Ugrás a tartalomhoz

Turbinicarpus valdezianus

Innen: MKOE wiki
(Turbinicarpus valdezianus XY szócikkből átirányítva)
Turbinicarpus valdezianus

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cacteae
Alnemzetség-csoport Cactinae
Nemzetség Turbinicarpus
Faj Turbinicarpus valdezianus
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Turbinicarpus valdezianus (H.Moeller) Glass & R.A.Foster in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 49(4): 174. 1977 sec. Vázquez-Sánchez & al. 2019
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév a latin turbo (csiga) és az ógörög karpos (termés) szavak összetételéből származik, utalva a csigaszerű termés alakjára.
  • A fajnév Moeller sógornőjének, Valdez kisasszonynak állít emléket.

Típuspéldány

  • Első leírása: Deutsche Gärtner-Zeitung 15: 179. (1930), mint Pelecyphora valdeziana.
  • A Turbinicarpus nemzetségbe helyezte: Glass & Foster (1977).
Fotó: Szigetvári József
Fotó: Szigetvári József
Fotó: Jokhel Csaba
Fotó: Szigetvári József
Fotó: Szigetvári József

A(z) Turbinicarpus valdezianus szinonimái

  • Pelecyphora valdeziana, ≡ Echinocactus valdezianus, ≡ Thelocactus valdezianus, ≡ Mammillaria valdeziana, ≡ Gymnocactus valdezianus, ≡ Normanbokea valdeziana, ≡ Pseudosolisia valdeziana, ≡ Neolloydia valdeziana, ≡ Pediocactus valdezianus
  • = Pelecyphora plumosa
  • = Pseudosolisia valdeziana var. albiflora
  • = Turbinicarpus valdezianus var. pazoutii
  • Pelecyphora valdeziana var. albiflora, − Gymnocactus valdezianus var. albiflorus, − Turbinicarpus valdezianus var. albiflorus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Többnyire magános növekedésű, lapított gömb alakú faj. A hajtás 15–25(30) mm átmérőjű, amelyből rendszerint csupán 10–25 mm emelkedik a talaj felszíne fölé, a növény nagyobb része a talajban helyezkedik el. Az idősebb példányok fokozatosan egyre mélyebbre süllyednek a talajba.

Színe kékeszöld vagy szürkészöld, termesztésben gyakran élénkebb zöld.

Szemölcsök

A bordák spirálisan rendeződnek, azokat 2–3 mm magas és mintegy 3 mm hosszú tompa szemölcsök tagolják. A szemölcsök 13–21 spirális sorba rendeződnek.

Areolák

Az areolák aprók, az axillák csupaszok.

Tövisek

  • Peremtövis: 25–30 vagy több, rendkívül finom, tollszerű szerkezetű, 1,5–2 mm hosszú, fehér vagy szürkésfehér. Az areolák közelében sárgás vagy barnás árnyalatú lehet.
  • Középtövis: nincs.

A tövisek szorosan simulnak a testhez, és szinte teljesen elfedik a növényt.

Generatív test

Virág

A virágok 18–25 mm hosszúak és 20–25 mm átmérőjűek.

  • Színe: rendkívül változatos.
  • Az északi populációk virágai többnyire sötét bíborvörösek.
  • A déli populációk virágai fehéres színűek, bíbor középsávval.

A külső lepellevelek sötétzöldek vagy feketészöldek, világos szegéllyel.

  • Porzók: narancssárga vagy sötétsárga portokokkal.
  • Bibeszál: bíborvörös.
  • Bibe: rendszerint hatágú, zöldessárga.

Termés

A termés gömbölyű, csupasz, fényes zöldes vagy vörösesbarna, 6–7 mm átmérőjű.

  • Magja: fekete, veséhez hasonló alakú, körülbelül 1 mm hosszú.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Mexikó (Coahuila, Nuevo León, San Luis Potosí és Zacatecas államok).
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 1100–2030 méter tengerszint feletti magasságban, mészkőalapkőzeten kialakult sekély talajokon, köves lejtőkön és sziklatörmelékes felszíneken él.

Jellemző kísérőnövényei:

  • Hechtia glomerata
  • Agave striata
  • Agave lechuguilla
  • Yucca filifera
  • Dasylirion spp.
  • Euphorbia antisyphilitica

Kísérő kaktuszfajai többek között:

  • Ancistrocactus scheeri
  • Coryphantha glanduligera
  • Coryphantha compacta
  • Echinocactus horizonthalonius
  • Epithelantha micromeris
  • Leuchtenbergia principis
  • Lophophora williamsii

Kultúrában tartás

Magról viszonylag könnyen szaporítható, de nem öntermékenyülő faj, ezért több, eltérő eredetű növény szükséges a magfogáshoz.

Lassan növekszik, de saját gyökéren fejlődik a legszebben. Enyhén lúgos, jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag talajt igényel.

Nyáron mérsékelt öntözést kíván, az öntözések között a talaj teljesen kiszáradhat.

Télen teljesen szárazon, +2 és +8 °C között teleltethető. Virágzása általában február és április között történik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj rendkívül finom, tollszerű, a teljes testet elfedő töviszetéről könnyen felismerhető.

Legközelebbi rokona a Turbinicarpus pseudopectinatus, azonban attól kisebb termetével, eltérő virágszerkezetével és sajátos tövisrendszerével jól elkülönül.

Taxonómia és filogenetika

Megjegyzés
A fajt története során számos nemzetségbe átsorolták (Pelecyphora, Thelocactus, Gymnocactus, Normanbokea, Neolloydia). A modern rendszertani felfogás alapján a Turbinicarpus nemzetség tagja. A faj különleges tövisrendszere és korai virágzása miatt egyes szerzők a Normanbokea csoportot ma is elkülöníthető fejlődési vonalnak tekintik a nemzetségen belül.

Egyéb

Tipikus mimikri-növény. Természetes élőhelyén rendkívül nehezen észrevehető, mivel színe és alakja szinte tökéletesen beleolvad a mészkőtörmelék közé.

A faj a CITES I. függelékében szerepel.

Szerzők

  • Szöveg és kép: Papp László
  • Szerkesztette: Papp László

Forrás

  • Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen), Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 110. kártya