Ugrás a tartalomhoz

Turbinicarpus alonsoi

Innen: MKOE wiki
Turbinicarpus alonsoi
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cacteae
Alnemzetség-
csoport
Cactinae
Nemzetség Turbinicarpus
Faj Turbinicarpus alonsoi
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Turbinicarpus alonsoi Glass & Arias, 1996
  • A tudományos név státusza: érvényes
  • Szinonima: Pediocactus alonsoi (Glass & Arias) Halda, 1998

A név eredete, etimológia

  • A nemzetség neve a kerek, kúpos csiga alakú termésére utal, a latin turbo (csiga) és az ógörög karpos (termés) szavakból.
  • A fajnév Alonso Garcia Luna nevét viseli, aki a faj megtalálója volt.

Típuspéldány

  • Gyűjtő: Alonso Garcia Luna; Hely: Mexikó, Guanajuato állam, Xichu és Atarjea környéke; Időpont: 1996
  • Első leírása: Kakt. u. a. Sukk. 47(2) : 25–27, 1996
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Glass & Arias, 1996
Fotó: Szigetvári József

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

  • Legtöbbször magányos, lapított gömbölyded alakú, csúcsán némileg vagy erősebben besüllyedt.
  • Átmérője 6–7 (9) cm, magassága 2–5 cm.
  • Gyökérzete módosult, karógyökérszerű, az idős egyedeknél akár 11 cm hosszú.

Szemölcsök (tuberkulum-ai)

  • Bordái spirális lefutásúak, felül széles háromszögletűek, három nagy, háromszög alapú szemölcsből állnak, hasonlóan az Obregonia-hoz.
  • Szemölcsei 15 mm hosszúak, felső felületük némileg homorú, enyhe gerinccel a csúcsán lévő areoláig.

Axillák

  • Csupaszok, fiatal areolák vörös gyapjúval fedettek, később megszürkülnek.

Areolák

  • Fiatal areolákból 3–5 tövis fejlődik, a leghosszabb 20 mm, lapított, fiatalon sötétbarna, fekete-vöröses heggel.

Tövisek

  • Tövisei határozatlan irányúak, gyakran lefelé hajlóak, idősödve szürkésednek.
  • Sugár- és középtövis gyakran megkülönböztethetetlen, fiatal növényeken oldalra vagy sugárirányba hajló tövisek is vannak.

Generatív test

Virág

  • Átmérő: 20–28 (30) mm, hossz: 25–30 (38) mm.
  • Virág a hajtáscsúcs közelében fejlődik a kb. 10 mm hosszú fiatal areolákból.
  • Belső lepellevelek: 22 darab, 3,5–4 mm széles, 16–22 mm hosszú, lilásvöröstől rózsás magenta színű, gyakran sötétebb középsávval, hegyes, enyhén fűrészes szélekkel.
  • Külső lepellevelek: 12 darab, pikkely alakú, rubinvörös, széle halványabb, 3–12 mm hosszú, 2,5–3,5 mm széles.
  • Pericarpellum: 10 mm hosszú, 3,5–4,5 mm átmérőjű, felül sötétvöröses-lila, töve fehéres.
  • Bibeszál: 15 mm, fehér vagy halványrózsaszín, 2–4 mm-rel magasabb a porzóknál, hat bibeággal, legtöbbször fehér.
  • Porzószálak: lilásrózsaszínűek, sötétrózsaszínűek, porzók kinyílva kerekdedek, élénk vagy sötétsárgák.

Termés

  • Ovális, 10 mm hosszú, 5 mm átmérőjű, kopasz, vöröses-sötétlila, alja világosabb, 1–2 hosszanti repedéssel nyílik.
  • Magja: 1 mm hosszú, 0,75 mm átmérőjű, fekete, apró gumókkal fedett.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Mexikó, Guanajuato állam északkeleti része, Xichu és Atarjea közelében.
  • Élőhely, éghajlat, növénytársulás, életmód: majdnem kopár, mészkő sziklafelszíneken, ritkás lágyszárú növényzetben, társulásban pl. Selaginella, Echeveria, Strombocactus, Mammillaria, Astrophytum, Ferocactus, Agave, Yucca fajokkal.

Kultúrában tartás

  • Talán a legnagyobb termetű Turbinicarpus faj, 4–6 éves korban válik ivaréretté, több periódusban virít.
  • Nem önbeporzó; több egyedet kell együtt porozni.
  • 2–3 éves egyedek fokozatosan szoktatandók intenzívebb napfényhez, enyhén árnyékolva.
  • Öntözés kéthetente, vegetációs időszakban.
  • Októbertől márciusig szárazon, 2–10 °C-on tartandó.
  • Talaj: bázikus, jó vízáteresztő (mészkőzúzalék vagy alginit hozzáadásával).

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

  • Kezdetben az Obregonia monotipicá-hoz sorolták, de virítása és morfológiája egyértelműen a Turbinicarpus-hoz tartozik.
  • CITES I. kategória, védett faj.

Szerzők

  • Szöveg: Papp László
  • Kép: Papp László (1), Elhart Zsolt (2), Szigetvári József
  • Lektorálta:

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen), Pozsgások 109. kártya