Turbinicarpus flaviflorus

Turbinicarpus flaviflorus
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Turbinicarpus
Faj	Turbinicarpus flaviflorus

Tudományos név

• Turbinicarpus flaviflorus Gerhart Frank & ABLau in Kakteen And. Sukk. 30. (1): 6.1979 . Aquino 2021
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév a latin turbo (csiga) és az ógörög karpos (termés) szavakból származik, utalva a nemzetség fajaira jellemző csigaszerű termésalakra.
• Az alfajnév a latin flavus (sárga) és florus (virágú) szavakból ered, és a sárga virágszínre utal.

Típuspéldány

• Első leírása: Frank & A.B. Lau: Kakteen und andere Sukkulenten 30(1): 6–7., 1979.
• Az aktuális kombinációt közölte: Charles Glass, 1997.

A(z) Turbinicarpus flaviflorus szinonimái

• ≡ Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. flaviflorus, ≡ Turbinicarpus schmiedickeanus var. flaviflorus, ≡ Neolloydia schmiedickeana var. flaviflora, ≡ Pediocactus schmiedickeanus var. flaviflorus, ≡ Turbinicarpus macrochele subsp. flaviflorus

Fotó: Szigetvári József

Fotó: Szigetvári József

Fotó: Szigetvári József

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magánosan növő, szürkészöld vagy kékeszöld színű növény. Hajtása hengeres, 30 mm magas és 15–20 mm átmérőjű. A test jelentős része a talajszint alatt helyezkedhet el.

Gyökérzet

Módosult karógyökérrel vagy karószerű gyökérzettel rendelkezik.

Szemölcsök

A bordákat kiemelkedő, kúpos szemölcsök tagolják. A szemölcsök rombusz alakú alapúak.

Areolák

Az areolák a szemölcsök csúcsán helyezkednek el, fiatalon fehér gyapjúval fedettek, később többnyire megkopaszodnak.

Tövisek

• Középtövis: rendszerint 1 db, esetenként több; lapított, pergamenszerű vagy papírszerű, akár 30 mm hosszú; fiatalon sötétbarna, később szürkés.
• Peremtövis: 4–6 db, a növény csúcsa felé hajló vagy sugárirányban álló tövis.

Generatív test

Virág

A virágok a csúcsi areolákból fejlődnek.

• Alak: tölcséres
• Méret: 15 mm hosszú, 18–25 mm átmérőjű
• Külső lepellevelek: zöldessárgák, vörösesbarna középsávval
• Belső lepellevelek: halvány zöldessárgák
• Porzószálak: fehérek vagy halvány vöröses árnyalatúak
• Portokok: sárgák vagy sötétsárgák
• Bibeszál: rózsaszín
• Bibeágak: 5 db, sárgás vagy halvány rózsaszínűek

Termés

A termés megnyúlt tojásdad alakú, körülbelül 10 mm hosszú. Színe az alsó részen sötétzöld, a felső részen zöldesbarna.

• Magja: sötétbarna, tojásdad, finoman dudoros felszínű

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó, San Luis Potosí állam, Santa Rita környéke, valamint Guadalcázar térsége.
• Tengerszint feletti magasság: 1700–1750 m.
• Élőhely: aprózódott mészkőfelszíneken és sekély, bázikus talajokon fordul elő.
• Növénytársulás: száraz matorral vegetáció, gyakori kísérőfajai a Hechtia glomerata, Agave lechuguilla, Yucca filifera, Dasylirion fajok, valamint több Mammillaria, Astrophytum, Thelocactus és Neolloydia faj.

Kultúrában tartás

Saját gyökéren valamivel érzékenyebb, mint a nemzetség számos más faja, de megfelelő körülmények között problémamentesen nevelhető.

A növényeket jó vízáteresztő, enyhén bázikus közegben célszerű tartani. Vegetációs időszakban mérsékelt öntözést igényel; az öntözések között a talaj teljesen kiszáradhat.

Világos, napos helyen fejlődik legszebben, bár a fiatal növények számára enyhe árnyékolás előnyös lehet.

Télen szárazon teleltetendő +2 és +8 °C között.

Magról viszonylag könnyen szaporítható. Nem öntermékenyülő, ezért a magképzéshez több, eltérő genetikai hátterű növény szükséges.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Turbinicarpus schmiedickeanus fajkomplexen belül elsősorban jellegzetes sárga virága különíti el a többi alfajtól. Hajtása általában karcsúbb, töviszete pedig kevés, de gyakran hosszú, lapított középtövissel rendelkezik.

Egyéb

Kis elterjedésű, helyi bennszülött (endemikus) taxon. Természetes állományai korlátozott kiterjedésűek, ezért természetvédelmi szempontból jelentős növény.

A természetes populációk csökkenésében az illegális gyűjtés is szerepet játszott. A taxon a vadon élő növények nemzetközi kereskedelmét szabályozó CITES-egyezmény hatálya alá tartozik.

A kultúrában nevelt növények rendszerint hosszabb, zöldebb hajtásúak, mint a természetes élőhelyen fejlődő példányok.

Szerzők

• Szöveg: Papp László
• Kép: Papp László

Forrás

• Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen), Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 111. kártya