Turbinicarpus lophophoroides

Turbinicarpus lophophoroides
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség- csoport	Cactinae
Nemzetség	Turbinicarpus
Faj	Turbinicarpus lophophoroides

Tudományos név

Turbinicarpus lophophoroides (Werd.) Buxb. & Backeb., 1937

A név jelentése (etimológia)

A nemzetségnév a kerekded, csiga alakú termésre utal; a latin turbo (forgó test, csiga) és az ógörög karpos (termés) szavak összetételéből származik.
A fajnév a Lophophora nemzetséghez való hasonlóságra utal. A lophophora szó ógörög eredetű, jelentése: „bojtot viselő”.

Első leírás

• Jahrbuch der Deutschen Kakteen-Gesellschaft II: 27, 1937

Szinonimák

• Thelocactus lophophoroides Werd., 1934
• Strombocactus lophophoroides (Werd.) F. Knuth, 1935
• Toumeyella lophophoroides (Werd.) Bravo & W. T. Marshall, 1956
• Neolloydia lophophoroides (Werd.) E. F. Anderson, 1986
• Pediocactus lophophoroides (Werd.) Halda, 1998
• Érvényes név és szinonimák a Turbinicarpus lophophoroides taxonnál

Morfológiai leírás

Test

Fotó: Szigetvári József

A kifejlett növény teste 3–9 cm átmérőjű, lapított, ritkán félgömb alakú. Természetes élőhelyén alig vagy egyáltalán nem emelkedik a talajszint fölé. Színe világos szürkészöldtől sötétzöldig változhat. A csúcsi areolák fehér gyapjúval fedettek.

Gyökér

Erős, hengeres, répaszerű karógyökér, sok elágazó oldalgyökérrel. A gyökér rendszerint kétszer hosszabb, mint a hajtástest.

Szemölcsök

Lelapítottak, alapjuknál 4–5 szögűek, 12–16 mm szélesek és 10–20 mm hosszúak, 4–6 mm magasak. Szögletesek vagy lekerekítettek.

Fotó: Szigetvári József

Tövisek

Számuk 0–7, általában 4–6.

• Alsó tövisek: többnyire 3 db, lefelé irányulók, 2–8 mm hosszúak, erősebbek és merevebbek
• Felső tövisek: 1–3 db, 10–25 mm hosszúak, a csúcs felé hajlók vagy szabálytalan S- illetve U-alakban görbültek, hajlékonyak

Színük erősen változó, akár egy areolán belül is. Az alsók felső része fehér vagy szürkés, sötét csúccsal; a felsők fiatalon sötétbarnák–feketék, később vagy sötétek maradnak, vagy világosodnak.

Fotó: Jokhel Csaba

Virág

Átmérője 3–5,5 cm. Színe lehet tiszta fehér, világos rózsaszín sötétebb középcsíkkal, sárgás árnyalatú, néha sötétebb rózsaszín torokkal.
A lepellevelek száma 6–20, egy–három sorban állnak, keskenyek vagy szélesek. A külső leplek középcsíkja vörösesbarna vagy zöldes.
A bibeágak száma 3–7, 1–3 mm hosszúak.

Termés és mag

A termés zöld, erős napsütésben vörösesre színeződhet. Éretten felhasad és gyorsan megszárad.
A magvak feketésbarnák, körte alakúak, pontozott felszínűek; a köldök körül a pontozottság ritkább és finomabb. Méretük kb. 1–1,1 × 1 mm.

Elterjedés és élőhely

Mexikóban, San Luis Potosí állam középső részén, nagy kiterjedésű területen, kb. 1000 m tengerszint feletti magasságban fordul elő.
Elsősorban sík, gipszes talajokon és tiszta gipszfelszíneken él; a gipsztartalom elérheti a 98%-ot. Megfelelő élőhelyeken négyzetméterenként nagy egyedszámban fordul elő.

A kísérő növényzet rendkívül szegényes: elszórt akáciák, bokrok és néhány pázsitfűféle (Sporobolus, Bouteloua, Distichlis).
Közvetlen közelében előfordul többek között: Ariocarpus kotschoubeyanus, Coryphantha maiz-tablasensis, Lophophora williamsii és különböző Opuntia fajok.

Kultúrában tartás

Könnyen tartható faj. Talajába érdemes kötött, összetört modellgipszet keverni, kevés szerves anyaggal. Kis cserépben, teljes napon tartva és visszafogott öntözéssel természetes megjelenésű példányok nevelhetők.
Az élőhelyi, lapított habitus eléréséhez szigorú, száraz tartás szükséges. Friss magjai kiválóan csíráznak, a növények gyorsan virágzóképesek. Idegenmegporzó, de több példány esetén bőven hoz magot. Télen teljesen szárazon, hűvös helyen teleltethető.
Fenésedésre (Gloeosporium) és Fusarium fertőzésre érzékenyebb.

Egyéb megjegyzések

Egyes vélemények szerint igen közeli rokonságban áll a T. laui-val, amely átmenetet képez a T. lophophoroides és a T. knuthianus között. A hasonlóságok közé tartoznak a pelyhes magonctövisek, az alacsony számú, erős peremtövisek, a hasonló virágszín és a viszonylag hosszú érési idejű termések.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Elhart zsolt
• Kép: Papp László, Elhart Zsolt, (Eredeti pozsgáslapon)
• Lektorálta:Papp László

Forrás:

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Pozsgások 107. kártya