Turbinicarpus dickisoniae

Turbinicarpus dickisoniae
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Turbinicarpus
Faj	Turbinicarpus dickisoniae

Tudományos név

• Turbinicarpus dickisoniae (Glass & R.A.Foster) Glass & A.Hofer, Guía Identific. Cactá. Amenazadas México: Tu/di. 1997 sec. Hunt 2006
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév a latin turbo (csiga) és az ógörög karpos (termés) szavakból származik, utalva a nemzetség fajainak jellegzetes termésalakjára.
• Az alfajnév Shirley Dickison amerikai kaktuszgyűjtő emlékét őrzi, aki elsőként gyűjtötte be a taxont.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Nuevo León állam, Mexikó.
• Első leírása: Glass & Foster: Cactus and Succulent Journal (U.S.) 54(2): 74. 1982.
• Az aktuális besorolást létrehozta: Nigel Paul Taylor, 1998.

Fotó: Szigetvári József

• Turbinicarpus dickisoniae
• 
  Szigetvári József

A(z) Turbinicarpus dickisoniae szinonimái

• ≡ Turbinicarpus schmiedickeanus var. dickisoniae, ≡ Neolloydia schmiedickeana var. dickisoniae, ≡ Turbinicarpus schmiedickeanus subsp. dickisoniae, ≡ Pediocactus schmiedickeanus var. dickisoniae, ≡ Turbinicarpus gracilis subsp. dickisoniae

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növény többnyire magános növekedésű, ritkán sarjadó. Teste gömbölyded, fényes szürkészöld színű, 25–30 mm átmérőjű és közel azonos magasságú.

Szemölcsök

A bordák spirális lefutásúak, 8–13 sorba rendeződnek. A szemölcsök lekerekített kúpos alakúak, 3–5 mm hosszúak, egymáshoz viszonylag közel helyezkednek el.

Areolák

A fiatal areolákat hosszú, fehér, pókhálószerű gyapjú borítja. Az idősebb areolák fokozatosan kopasszá válnak.

Tövisek

• Középtövis: 1–3 db, 13–22 mm hosszú, kezdetben fekete vagy sötétbarna, később szürkülő. Enyhén lapított, papírszerű, felfelé hajló.
• Peremtövis: 20–23 db, finom, tűszerű, fehér színű, 2,5 mm hosszú. Sugárirányban állnak, kissé a test felé hajlanak.

Generatív test

Virág

• Lepellevelek: a virág 20 mm hosszú és mintegy 17 mm átmérőjű. A belső lepellevelek fehérek, gyakran halvány vörösesbarna középsávval. A külső lepelleveleken rendszerint jól látható barna középvonal húzódik.
• Porzók: narancssárga portokokkal.
• Bibe: fehér, 4–5 bibeággal.

Termés

A termés kicsi, sárgásbarna színű, éretten hosszanti hasadással nyílik fel.

• Magja: fekete, finoman dudoros felszínű, kb. 1 mm hosszú.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Mexikó, Nuevo León állam, Aramberri környéke.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: mintegy 1200 m tengerszint feletti magasságban fordul elő, mészkősziklák és kövek között kialakult száraz, ritkás növényzetű területeken. Jellemző növénytársulása a mexikói matorral vegetáció.

Kultúrában tartás

Saját gyökéren is könnyen nevelhető, lassú növekedésű törpe kaktusz. Magról viszonylag egyszerűen szaporítható, az ivarérettséget általában 3–5 éves korban éri el.

A jó vízáteresztő, meszes, enyhén lúgos kémhatású talajt kedveli. A termesztőközeghez 20–30% mészkőzúzalék keverése előnyös lehet. Intenzív fény mellett fejlődik a legszebben.

A növekedési időszakban mérsékelt öntözést igényel. Az öntözések között a talaj teljesen száradjon ki. Októbertől márciusig szárazon, 2–10 °C közötti hőmérsékleten teleltethető.

Nem öntermékenyülő, ezért magfogáshoz több, eltérő eredetű példány egyidejű virágzása szükséges.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Turbinicarpus schmiedickeanus csoport egyik legfinomabb töviszetű tagja. A középtövisek viszonylag vékonyak és kevésbé pergamenszerűek, mint a rokon Turbinicarpus gracilis vagy Turbinicarpus flaviflorus esetében.

Taxonómia és filogenetika

Megjegyzés
A Turbinicarpus dickisoniae fajt korábban a T. schmiedickeanus alfajaként osztályozták (Hunt 2006). Lüthy és Moser (2002) javaslatát követik, hogy ezt a taxont különálló fajként ismerjék el. Morfológiailag a radiális tövisek az egyedek fejlődése során megmaradnak, míg a T. schmiedickeanus komplexum többi tagjánál csak központi tövisek vannak jelen. A tövisek mikromorfológiai elemzése azt mutatja, hogy a T. dickisoniae töviseinek felülete épek, míg a T. schmiedickeanus-é repedezettek (Mosco 2009). Ez tükröződik a tövisek megjelenésében, amelyek a T. dickisoniae- nél merevek, a T. schmiedickeanusnál pedig merevek , ami összhangban van Lüthy és Moser (2002) megfigyeléseivel. Jelentős különbségek vannak a virágok méretei (kb. 20 mm hosszú a T. dickisoniae- nél és kb. 27 mm a T. schmiedickeanus-nál ) , valamint színükben ( a T. dickisoniae- nél fehér, enyhén sárgás árnyalatokkal , míg a T. schmiedickeanusnál fehérek, intenzív bíbor árnyalatú csíkkal). https://caryophyllales.org/

Egyéb

Az alfaj kis elterjedési területű mexikói endemizmus. Morfológiai sajátosságai alapján több szerző önálló fejlődési vonalnak tartotta, ami a nagyszámú szinonimában is tükröződik.

Virágai enyhén illatosak, ami a Turbinicarpus alnemzetség több fajára is jellemző tulajdonság.

Szerzők

• Szöveg: Papp László
• Lektorálta:

Forrás

• Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen), Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 119. kártya