kékeszöldön át barnásig vagy vöröses árnyalatig változhat.
Nagy, erős répagyökerük van, amely fontos szerepet játszik a vízháztartásban.

A bordák hiányoznak, helyettük alacsony, lekerekített, kúpos, piramis, rombusz, deltoid vagy dudorszerű szemölcsök (tuberkulum-ai) találhatók.
A szemölcsök szabályos spirálalakban vagy szabálytalan elrendezésben helyezkednek el.

Sekélyek, gyakran gyapjasak.

A szemölcsök csúcsán helyezkednek el.
Fiatal korban feltűnően gyapjasak, fehérek, az idősebb részeken filcesek, majd idős korban lekopnak és csupasszá válnak (kivételként egyes fajoknál megmaradhatnak).

• Középtövis: elkülönülten 1–2, ritkábban több; fajonként változó, lehet puha, hajlékony vagy merev
  

• Peremtövis: kevés számú, areolánként általában 1–15, ritkán akár 30; többnyire puhák, rugalmasak, színük fehértől majdnem feketéig terjed, a csúcs gyakran sötétebb

Nappali virágzású, önmeddő virágok, a szár csúcsán jelennek meg.
Tölcsér alakúak, rövid csövűek, kicsik vagy közepes méretűek.
Színük fehértől krémfehéren, sárgán, rózsaszínen át a pirosig terjedhet.
Megporzásukat rovarok, főként méhek és legyek végzik.

Bogyó jellegű, felső alakú vagy tojásdad termések.
Éréskor beszáradnak, majd hosszanti irányban felrepednek és kinyílnak.

• Magja: ovális, dudoros vagy rovátkolt felszínű, barnásfekete vagy fekete, többnyire matt fényű

• Földrajzi elterjedés: Mexikó – Coahuila, Guanajuato, Hidalgo, Nuevo León, Querétaro, San Luis Potosí, Tamaulipas, Zacatecas
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
  

Mimetikusan növekszik fűfélék, bokrok és cserjék között, gyakran szinte teljesen eltemetve.
Kis dombokon és hegyvidéken fordul elő, sziklás vagy kavicsos talajokon, többnyire mészkövön, de agyagos, gránitos, gipszes, humuszos vagy száraz sóstavak talaján is.
Sziklarepedésekben és hasadékokban, humuszzsebekben él, kis, lokalizált populációkban, 800–2600 m tengerszint feletti magasságban.

Kis termetük és rendszeres virágzásuk miatt rendkívül népszerűek a gyűjtők körében.
A termesztésben többnyire magányos, gömb alakú szárakat nevelnek, jól elkülönülő szemölcsökkel.

A nemzetség fajai kis méretükkel, neotén jellegű szárukkal, bordák hiányával és jellegzetes felső alakú termésükkel különülnek el más, hasonló mexikói gömbkaktusz-nemzetségektől.

A nemzetség fajai iránti nagy érdeklődés miatt számos alfaji és faji név keletkezett, gyakran igen apró morfológiai különbségek alapján.

• https://www.kissarmin.hu/lexikon/item/192-turbinicarpus.html
• https://thelastcactusclassification.top/category/turbinicarpus/
• https://cactiguide.com/cactus/?genus=Turbinicarpus