Turbinicarpus viereckii subsp. viereckii

Turbinicarpus viereckii subsp. viereckii
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-; csoport	Cactinae
Nemzetség	Turbinicarpus
Faj	Turbinicarpus viereckii subsp. viereckii

Tudományos név

Turbinicarpus viereckii subsp. viereckii (Werdermann) John & Riha, 1983
A tudományos név státusza: érvényes

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a latin turbo, turbinis = orsó, kúpcsiga, valamint az ógörög carpos = termés szavakból ered, és a növény terméseinek alakjára utal.
A faj neve Hans-Wilhelm Viereck (1903–1946) német növénybarát és kaktuszgyűjtő nevét viseli, aki 1920 és 1938 között Mexikóban élt.

Típuspéldány

Gyűjtő: Erich Werdermann

Hely: Mexikó, Tamaulipas állam

Időpont: 1931

Típuspéldány gyűjteményi helye: a forrásban nem közölt
Első leírása: Echinocactus viereckii Werdermann, 1931, Monatsschrift der Deutschen Kakteen-Gesellschaft 3: 175.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: John & Riha, 1983

Szinonimák

Echinocactus viereckii Werdermann, 1931
Neolloydia viereckii (Werdermann) Knuth, 1935
Thelocactus viereckii (Werdermann) H. Bravo, 1937
Gymnocactus viereckii (Werdermann) Backeberg, 1921
Pediocactus viereckii (Werdermann) J. Halda, 1998
Turbinicarpus viereckii subsp. major (Glass & Foster) Glass, 1998
Érvényes név és szinonimák a Turbinicarpus viereckii subsp. viereckii taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Egyhajtású növény, csaknem gömbszerű, kb. 6 cm átmérőjű, idősebb korában enyhén oszlopossá válik. Színe tompa zöld, kékes árnyalattal. A csúcsa kissé besüllyedt, sűrű fehér gyapjúval és sötét színű tövisekkel borított.

Szemölcsök

15–18 bordája szemölcsökre tagolt. A szemölcsei (tuberkulum-ai) hatszög alakúak, hosszúkásak, a hajtáscsúcs közelében kb. 6 mm hosszúak, lejjebb rövidebbek. Csúcsuk emlő alakú, tompa hegyű, az areola alatt kiszélesednek, ahol szemölcsbarázda kezdődik.

Axillák

Az axillák a szemölcsbarázdák mentén helyezkednek el, fiatalon gyapjúval fedettek.

Areolák

Kb. 2 mm átmérőjűek, kör vagy enyhén ellipszis alakúak. Fiatalon dús fehér gyapjú borítja őket, amely a szemölcsbarázdára is kiterjed; idősödve fokozatosan csupasszá válnak.

Tövisek

Középtövis: 4 db, kereszt alakban állnak, kb. 2 cm hosszúak, erősebbek a peremtöviseknél, tűszerűek, sima felületűek; színük tejfehér, középtől barnába sötétedik, csúcsuk csaknem fekete.
Peremtövis: kb. 20 db, kb. 1 cm hosszúak, vízszintesen állók, többnyire oldalra vagy ferdén lefelé mutatók; üveges fehér színűek, tűszerűek, nagyon hegyesek, tövük barnás és enyhén megvastagodott.

Generatív test

Virág

A virágok a csúcsi gyapjúból bújnak elő, kb. 2 cm hosszúak és teljes kinyíláskor hasonló szélességűek, tölcsér alakúak. A magház kb. 3 mm átmérőjű, sima felületű, világoszöld színű, a virágcsőtől rövid szűkület választja el.

Lepellevelek: külső lepellevelek kb. 7 mm hosszúak és 3–4 mm szélesek, bíborpirosak sötétebb középcsíkkal; belső lepellevelek kissé hosszabbak és keskenyebbek, csúcsuk hegyes, színük bíbor rózsaszín.
Ivarlevelek: porzószálak felül vörösek, alul zöldesek, portokok narancssárgák; bibeszál krémszínű; bibe négyágú, hófehér, kissé a porzók fölé nyúlik.

Termés

A termés hosszúkás, 4–5 mm átmérőjű, barnászöld színű.

Magja: fekete, kb. 1,4 mm hosszú és 1 mm széles.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, Tamaulipas állam, Jaumave-völgy.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 750–850 m tengerszint feletti magasságban, sziklákon és sziklarepedésekben gyökerezve él; moha fajok, Euphorbia antisyphilitica, valamint több Mammillaria, Coryphantha és más kaktuszfaj társaságában; helyenként humuszban és aprózódott kőzettörmelékben gazdag talajokon.

Kultúrában tartás

Gazdagon gyapjas areoláival és kontrasztos, fehér–fekete töviseivel igen mutatós. Nyáron szabadban tartható csapadék elleni védelemmel. Talaja enyhén bázikus, ásványi összetételű. Két–háromhetenként alapos felszívató öntözést igényel. Télen teljesen szárazon, kb. 5 °C minimum hőmérsékleten teleltetendő. A vegetációs időszakban több hullámban, akár szeptemberig is virágzik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A fehér gyapjúval borított csúcs, a kontrasztosan sötétedő középtövisek és a bíborpiros árnyalatú virágok jól elkülönítik más Turbinicarpus fajoktól.

Taxonómia és filogenetika

A Turbinicarpus viereckii subsp. major egyes szerzők szerint csupán szinonima, ugyanakkor fehér virágaival, kevesebb peremtövisével és nagyobb termetével alaktanilag eltér a típusformától.

Egyéb

A Jaumave-völgy délkeleti részén, kb. 1700 m magasságban egy törpe alak is ismert, amelyet a gyűjteményekben L 1151 gyűjtőszámon tartanak nyilván.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 672. kártya