Turbinicarpus valdezianus

Turbinicarpus valdezianus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Turbinicarpus
Faj	Turbinicarpus valdezianus

Tudományos név

Turbinicarpus valdezianus (H.Moeller) Glass & R.A.Foster in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 49(4): 174. 1977 sec. Vázquez-Sánchez & al. 2019
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin turbo (csiga) és az ógörög karpos (termés) szavak összetételéből származik, utalva a csigaszerű termés alakjára.
A fajnév Moeller sógornőjének, Valdez kisasszonynak állít emléket.

Típuspéldány

Első leírása: Deutsche Gärtner-Zeitung 15: 179. (1930), mint Pelecyphora valdeziana.
A Turbinicarpus nemzetségbe helyezte: Glass & Foster (1977).

A(z) Turbinicarpus valdezianus szinonimái

≡ Pelecyphora valdeziana, ≡ Echinocactus valdezianus, ≡ Thelocactus valdezianus, ≡ Mammillaria valdeziana, ≡ Gymnocactus valdezianus, ≡ Normanbokea valdeziana, ≡ Pseudosolisia valdeziana, ≡ Neolloydia valdeziana, ≡ Pediocactus valdezianus
= Pelecyphora plumosa
= Pseudosolisia valdeziana var. albiflora
= Turbinicarpus valdezianus var. pazoutii
− Pelecyphora valdeziana var. albiflora, − Gymnocactus valdezianus var. albiflorus, − Turbinicarpus valdezianus var. albiflorus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Többnyire magános növekedésű, lapított gömb alakú faj. A hajtás 15–25(30) mm átmérőjű, amelyből rendszerint csupán 10–25 mm emelkedik a talaj felszíne fölé, a növény nagyobb része a talajban helyezkedik el. Az idősebb példányok fokozatosan egyre mélyebbre süllyednek a talajba.

Színe kékeszöld vagy szürkészöld, termesztésben gyakran élénkebb zöld.

Szemölcsök

A bordák spirálisan rendeződnek, azokat 2–3 mm magas és mintegy 3 mm hosszú tompa szemölcsök tagolják. A szemölcsök 13–21 spirális sorba rendeződnek.

Areolák

Az areolák aprók, az axillák csupaszok.

Tövisek

Peremtövis: 25–30 vagy több, rendkívül finom, tollszerű szerkezetű, 1,5–2 mm hosszú, fehér vagy szürkésfehér. Az areolák közelében sárgás vagy barnás árnyalatú lehet.
Középtövis: nincs.

A tövisek szorosan simulnak a testhez, és szinte teljesen elfedik a növényt.

Generatív test

Virág

A virágok 18–25 mm hosszúak és 20–25 mm átmérőjűek.

Színe: rendkívül változatos.
Az északi populációk virágai többnyire sötét bíborvörösek.
A déli populációk virágai fehéres színűek, bíbor középsávval.

A külső lepellevelek sötétzöldek vagy feketészöldek, világos szegéllyel.

Porzók: narancssárga vagy sötétsárga portokokkal.
Bibeszál: bíborvörös.
Bibe: rendszerint hatágú, zöldessárga.

Termés

A termés gömbölyű, csupasz, fényes zöldes vagy vörösesbarna, 6–7 mm átmérőjű.

Magja: fekete, veséhez hasonló alakú, körülbelül 1 mm hosszú.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó (Coahuila, Nuevo León, San Luis Potosí és Zacatecas államok).
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 1100–2030 méter tengerszint feletti magasságban, mészkőalapkőzeten kialakult sekély talajokon, köves lejtőkön és sziklatörmelékes felszíneken él.

Jellemző kísérőnövényei:

Hechtia glomerata
Agave striata
Agave lechuguilla
Yucca filifera
Dasylirion spp.
Euphorbia antisyphilitica

Kísérő kaktuszfajai többek között:

Ancistrocactus scheeri
Coryphantha glanduligera
Coryphantha compacta
Echinocactus horizonthalonius
Epithelantha micromeris
Leuchtenbergia principis
Lophophora williamsii

Kultúrában tartás

Magról viszonylag könnyen szaporítható, de nem öntermékenyülő faj, ezért több, eltérő eredetű növény szükséges a magfogáshoz.

Lassan növekszik, de saját gyökéren fejlődik a legszebben. Enyhén lúgos, jó vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag talajt igényel.

Nyáron mérsékelt öntözést kíván, az öntözések között a talaj teljesen kiszáradhat.

Télen teljesen szárazon, +2 és +8 °C között teleltethető. Virágzása általában február és április között történik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj rendkívül finom, tollszerű, a teljes testet elfedő töviszetéről könnyen felismerhető.

Legközelebbi rokona a Turbinicarpus pseudopectinatus, azonban attól kisebb termetével, eltérő virágszerkezetével és sajátos tövisrendszerével jól elkülönül.

Taxonómia és filogenetika

Megjegyzés
A fajt története során számos nemzetségbe átsorolták (Pelecyphora, Thelocactus, Gymnocactus, Normanbokea, Neolloydia). A modern rendszertani felfogás alapján a Turbinicarpus nemzetség tagja. A faj különleges tövisrendszere és korai virágzása miatt egyes szerzők a Normanbokea csoportot ma is elkülöníthető fejlődési vonalnak tekintik a nemzetségen belül.

Egyéb

Tipikus mimikri-növény. Természetes élőhelyén rendkívül nehezen észrevehető, mivel színe és alakja szinte tökéletesen beleolvad a mészkőtörmelék közé.

A faj a CITES I. függelékében szerepel.

Szerzők

Szöveg és kép: Papp László
Szerkesztette: Papp László

Forrás

Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen), Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 110. kártya